Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-379

438 Az országgyűlés képviselőházának 379. ülése i930 április U-én, pénteken lekedési bizottság áUial elfogadott szöveget felolvasni. Urbanics Kálmán Ajegyző (olvassa a 2. § módosított szövegét). Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Há#J. Nem kívánok szólni a 2. §-hoz. \ Elnök: Kíván valaki szokni? (Senki!) Ha senki sem kíván szólani, a 2. ^-t a Felsőház által módosított szöveg szerint\jelentem ki elfogadottnak. Következik az 5. §. ígérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni.

V, Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 5. §-nak a Felsőház által módosított szövegét). Elnök: Szólásra következik? X Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs feljegyezve. ' \ Elnök: Senki feljegyezve nem lévéí^, kérdem, kíván-e valaki szólani? (Szilágyi Zajos szólásra jelentkezik.) Tessék! Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T, Képviselőház! A Felsőháznak ezek a módosításai nem^ leptek meg bennünket. A közhasználatú gépjármüvállalatokról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál előre meg lehetett volna jósolni, hogy a Felsőház nem fogja akceptálni a Képviselőház által elfogadott törvényjavaslati szöveget és előre meg lehetett jósolni, hogy azt vissza fogja küldeni, mint ahogy előre meg lehet jósolni a tegnap megszavazott székesfővárosi törvényjavaslatra nézve is, hogy a Felsőház azt szintén vissza fogja küldeni. A közhasználatú gépjárművállalatokról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag rendkívül érdekesek a Felsőház megjegyzései. Ezeket csak úgy szó nélkül hagyni megint nem lehetséges. Itt találkozunk egy nóvummal, találkozunk azzal az eshetőséggel, hogy az állam a közhasználatú gépjárművállalatokat illetőleg fenntartott jogát, szóval az engedélyezés jogát — állami fenntartott jogot — esetleg bérbe fogja adni. Itt a Képviselőház ülésén egyetlen-egy szónok részéről sem történt erre a kérdésre vonatkoztatás. Az előadói beszédben is hiány^ zott ilyes valami, a kormányjavaslatban szó sem volt ilyesmiről. Nem tudom, valamelyik felsőházi tag úrnak, vagy pedig a miniszter úrnak jutott-e ez a nóvum eszébe, hogy miközben mi törvénybe iktatjuk azt, hogy az autóbuszjáratok engedélyezési joga olyan jog, amelyet az államnak tartottunk fenn, ugyanakkor felmerül a törvényhozás Felsőházában egy gondolat, hogy mi lesz akkor, ha ez a jog bérbeadatik? Kendkívül gyanús nekem ez az újonnan felmerült gondolat. Nem tudom, nem állunk-e már kész helyzet előtt ebben a tekintetben, de mindenesetre különös, hogy amikor visszakapjuk a gépjárművállalatokra vonatkozó törvényjavaslatot, akkor a Felsőháznak olyan módosításával állunk szemben, amelyben a elsőház bérbeadási lehetőségről beszél. Én felszólalásommal provokálni akarom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozatát, mert ha eddig bizonytalanságban éltek a közhasználatú gépjárművállalatok tulajdonosai, akkor eme törvényjavaslati szakasz után most már még nagyobb lesz a bizonytalanság az ő jövőjüket illetőleg. Ha az eddigi sok kérdőjelen és az eddigi sok bizonytalanságon kívül most még az a lehetőség is fenyeget, hogy az állam a számára megszavazott fenntartott jogot bérbeadja valakinek, akkor valóban nem szabad csodálkozni^ azon, ha Magyarország területén a közhasználatú gépjárművállalkozás stagnál, vagy legalább is nem fejlődik olyan mértékben, mint a szomszédállamokban, vagy pedig olyan mértékben, mint amilyen nagy mértéket öltött azoknak fejlődése a nyugati államokban. En tehát kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék az országgyűlés Képviselőházát tájékoztatni arról, miként merült fel az a gondolat, hogyan került bele a Felsőház határozatába a bérbeadás lehetősége? (Zaj.) Mondja meg becsületesen és őszintén az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, van-e már ebben a tekintetben valami kialakult kormányszándék, vagy kormányterv, mert ezt joggal elvárja az a néhány száz vállalkozó, aki óriási tőkét fektetett be vállalkozásába. En a Felsőház módosítását elfogadom, mert semmi olyant nem tartalmaz, amit veszélyesnek látnék a vállalkozás jövőjére nézve, viszont azonban mint érthetetlen nóvumot teszem ezt szóvá és erro mint érthetetlen nóvumra kérek és várok választ a kereskedelemügyi miniszter úrtól. N Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi LaJ03 igen t. képviselőtársam felszólalására röviden a következőket jelenthetem ki. Az a szakasz, amely az államnak tartja fenn az engedélyezési jogot, mai szövegezésében tényleg lehetőséget ad esetleg arra is, hogy aírár nagyobb részletek-' ben, akar egészében ez • j-^ másokra is átruhaztassek. Éppen azért a Felsőház, amikor ezt tárgyalta, arra az álláspontra helyezkedett, hogy/ bár tudja, hogy a kormány ezt nem célozza, mégis, minthogy ez a lehetőség megvan, mert hiszen az engedélyezés elé nincsenek korlátok szabva — éppúgy lehet engedéljfezni ezt a jogot bizonyos területeken egyeseknek, mint az ország egész területén egyes váSllalatoknak — s minthogy az autóforgalom azt egész forgalomnak ma már tulajdonképpeni a tengelyét teszi és az is egészen természetszerű, hogy senki sem láthatja előre a jövő fejlődést és senki sem tudhatja megmondani, ihogy a iközérdek szempontjából később hova \fognak fejlődni az események és nem lesz-e éiapen a közérdek szempontjából szükséges, hó>gy ez az egész vállalkozás egy vállalat kezébe egyesíttessék, vagyis ezek mind olyan lehetőségek, amelyek fennforoghatnak, amelyeket ma még senki előre nem láthat: ez a törvény javaslat nem a mának szól, hanem hosszabb időre lesz kihatással. Erre való tekintettel a; Felsőház bizottságában felmerült az a gondolat, — és ezt a plénum is magáévá tette — mégpedig báró Szterényi József javaslatára, hogy mivel nem tudni, hogy a kormány hogyan élhetne később ezzel a joggal, ezt pedig ebben a szakaszban úgy körülírni, hogy ne legyen lehethéges az attól való eltérés, (Zaj.) hiábavaló törekvés lenne, tehát leghelyesebb, iha a törvényhozásnak tartatik fenn ebben a kérdésben az elhatározás. Azt hiszem, ennél alkotmányosabb és a közérdek szempontjából helyesebb intézkedés nem lehetséges. Tehát ezekre a lehetőségekre számítva történt a Felsőháznak ez a módosítása, amelyet, azt hiszem, mind a Képviselőház, mind pedig mindenki csak megnyugvással vehet, mert ha ilyen esetek következnének be, azokat a törvényhozás előzetes hozzájárulása nélkül megoldani nem lehet. Ez tulajdoniképpen az indokolása ennek a módosításnak, amelynek elfogadását kérem. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil-