Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-368

Az országgyűlés képviselőházának 368. ilyen eredménnyel járjon, mint most történt, hogy a közigazgatási bíróság az egybehív óknak adjon igazat, arra szolgál az a módosítás, amelyet az előadó úr beterjesztett, vagyis hogy, ha már összeül a rendkívüli közgyűlés, akkor szavazással döntsék el, hogy az a tárgy, amely miatt a rendkívüli közgyűlést összehívták, napirendre tüzessék-e vagy nem. Illuzóriussá válik az a jog, hogy 40, — vagy amint mi kívánjuk — 25tag jogosult egy rendkívüli közgyűlés összehívására, ha a mindenkori többség, amelynek egy ilyen rendkívüli közgyűlés összehívása kellemetlen, azt nem száj vazza meg, akármilyen fontos és messze kiható kérdésről legyen is szó. Mindig úgy cselekesznek,, a belügyminiszter úr előszeretettel intézkedik úgy, hogy valamelyik szakasz első felében jogot ad, a második felében pedig azt megvonja. Ez ugyanolyan eset, mint amilyen annál a szakasznál fordult el, ahol az egyik mondatban a főkapitánynak nincs joga egy választói gyűlést megtiltani, de a másik mondat szerint akkor, ha kellőképpen meg tudja indokolni, közegészségügyi vagy közbiztonsági szempontból megtilthatja. Ez a szakasz is ilyen. A 40 összehívó kérését megtagadni a polgármesternek vagy a főpolgármesternek nincs joga, — mondja a szakasz — de ha a többség szavazással úgy dönt, hogy ezt a tárgyat nem tűzi napirendre, ilyen kerülő úton mégis meg lehet akadályozni a rendkívüli közgyűlés megtartását és ebben az esetben az a lefektetett jog, hogy 40 törvényhatósági bizottsági tag egybehívhat egy rendkívüli közgyűlést, végeredményben nem érvényesül. Természetesen a rendkívüli közgyűlés gondolata rendszerint az ellenzék táborából kerül ki, mi sem természetesebb tehát, minthogy a mindenkori többség, ha csak leihet, azt meg akarja akadályozni, tehát minden ilyen esetben az fog megtörténni, hogy a többség úgy dönt, hogy a tárgyat nem tűzi napirendre és az ellenzék nem ér semmit, bár számára az a látszólagos jog a törvényben megvan. De a legújabb, a legérdekesebb ebből az előadói javaslatban az. hogy megállapítja, hogy júniustól szeptemberig egyáltalában nem lehet rendkívüli közgyűlést kérni. Nem tuldom, hogy az igen t. előadó úr honnan veszi, honnan tudja vagy tudhatja azt,, hogy ezekben a hónapokban, júniustól szeptemberig nem történhetik olyan esemény, amely minden körülmények között szükségessé teszi, hogy egy közgyűlés összeüljön (Propper Sándor: Kolera! Árvíz! Járvány!) Lehet olyan eset például valami elemi csapás, amikor nem lehet elhalasztani, nem hogy hónapokra, de még napokra sem a közgyűlés Összehívását, mert szükséges, hogy a közgyűlés haladéktalanul megtegye az intézkedést, valamely baj, valamely^ veszély elhárítására. Csupán azért, hogy a méltóságos és nagyságos urak az ő nyaralásukban meg ne zavartassanak, ilyen intézkedéssel jönni: ez igazán — enyhén szólva — komikus. Igazán nem lehet megérteni ezt az intézkedést. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Nem tudom, lehet-e valamely külföldi törvényben erre példát találni?! Nem hiszem, hogy másutt volna olyan intézkedés, amely ab ovo úgy rendelkeznék, hogy ezekben a hónapokban nem ülhet össze a törvényhatósági bizottság. Azért van ez, mondja az előadó úr, hogy visszaélés ne történjék, hogy az ellenzék tisztán tréfából ne kérjen ilyesmit. Olyan esetre, hogy ez a múltban megtörtént volna, nem tud rámutatni a t. előadó úr. Ha pedig ilyen esetre ülése 1930 március Ih-én, pénteken. 