Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

400 Az országgyűlés képviselőházának már leküldeni ebben az irányban egy értesítést arról, hogy mit méltóztatik (tervezni, ennél­fogva én tudom azt, hogy Budapesten fel akarja emelni a t. miniszter úr a telefondíjakat akként, hogy a hibás, illetve téves beszélgeté­sekre eddig iSzámított 10%-ot lecsökkenti 5%-ra. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ez he­lyes is lesz!) Nem arról van szó, t. miniszter úr, hogy helyes lesz-e, hanem arról, hogy igaz-e? (Bródy Ernő: Van benne valami!) Ez lesz az első emelés, mert nincs^ a világon olyan számolóművész, aki ki tudná mutatni, hogy 10% kevesebb, mint 5%. Tehát ez emelés. A második, mit meg akarnak a telefonnál csinálni az, hogy az u. n. alapdíjba beszámít­ható beszélgetések számát csökkentik. Ha va­laki ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarországon ezzel a két intézkedéssel, hogy az alapdíjért kevesebbet lehet beszélgetni, és a téves beszélgetések százalék számát kevesebbel számítják^ olcsóbb lesz a telefon, úgy annak én gratulálni fogok. Es én akkor kénytelen va­gyok idejönni a képviselőház elé és azt mon­dani, nagyon szép, köszönjük, ne méltóztassa­nak itt semmiféle közszolgáltatásokat emelni, azért, mert az embereknek nem passzióból van telefonjuk, hanem azért, mert a kultúra követ­keztében az üzleti élet, a kereskedelmi élet meg­követeli a telefont attól a nyomorult orvostól, akinek sajnos, az utolsó vasát kell befizetnie a telefonért, mert különben a telefonját kikap­csolják, megköveteli attól a szegény ügyvédtől, kereskedőtől, iparostól, gyárostól is, minden embertől megköveteli az élet, hogy telefonja legyen, megköveteli minden embertől, aki dol­gozik ebben a városban, hogy telefont tartson. Ennélfogva nekünk ide kell jönnünk és azt mondanunk, hogy ne méltóztassék azon a cí­men, hogy a vidéki beszélgetés díjait le kell szállítani, —• mert ez is benne van a tervekben, hogy le kell szállítani a vidéki telefonbeszélge­tések dijait 30, 40, vagy 50 fillérrel - az itteni beszélgetések díjtételét felemelni, mikor azok a vidéki beszélgetések ezen a téren jelentékte­lenek, mert azok az egész telefonköltségvetés­ben hasonlíthatatlanul csekélyebb jelentőséggel birnak, mint a budapesti telefonbeszélgetések és általában a városi telefonok. Ennélfogva mi igenis a pénzügyminiszter úrhoz fordulunk. Kijelentem, hogy^ éppen úgy, mint ahogyan a Társadalombiztosító emelése ellen irányzott akciómban is a pénzügyminiszter úrhoz for­dultam, úgy nemcsak magánál a telefonemelés­nél, hanem ha bárhol a gazdasági élet terén meg fogom tudni, hogy valamelyik miniszter úr ismét súlyemelő akar lenni, mindig a pénz­ügyminiszter úrhoz fogok jönni, mert elég a szavakból, köszönjük szépen a szép szavakat, a népgyűlési beszédeket és azokat a kijelenté­seket, amelyeket expozék alkalmából hallunk. Esztendők óta mondják minden egyes alkalom­mal azt, hogy az ország népe nem birja el to­vább^ a terheket és a terheket folyton emelni méltóztatnak. Igenis, merem állítani, hogy az ország népének kihasználása és az ország né­pének kiszipolyozása vezetett odáig, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a magyar gazdasági élet ma a gazdasági válság idején ellenállásra képtelen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tehát kérem a pénzügy­miniszter urat — nem akarok erről a kérdésről sokat beszélni, mert itt nem a szavak, hanem a tények beszélnek, (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) — tessék kijelenteni, hogy sem­miféle emelésbe a telefon igazgatásánál bele nem megy, semmiféle címen, semmiféle díja­kat, semiféle formában emelni nem lehet. Nem 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. kell nekünk semmiféle olyan átszervezés, nem kell nekünk semmiféle olyan jóváírás, ame­lyik végeredményben a telefonigazgatás bevé­teleit növeli, tehát a publikum kiadásait emeli. Kérem a pénzügyminiszter urat, nyugtas­son meg nem engem, Ihanem nyugtassa meg az egész magvar közvéleményt, amely a legna­gyobb izgalommal nézi ennek a kérdésnek fej­lődését, hogy itt semmiféle emelésről szó sin­csen. Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt vála­szolni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! A képviselő úrnak joga van interpellálni bár­melyik minisztert, sőt joga van interpellálni egy minisztert anélkül, hogy az ő tárgykörébe tartozó dolgot hozna elő. Ezért én eleget aka­rok tenni kötelezettségemnek és felelek a t. képviselő úrnak, ez a feleletem azonban nem lesz olyan, amely 'belemenne ennek a kérdésnek taglalásába, mert nem az én tárcámat érintő ügykörről van szó. Felemlített mégis valamit, mint általános vádat, — mint minden beszédé­ben tenni szokta, — nevezetesen azt, hogy ez a kormány mást sem tesz, mint emeli az adókat, ez a kormány mást sem tesz, mint kiszipolyozza a népet! Képviselő úr, nem felel meg a valóság­nak, amit ön mondott, mert amióta én ezt a szé­ket elfoglaltam, egyetlen egy emelés sem tör­tént, (Fábián Béla: Hát az államvasutak?), ha­nem azoknak a javaslatoknak egész sorozatát volt akalmuk itt a képviselő uraknak letár­gyalni, amelyek kivétel nélkül adóleszállítási ja­vaslatok voltak. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az igazság! — Fábián Béla: És az Állam­vasutak?) Ez az igazság, nem az, amit ön mond. Arra hivatkozott a t. képviselő úr, hogy mit mondunk mi a népgyűléseken. En nem beszé­lek népgyűlésen, hanem itt, és amit itt mondot­tam, az mindig meg is felelt a valóságnak. Ki­kérem magamnak, hogy a képviselő úr úgy tün­tesse^fel a dolgot, minthogyha én itt csak ját­szanék a szavakkal és nem cselekednék úgy, mint ahogyan beszéltem. {Elénk helyeslés jobb­felől és a középen.) Erre nem szolgáltam rá. (Fábián Béla: Hát a jövedéki rendelet?) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem szolgáltam pedig rá azért, mert az adócsökken­tések egész sorozata volt itt és egyetlen egy ja­vaslatom sem volt, amely emelést jelentett volna. (Ücty van! Ügy van! a jobboldalon) Ez az igazság és hogyha nekem, sajnos, nincsen is módomban mindig megcáfolni az ön beszé­deit ott, a népgyűléseken, itt igenis fel akar­tam használni ezt a Ihajánál fogva idehozott al­kalmat, hogy megcáfoljam a képviselő urat. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyes­lés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr is óhajt válaszolni. (Fábián Béla: Majd mindjárt válaszolok a miniszter úrnak, tessék csak meg­várni!) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben, módja lesz válaszolni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Fábián Béla képviselőtársam, azt hi­szem, amikor ezt az interpellációját elmon­dotta, tévedett in persona és tévedett in re. Mindkettőre rámutatott a pénzügyminiszter úr. Higyje meg igen t. képviselőtársam, akinek hosszú évek óta van velem vitatkozása, hogy majdnem azt mondhatnám, hogy a képviselő úr egy tanulmány nekem, mert nincs inter­pellációja, ahol folytonosan szembe és ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents