Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

Az országgyűlés képviselőházának $68. (Gál Jenő: Nem iß lehet máskép! — Esztergá­lyos János: De ön el fog menni és itt marad ez a szakasz, miniszter úr! — Felkiáltások a jobb­oldalon: Hallgassa meg! — Zaj.) Én el fogok menni, az biztos, képviselő úr, mert örökre nem szándékozom itt ülni, méig a képviselő úr ked­véért sem. (Derültség a jobboldalon. — Zaj. — Propper Sándor: Hiszen, ha lehetne maradni.) A módosítások, amelyeket az előadó úr hozzájárulásommal előterjesztett, kétrendbe­liek. Az egyik az 5. bekezdés, d) pontját kívánja módosítani úgy, hogy amennyiben a közgyűlés összehívását negyven bizottsági tag kérte és ez a közgyűlés összehivatott, akkor ennek az indít­ványnak megokolása nélkül kelljen határozni. En elismerem, hogy a szöveg nem egészen vilá­igos, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de ez a szöveg is a tárgyalásra vonatkozóan kívánt határozatot hozni, nem pedig az indokolás előterjesztésének kizárására. En tehát most beadok egy módo­sító indítványt, amely ezt a kérdést teljes mér­tékben éliminai ja. A következőképpen kérném az előadó úr módosító indítványát módosítani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. —- Ol­vassa): «Az előadó úrnak a 30. §-hoz beadott indít­ványát elfogadom, azzal a módosítással, hogy a 9. bekezdés első mondata a következőképpen egészíttessék ki: amelynek tárgyalása végett az összehívást kérték és az indítványnak egy szónok által való megokolásán kívül bármilyen más felszólalás kizárásával». Az tehát magától értetődő, hogy az indít­ványt meg kell indokolni és csak ennek meg­indokolása után... (Friedrieh István: Azt mondta tíz perccel ezelőtt, hogy «nem értem a dolgot» és most ugyanezt mondja!) A képviselő úr tíz perccel ezelőtt azt mondotta, hogy ez bu­taság és ostobaság. (Friedrieh István: Igen, azt mondottam, hogy^ butaság. — Elnök csen­get.) Nem butaság, képviselő úr (Friedrich Ist­ván: Hát látja, hogy az!) Elnök: Friedrich István képviselő urat is­mételten haszniáilt sértő kifejezéseért rendre­utasítom. (Friedrich István: A butaság nem sértő kifejezés, az egy állapot.) Csendet kérek! Scitovszky Béla belügy miniszter: Nem vi­lágos a szöveg, inert :a szöveg szerint az inten­dáltatott, hogy a tárgyalás felett határoz, ezt megelőzőleg tehát feltétlenül szükséges, hogy az indítvány megokoltassák. Ez nem volt vilá­gos, de azért mert valami nem világos, azért az még nem butaság (Ügy van! Úgy vart a jobb­oldalon.) és nem ostobaság. Csak ennyit kíván­tam megjegyezni. (Friedrieh István: ön sötét­ségnek mondja, én butaságnak.) A sötétség sem butaság, az éjszakák sem buták, képviselő úr. Az előadó úr másik indítványa a bizott­sági tagok által történő összehívás korlátozár sara vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Először is kijelentem, hogy a magam részéről a magyar független bíróságok ítéletei előtt mindig tisztelettel meghajlom (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Láttuk!), úgyis, mint (belügyminiszter, úgyis, mint képviselő, mint törvényhozó, (Peyer Károly: A bíróság előtt megbukott a miniszter úr!) úgyis mint magán­ember. Ellenben a törvényhozás szuverenitá­sát semmiféle tekintetben korlátozni nem lehet, még maga a bíróság sem korlátozhatja a maga elhatározásaival a törvényhozás szu­verenitását és teljes függetlenségét, (Farkas István: Terror, erőszak, nyilt szavazás: ezt ne­vezik szuverenitásnak!) mert sem a törvény­hozási hatáskört, sem a bírói hatalmat, sein a végrehajtó hatalmat összezavarni nem lehet. ülése 19$0 március lk-én, pénteken. 