Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-380
Az országgyűlés képviselőházának 380. telettel megnyugszom, ezzel az elnöki magyarázattal szemben azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezek szerint mi a törvényhozás tagjai ezúttal olyan szöveget kaptunk, amelyhez indítványt, módosító indítványt egyáltalán nem nyújthattunk be, holott az újonnan alkotott házszabályok szövegében is benno foglaltatik az, hogy én mint képviselő megkapván a bizottság által benyújtott szöveget, annak minden pontjához akár stílusban, akár érdemben javaslatot terjeszthetek elő. (Peyer Károly: Teljesen igaza van!) Itt pedig a második bekezdéshez nines módomban javaslatot előterjeszteni. Sajnálattal kell tehát megállapítanom, hogy mint törvényhozó korlátozva vagyok. A másik dolog, ami aggályos nekem a magyarázatban az, hogy ezután mindegyik miniszter megteheti, hogy egy bizonyos, szerinte erőszakosabb intézkedést, amelyet nem kíván és nem enged máskép megtámadtatni, az utolsó pillanatban nyújthat be és akkor ehhez a javaslathoz a Ház tagjainak részleteiben nincs módjában indítványokat tenni. Elnök: A t. képviselő úr kijelentésével szemben megállapítom, hogy a bizottság tagjainak joguk és alkalmuk van hozzászólni a miniszter úr által vagy az előadó úr által beadott módosításhoz. A Ház tagjainak is joguk és alkalmuk van ehhez a házszabályok megfelelő szakaszai értelmében. Hegymegi Kiss Pál: Hozzászólni van jogom, de az elnök úrnak fel méltóztatik tenni majd a kérdést a szavazásnál, hogy miután a második bekezdés meg nem támadtatott, az elfogadtatott. Vagy legfeljebb rendkívüli előzékenység lesz az elnök úrtól, ha tekintet nélkül, arra, hogy nincs beadva semmiféle ellenindítvány, azt a kérdést teszi fel, hogy elfogadjuk-e a második bekezdést avagy sem. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék magával a szakasszal foglalkozni. Természetesen, hogy a képviselő úr ebben a tekintetben kétségben ne maradjon, szavazásra fel fogom tenni az eredeti szöveget, szemben a benyújtott indítványokkal, tehát a Háznak alkalma lesz azzal a jogával élni, hogy az egész szöveg és a módosítás felett is határozzon, úgy amint ezt a házszabályok előírják. Méltóztassék a 107 §-szal foglalkozni. Hegymegi Kiss Pál: Mondom, ellenindítványt nincs módomban ez ellen a második be-~ kezdés ellen benyújtani. A magam részéről is kifogásolom ugyanazokból a szempontokból, amelyeket képviselőtársaim ' előadtak. Bár engem a székesfőváros helyzete közelebbről nem érint, mint a magyar törvényhozás tagjának óvást kell emelnem azok ellen a rejtett célok ellen és az ellen a módszer ellen, amely ebben az egy szakaszban foglaltatik. Kérdem az igazságügyminiszter urat, aki a belügyminiszter urat helyettesíti most, háborúban élünk-e, hogy ilyen kivételes rendelkezéseket méltóztatnak ebben a törvényben kérni. (Peyer Károly: Háborút folytatnak az ország népe ellen! — Zaj.) Mert ha igen, akkor megértem, hogy törvényeket egyszerűen bizonyos szükségokokból módosítunk és ilyen rendelkezéseket állítunk be, de ha háború nines, akkor az alkotmányosság szempontjából fontos közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe utalt kérdések tekintetében ilyen helyzetet, mint amilyen helyzet ezáltal a rendelkezés által beállíttatik s előállítani nem szabad. Ha szakember látja, őszintén megmondhatja, hogy ez egy zagyvalék, amelynek olyan sorozata áll elő, hogy anyagiakban ülése 1930 április 10-én, csütörtökön. 