33 tud rámutatni, akkor nem tudom, mire akarja alapítani ezt a komikus intézkedést. Mondottam már, hogy nem lehet előre tudni, mikor történnek olyan események, amikor ilyen rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni és éppen ezért nem lehet megérteni ezt az intézkedést. (Propper Sándor: Nyáron meleg van. Télen meg hideg van! Ez nem akadály?) Az ellenzék ennek a javaslatnak tárgyalása alkalmával mindig azt reméli, hogy talán az érveivel meg tudja győzni a t.» többséget, a t. belügyminiszter urat arról, hogy ezek a szakaszok ebben a törvényjavaslatban csupa megszorítást jelentenek és hogy ezeket lazábban kellene megszövegezni, több demokráciát kellene belevinni ezekbe a szakaszokba. Amikor az előadó úr feláll és valamilyen módosítással jön, az a remény lebeg előttünk: na, most jön valami javulás a demokrácia felé. De nem ez történik, hanem a t. előadó úr olyan módosításokat hoz, amelyek szűkítik azt, amit ebben a javaslatban a törvényelőkészítők, a miniszter úr és a bizottság hosszú mérlegelés után végre már megszövegeztek, s most is hogy nem a demokrácia érdekében hozna a t. előadó úr valami javítást, hanem éppen a reakció szempontjából megroszszabbítani igyeszik ezt a javaslatot. Éppen ezért azt kérem a t. Képviselőháztól, hogy az előadói javaslatot ne fogadja el, hanem fogadje el Farkas István képviselőtársamnak azt az indítványát, amely a 40-es számot 25-re kívánja leszállítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak jelentőségét legjobban megmagyarázzák azok a módosítások, amelyeket az igen t. előadó úr a Ház elé terjesztett. (Zaj. — Halljuk! Halljuk. — Elnök csenget) Ezekben a módosításokban kísérlet történtik arra, hogy a törvényhatóság szabad véleménynyilvánítása lehetetlenné^ tétessék. Különösnek tartom ezt az igen t előadó úr részéről, aki a törvényhatósági bizottságnak tagja és aki tapasztalatból tudhatja, hogy soha ezt a közgyűlést annak egyetlen pártja sem komolytalan ügyben és olyan ügyben, amely nem volt sürgős a köz^ szempontjából, meg nem mozgatta, a közgyűlést soha össze nem hívta. Minden egyes alkalommal, amikor az egyes pártok rendkívüli közgyűlést hívtak össze, olyan kérdés került az érdeklődés és a főváros közönsége érdekeinek homlokterébe, amely nemcsak annak az illető pártnak a szempontjából volt fontos, nemcsak — mondjuk úgy, ahogyan sokszor beállítják a kérdést — pártpolitikai szempontból volt mértékadó, hanem ugyanakkor más pártok is résztvettek ennek a kérdésnek tárgyalásában, mert érezték, hogy habár nem ők voltak a kezdeményezők, ez a kérdés a főváros közönségének érdekében került a közgyűlés napirendjére. Csak véletlen technikai kérdés, hogy melyik párt volt az, amely az ügyet elsőnek ismerte fel fontosságánál fogva és maga kérte a rendkívüli közgyűlést; sőt legutóbb is méltóztatott tapasztalni, hogy az öszsses pártokból akadtak együttesen bizottsági tagok, akik rendkívüli közgyűlést hívtak össze és közös elgondolás alapján tartották szükségesnek az illető kérdés tárgyalását Amikor így áll a dolog s amikor ezek a tapasztalatok állanak az előadó úr rendelkezésére, akkor érthetetlennek tartom ^ azokat a korlátozásokat, amelyek a ngédosításokban bennfoglaltatnak, hogy egyszerű szavazással lehessen végérvényesen határozni a felett, hogy a már ^^^^H