41 (Farkas István: Összezavarta azt ön már egy párszor !) A törvényhozásnak megvan a maga füg­getlen elhatározási joga, hogy módosíthatja a törvényt és módosíthatja a bírói eljárásokat Ebben a tekintetben a törvényhozás teljesen szuverén. (Bródy Ernő: De ne legyen naptár­szerkesztő!) Éppen azért ebben az intézkedés­ben a bírósággal szemben semmiféle korrek­ciót nem kívánunk, mert hiszen az eredeti szö­vegezésben részben már megvolt az, hogy igenis, összehívható 40 bizottsági tag ál'al a törvényhatóság közgyűlése. Itt szükségesnek mutatkozott egy bizonyos korlátnak a beállí­tása. (Pakots József: Korlátolt az egész!? »Gouverner c'est prévoir« kormányozni any­nyit tesz, mint előrelátni. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Akkor ez magukra nem illik! — Jánossy Gá­bor: Ez klasszikus igazság! — Elnök csenget. — Krisztián Imre: Ezért nem juthatnak ma­guk kormányra! — Propper Sándor: A hét legsikerültebb vicce !) Elnök: Krisztián Imre képviselő urat ké­rem, maradjon csendben. Scitovszky Béla belügyminiszter: Volt idő, amikor az obstrukciót senki sem látta előre és ennek igen súlyos következményei lettek azután az országra. (Farkas István: Nem olyan súlyosak, mint az önök uralmának a követ­kezményei! — Peyer Károly: Nem bizony! — Jánossy Gábor: Ezt már hallottuk egy pár­szor. — Kuna P. András: A saját uralmukról^ megfeledkeznek! — Zaj a jobb-, a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Farkas István képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Az az obstrukció a nemzet érdekében történt, az idegen dinasztiával szemben!) Peyer Károly képviselői urat kérem, hogy ma­radjon csendben. (Peyer Károly: Nem illik azt lebecsülni egy miniszternek!) Peyer képviselő urat ismétélten figyelmeztetem, szíveskedjék tartózkodni a folytonos közbeszólásoktól. Scitovszky Béla belügyminiszter: Itt nem azért vettük ezt fel, mintha várnánk, hogy be­következzék, de a lehetőséget akarjuk vele ki­zárni. (Farkas István: Eddig nem volt obstruk­ció a városiházán! Nincs miért védekezni el­lene.) Nem áll az, hogy mi a módosító indít­vánnyal szünetet akarunk biztosítani a tör­vényhatóságnak. Mi csak egy lehetőséggel szá­molunk itt, amint az eddigi gyakorlat is az volt, nemcsak ezen a téren, hanem más téren is; hiszen, maga az országgyűlés is szokott ma­gának szabadságot megállapítani, maga a tör­vényhozás is szünetelni szokott nyáron és ez mind nem zárja ki azt, üogy az országgyűlés összehívásának lehetősége meglegyen, ha az szükségesnek mutatkozik; a törvényhozásnál sem zárja ez ki annak lehetőségét, hogy bizo­nyos sürgős ügyek azért el ne intéztessenek. A székesfőváros törvényhatóságánál különösen biztosítani kellett^ hogy amennyiben maga az autonómia, a törvényihatósági bizottság, a maga részére nyári szünetet állapít meg, —• és itt ezt a határidőt három hónapra korlátoztuk — ak­kor ezen a három Ihónapon belül a bizottsági tagoknak a törvényben megállapított «zárna rendkívüli közgyűlést nem hívhat össze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azért rendkívüli közgyűlés összehívható ne legyen. (Bródy Ernő: Kicsoda ihívja össze? A dalai láma?) A dalai lámán kívül az autonómia lámája is ösz­szehívhat rendkívüli közgyűlést: <a főpolgár­mester személyében, és — amennyiben szüksé­gét látja — összehívhat ilyet az autonómia első

Next

/
Thumbnails
Contents