471 — erkölcsiekben nem is tudom lemérni — nem tudom lemérni azt a súlyos kárt, amelyet e rendelkezések által a székesfőváros lakosságának okoznak, és azt a hiábavaló, felesleges munkát, amelyet a minisztériumtól lefelé, a legkisebb székesfővárosi hivatalig, egy átmeneti időpont idejére, amely csak esetleg pár hónapig tart, teremtenek. E mellett olyan zavar áll elő éppen azon közönség szempontjából, amelynek érdekeit a székesfőváros igazgatása volna hivatva intézni, amely fel, egész a közigazgatási bíróságig és az egyes miniszterekig, a szakvitáknak egész sorozatát teremti meg. Most megcsinálják ezt a törvényt, a törvényből kiveszik a gombot, a gombot életbeléptetik és hozzávarrják idővel majd a kabátot és a nadrágot. Ez a játék folyik most. De mást is kérdek. Amióta itt ülünk ebben a törvényhozásban, pártkülönbség nélkül mindig azt szónokoltuk, kezdve a minisztertől, hogy az, hogy a törvényhatóság életében egy szükségrendelet következzék be, csak kivételes állapot, igyekezzünk azt mindig a törvényes vágányra terelni. A vidéki törvényhatóságoknál a kormány mindig mentegette magát, hogy szükségrendeletet kénytelen életbeléptetni. A székesfőváros mindig megszabadult ettől a helyzettől, s most, amikor megcsinálják ezt a törvényt, az utolsó bekezdésben szükségrendeletileg olyan intézkedéseket állítanak be, amelyek nem fedik azt a célzatot sem, amely ezen, szerintem rossz törvényben, egyáltalában le van fektetve. Tessék csak megnézni, ebben a törvényben egyetlenegy új alkotás van, amely a régitől teljesen eltér és ez a tanács, amelynek életbeléptetése a legnehezebb, mert a régi szerveket, a közgyűlést, az előadói szervet mind előbb át kell formálni, hogy az ügyek folyamata megindulhasson és a tanács munkálkodhassék. Es éppen ezt a tanácsot léptetik életbe, a többit pedig hagyják. Menjünk csak végig, hogy mi fog itt történni! A t. belügyminiszter úr, akinek tetszésére van bízva, hogy melyik legyen az az időpont, amikor megválasztja a törvény életbeléptetését, egy nagy gesztussal elrendeli, hogy a. székesfőváros tanácsa ebben az új hatáskörben és formában életbelépjen. Tessék megnézni azt a végrehajtási rendeletet, amelyet ki fognak adni, hogy abbian a közigazgatási intézményeknek ideiglenesen milyen sorozatáról kell intézkedni. Magából ebből a törvényből ki kell venni azokat a rendelkezéseket, amelyeket t. képviselőtársaim itt már egypár példával felsoroltak. Csaknem minden szakaszáról rendelkezni kell ennek a leenidő törvénynek. Rendelkezni kell az 1872. évi XXX. t.-cikkről, az 1924-es törvényről, rendelkezni kell a . kÖzigazgatáisi bizottsági törvényről. De ez még mind nem elég, mert a. változott helyzetre való tekintettel, még be kell állítani olyan intézkedéseket is, amelyek egyik törvényben sincsenek meg. Most mennek az ügyek egész a kÖzigazgatáisi bíróságig. Ha akceptálni fogja a közigazgatási bíróság azokat az intézkedéseket, amelyek e törvény alapián nyugosznak? (Gál Jenő: Konstatálja, hogy törvéinysértőek!) Belenyugszik majd a székesfőváros, vagy annak polgármestere mindenbe, amit a főpolgármester diktálni fog a törvény értelmezése tekintetében? Ez lehetetlen helyzet. Hát nem jobb volna megmaradni a törvényes alapon és megvárni az időt, amíg letelik és lassan beállítani e közigazgatási rendszer új épületét?! Azt gondolnák az urak, hogy a magyar közigazgatás olyanvalami, hogy csak fújok: egy szappanbuborékot és már életbe is lep?! Min-