Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

400 Az országgyűlés képviselőházának már leküldeni ebben az irányban egy értesítést arról, hogy mit méltóztatik (tervezni, ennélfogva én tudom azt, hogy Budapesten fel akarja emelni a t. miniszter úr a telefondíjakat akként, hogy a hibás, illetve téves beszélgetésekre eddig iSzámított 10%-ot lecsökkenti 5%-ra. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ez helyes is lesz!) Nem arról van szó, t. miniszter úr, hogy helyes lesz-e, hanem arról, hogy igaz-e? (Bródy Ernő: Van benne valami!) Ez lesz az első emelés, mert nincs^ a világon olyan számolóművész, aki ki tudná mutatni, hogy 10% kevesebb, mint 5%. Tehát ez emelés. A második, mit meg akarnak a telefonnál csinálni az, hogy az u. n. alapdíjba beszámítható beszélgetések számát csökkentik. Ha valaki ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarországon ezzel a két intézkedéssel, hogy az alapdíjért kevesebbet lehet beszélgetni, és a téves beszélgetések százalék számát kevesebbel számítják^ olcsóbb lesz a telefon, úgy annak én gratulálni fogok. Es én akkor kénytelen vagyok idejönni a képviselőház elé és azt mondani, nagyon szép, köszönjük, ne méltóztassanak itt semmiféle közszolgáltatásokat emelni, azért, mert az embereknek nem passzióból van telefonjuk, hanem azért, mert a kultúra következtében az üzleti élet, a kereskedelmi élet megköveteli a telefont attól a nyomorult orvostól, akinek sajnos, az utolsó vasát kell befizetnie a telefonért, mert különben a telefonját kikapcsolják, megköveteli attól a szegény ügyvédtől, kereskedőtől, iparostól, gyárostól is, minden embertől megköveteli az élet, hogy telefonja legyen, megköveteli minden embertől, aki dolgozik ebben a városban, hogy telefont tartson. Ennélfogva nekünk ide kell jönnünk és azt mondanunk, hogy ne méltóztassék azon a címen, hogy a vidéki beszélgetés díjait le kell szállítani, —• mert ez is benne van a tervekben, hogy le kell szállítani a vidéki telefonbeszélgetések dijait 30, 40, vagy 50 fillérrel - az itteni beszélgetések díjtételét felemelni, mikor azok a vidéki beszélgetések ezen a téren jelentéktelenek, mert azok az egész telefonköltségvetésben hasonlíthatatlanul csekélyebb jelentőséggel birnak, mint a budapesti telefonbeszélgetések és általában a városi telefonok. Ennélfogva mi igenis a pénzügyminiszter úrhoz fordulunk. Kijelentem, hogy^ éppen úgy, mint ahogyan a Társadalombiztosító emelése ellen irányzott akciómban is a pénzügyminiszter úrhoz fordultam, úgy nemcsak magánál a telefonemelésnél, hanem ha bárhol a gazdasági élet terén meg fogom tudni, hogy valamelyik miniszter úr ismét súlyemelő akar lenni, mindig a pénzügyminiszter úrhoz fogok jönni, mert elég a szavakból, köszönjük szépen a szép szavakat, a népgyűlési beszédeket és azokat a kijelentéseket, amelyeket expozék alkalmából hallunk. Esztendők óta mondják minden egyes alkalommal azt, hogy az ország népe nem birja el tovább^ a terheket és a terheket folyton emelni méltóztatnak. Igenis, merem állítani, hogy az ország népének kihasználása és az ország népének kiszipolyozása vezetett odáig, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a magyar gazdasági élet ma a gazdasági válság idején ellenállásra képtelen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tehát kérem a pénzügyminiszter urat — nem akarok erről a kérdésről sokat beszélni, mert itt nem a szavak, hanem a tények beszélnek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — tessék kijelenteni, hogy semmiféle emelésbe a telefon igazgatásánál bele nem megy, semmiféle címen, semmiféle díjakat, semiféle formában emelni nem lehet. Nem 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. kell nekünk semmiféle olyan átszervezés, nem kell nekünk semmiféle olyan jóváírás, amelyik végeredményben a telefonigazgatás bevételeit növeli, tehát a publikum kiadásait emeli. Kérem a pénzügyminiszter urat, nyugtasson meg nem engem, Ihanem nyugtassa meg az egész magvar közvéleményt, amely a legnagyobb izgalommal nézi ennek a kérdésnek fejlődését, hogy itt semmiféle emelésről szó sincsen. Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt válaszolni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! A képviselő úrnak joga van interpellálni bármelyik minisztert, sőt joga van interpellálni egy minisztert anélkül, hogy az ő tárgykörébe tartozó dolgot hozna elő. Ezért én eleget akarok tenni kötelezettségemnek és felelek a t. képviselő úrnak, ez a feleletem azonban nem lesz olyan, amely 'belemenne ennek a kérdésnek taglalásába, mert nem az én tárcámat érintő ügykörről van szó. Felemlített mégis valamit, mint általános vádat, — mint minden beszédében tenni szokta, — nevezetesen azt, hogy ez a kormány mást sem tesz, mint emeli az adókat, ez a kormány mást sem tesz, mint kiszipolyozza a népet! Képviselő úr, nem felel meg a valóságnak, amit ön mondott, mert amióta én ezt a széket elfoglaltam, egyetlen egy emelés sem történt, (Fábián Béla: Hát az államvasutak?), hanem azoknak a javaslatoknak egész sorozatát volt akalmuk itt a képviselő uraknak letárgyalni, amelyek kivétel nélkül adóleszállítási javaslatok voltak. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az igazság! — Fábián Béla: És az Államvasutak?) Ez az igazság, nem az, amit ön mond. Arra hivatkozott a t. képviselő úr, hogy mit mondunk mi a népgyűléseken. En nem beszélek népgyűlésen, hanem itt, és amit itt mondottam, az mindig meg is felelt a valóságnak. Kikérem magamnak, hogy a képviselő úr úgy tüntesse^fel a dolgot, minthogyha én itt csak játszanék a szavakkal és nem cselekednék úgy, mint ahogyan beszéltem. {Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Erre nem szolgáltam rá. (Fábián Béla: Hát a jövedéki rendelet?) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem szolgáltam pedig rá azért, mert az adócsökkentések egész sorozata volt itt és egyetlen egy javaslatom sem volt, amely emelést jelentett volna. (Ücty van! Ügy van! a jobboldalon) Ez az igazság és hogyha nekem, sajnos, nincsen is módomban mindig megcáfolni az ön beszédeit ott, a népgyűléseken, itt igenis fel akartam használni ezt a Ihajánál fogva idehozott alkalmat, hogy megcáfoljam a képviselő urat. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr is óhajt válaszolni. (Fábián Béla: Majd mindjárt válaszolok a miniszter úrnak, tessék csak megvárni!) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben, módja lesz válaszolni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Fábián Béla képviselőtársam, azt hiszem, amikor ezt az interpellációját elmondotta, tévedett in persona és tévedett in re. Mindkettőre rámutatott a pénzügyminiszter úr. Higyje meg igen t. képviselőtársam, akinek hosszú évek óta van velem vitatkozása, hogy majdnem azt mondhatnám, hogy a képviselő úr egy tanulmány nekem, mert nincs interpellációja, ahol folytonosan szembe és ellen-