Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

Ag országgyűlés képviselőházának 379. tűrni semmi módon ennek a kérdésnek a kiját­szását. Rendszerint megveszik az olcsó, elhasz­nált kocsikat és azokat akarják autóbusz-jára­tokra beállítani, amelyek tulajdonképpen sem a forgalom, sem az életbiztonság szempontjából meg nem felelnek. En tehát a jövőben határo­zottan ragaszkodni fogok hozzá, hogy csak hazai gyártmányú és előírt kocsitípus alkalmaztassák. A módosítás második részére azt jegyzem meg, hogy ez azért volt szükséges és azt hiszem, helyes is, mert annak idején a Ház a törvény­javaslatban olyan intézkedést fogadott el, amely könnyen félreértésekre is adhatott okot, mert tényleg olyan példák vannak, hogy alapjában véve nem él az illető a jogával, azonban olyan feltételeket kötnek ki, amelyeket előreláthatólag a másik vállalkozónak betartani nem lehet. Ezt akartuk kikerülni és ezért kérem a szakasz vál­tozatlan elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárul. Következik a 19. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 19. §-t). Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A 19., 26. és 48. ^-ban, tehát mind a három szakaszban azonos természetű módosítás van. Rendkívül érdekes a Felsőház állásfoglalása ebben a tekin­tetben. A törvényjavaslatnak, amelyet mi elfo­gadtunk, tudniillik az a hibája volt, hogy a ke­reskedelemügyi miniszter kezét több tekintetben megkötötte és feltételül kötötte ki, hogy intéz­kedése előtt minisztertársainak hozzájárulását tartozik kieszközölni. Ebben a három szakasz­ban—a 19., 26. és 48. §-ban — a kereskedelemügyi miniszter kötve volt ahhoz, hogy például csak a belügyminiszterrel egyetértőleg intézkedhetik. A Felsőházban nyilván a gyakorlati ta­pasztalatokból kiindulva, ezeket a szakaszokat megváltoztatták és kimondották azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt többi miniszter meghallgatása után intézkedhetik, te­hát éles különbségtétel van, mert nincs kikötve az, hogy többi minisztertársával egyetértőleg tartozik eljárni, hanem csak azt mondja a tör­vény, hogy ezek meghallgatása után szabad intézkednie. (Bud János kereskedelemügyi mi­niszter: Saját felelősségére.) Mindazok, akik ismerik a közhasználatú gépjárművállalkozásokat, ezeket a határozato­kat csak örömmel üdvözölhetik, örömmel üd­vözölhetik abból a szempontból, mert mind­ezeknek a vállalkozásoknak régi kívánsága és óhaja volt az, hogy egy gazdájuk legyen. Min­den egészséges vállalkozást agyonüt az, ha a vállalkozóknak több gazdája van. Itt az elmúlt esztendőkben sajnálattal kellett konstatálnunk azt, hogy a közhasználatú gépjárművállalkozás kérdésébe, amely a maga természete szerint a kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe tar­tozik, beleszóltak más^ miniszterek is, akiknek beleszólása pedig például csak rendészeti okok­ból volt indokolt. Nagyon helyes tehát, hogy a Felsőház belenyúlt ebbe a kérdésbe, mert így tisztázó dott a helyzet. A kereskedelemügyi miniszter úr nagyobb függetlenséget és önállóságot kapott az összminisztériiuim keretén belül, mert immár csak ahhoz van kötve, hogy meghallgassa a bel­ügyminisztert, ellenben annak véleményétől el­térően szabadon intézkedhetik. Nem kívánok külön mind a három szakasz­ülése 1930 április 4,-én, pénteken. 441 hoz hozzászólni, hanem most hívom fel a Kép­viselőház figyelmét arra, hogy mindezekből ki­folyólag úgy a 19., mint a 26. és a 48. §-oknál a Felsőház módosításai feltétlenül üdvösek és a gyakorlatban tőlük csak jó eredményeket le­het várni. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Felső­ház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárult. Következik a 26. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 26. §-t): Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki nem kívám kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosítás­hoz hozzájárult. Következik a 39. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 39. §-t): Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosítás­hoz hozzájárult. Következik a 48. <§>. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 48. §-t.)\ Feliratkozva nincs senki. Elnök: Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a Felsőház által tett módosításhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a Felsőház által tett módosítás­hoz hozzájárult. Ezzel a Ház a törvényjavaslatnak a Felső­ház által módosított szakaszait letárgyalta és a módosításokhoz hozzájárult. Minthogy a Képviselőház a törvényjavas­latot annak idején már harmadszori olvasásban is elfogadta, így asz eddigi állandó gyakorlat­nak megfelelően a Ház által most letárgyalt módosított szakaszoknak harmadszori olvasá sara nincs szükség. A Képviselőháznak az imént letárgyalt sza­kaszokra vonatkozó határozatáról a Felsőházat értesíteni fogom, a törvényt pedig kihirdetésé­nek kieszközlése végett a miniszterelnök úrhoz teszem át. Napirend szerint következik az 1928. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egye­temes Értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyez­mény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 892, 905.) Görgey István elő­adó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! Régóta vita­tott kérdés, vájjon a munkaadók és a munka­vállalók között felmerült különböző vitás kér­dések szabályozására joga van-e az államhata­lomnak inányítólag befolyást gyakorolni vagy pedig ezeket a vitás kérdéseket a munkaadók és munkavállalók szervezetei vannak-e hivatva szabályozni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyengébb munkavállalókat az erősebb munkaadóval szemben sok esetben tényleg meg kell védeni, azonban a felfogások meg itt is igen eltérők, amennyiben azzal az állásponttai, amely azt vitatja, hogy az államhatalom be­avatkozási joga csakis a munkavállalók szocia-

Next

/
Thumbnails
Contents