Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

378 Az országgyűlés képviselőházának 3 tali elődöm a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg az 1922. évi december hó 21-én kelt rendeletével hagyta jóvá. Ez alkalommal nyert jóváhagy aßt egyúttal a Beszkárt-mak az alapítása és az a szerződés, amely a jogviszonyt a székesfőváros és a Beszkáirt. között rendezte. A székesfővárosnak a Közútival kötött területhasználati szerződés 4. szakaszának 5. bekezdése értelmében nem képezik sem háramlás, sem pedig megváltás tárgyát a Közúti Vaspálya Társaságnak a beruházási tartaléktőkén kívüli más tartalékalapjai, értékpapírjai, készpénzei, kinnlevő követelései és azon ingatlanai és épületei, amelyek — mint pl. az igazgatósági épület — nem közvetlen a villamospályaüzlet, illetve r a vaspályaüzem céljaira szolgálnak, egyébként is nem az építési és berendezési tőkéből szereztettek, valamint a készletben találandó fogyasztási anyagok, amennyiben nem az építési és berendezési tőkéből létesített alaphoz tartoznak. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1922. évi szeptember hó 29-én tartott közgyűlésében a vasút állagához nem tartozó, tehát a háramlás és megváltás tárgyát nem képezett vagyon alkatrészeiből alapította a Nova. közlekedési és ipari r.-t.-ot. Ehhez sem a székesfőváros hozzájárulása, sem a kormány jóváhagyása nem volt, mert ez a budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak, mint önálló jogi személynek saját elhatározása volt. Ez a vagyon nevezett vasúttársaságnál a közúti vasút üzleten kívül álló egyéb üzleti tevékenység révén állott elő, nevezetesen a vasúti üzlet nyereségének tartalékolásából (ki nem adott felülosztalékokból), új részvények kibocsátása alkalmával bevett felpénzekből és ezen tőkék nyereséges forgatásából (telekértek-emelkedés, vasúti, ipari vállalkozás stb.). Ügy a Beszkárt.-nak a székesfőváros részéről is elfogadott alapszabályai, mint a székesfővárosnak a Beszkári-tal jogviszonyaik rendezése tárgyában kötött szerződése értelmében a megváltást a Beszkárt. hajtotta végre a székesfőváros részéről és a Beszkárt. kötötte meg a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal a megváltás tárgyában a szerződést. Ennek a szerződésnek, illetőleg egyességnek az értelmében megváltási ár fejében a vasúttársaság kártalanításának évi annuitásáravonatkozólag oly valorizációs kulcs nyert megállapítást, amely 3K%kÖrül mozog. A megváltási árra vonatkozólag az 1924. évben (kiküldött üzemvizsgáló bizottság is úgy találta, hogy a megváltással átvett értékkel szemben a megváltásból eredő teher aránylag kis összeg. Az ország elsőrendű szakértőinek elfogulatlan megállapítása szerint tehát ez az egyesség a fővárosra nézve előnyös volt. A székesfővárosnak a Beszkárt.-tal kötött szerződése értelmében a Beszkári-ot terhelik mindazok a tartozások és kötelezettségek, amelyek a székesfővárost a Közúti^ Vasúttársaság üzemének megváltása folytán bármely címen és bárkivel szemben terhelnék. Viszont megilletik mindazok a jogok, amelyek a székesfővárost a megváltás folytán a vasúttársasággal szemben megilletik. A Beszikárt.-mak a Közúti Vaspálya Társasággal kötött megváltási szerződése sem a fővárosnak elfogadás végett, sem a belügyminiszternek jóváhagyás végett bemutatva nem lett. Kétségtelen azonban, hogy a BeszTsárt. a megváltási szerződés megkötésénél úgy a székesfővárossal kötött szerződésében, mint az alapszabályaiban körülírt jogkörét nem lépte túl. 1 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. A megváltási egyesség megkötéséhez a székesfőváros és a Beszkárt. között fennálló szerződés a székesfőváros előzetes vagy utólagos hozzájárulását nem köti ki. Ilyenformán annak hiányára sem lehet hivatkozni. Egyébként is a Beszkárt. a székesfőváros tulajdona. A megváltási szerződés megkötésénél a székesfőváros befolyása teljes mértékben érvényesülhetett. A mellett pedig fennáll a székesfővárosnak és a tanácsnak messzemenő ellenőrzési jogköre. A Besakárt. a, megváltásból folyó szerződésszerű kötelezettségeit pontosan teljesítette. Soha eddigsema székesfőváros részéről, sem az érdékeh részvényesek közül senki a megváltási szerződés jogérvényességét nem vitatta. Az interpelláló t. képviselő urat talán az vezette félre, hogy az a szerződés, mely a székesfőváros lés a Beszkárt. közötti jogviszonyt szabályozza, a főváros részéről még aláírva nincs. Előrebocsátottam, hogy a főváros és a Beszkárt. között kötendő szerződést a főváros annakidején elfogadta s ezt hivatali elődöm jóváhagyta. A Beszkáirt. ezt a szerződést alá is írta

% Alapszabályait cég jegyeztette. A főváros részéről a szerződésnek aláírása azért nem történt meg, mert néhány, főleg a kormány által gyakorlandó ellenőrzésre vonatkozó kikötéseim ellen, melyek azonban a megváltás körüli eljárást egyáltalában nem érintik, felírt hozzám e kikötéseim elejtése végett. A fővárosnak ez a felterjesztése időközben teljesen tárgytalanná vált, mert ezeket a kérdéseket részben az 1924. évi XXVI. te. és az 1927. évi V. te. rendezte, másrészt egyéb módon nyertek megoldást. Nincs tehát semmi akadálya a főváros részéről a szerződés aláírásának, az a fővárost a kereskedelmi törvény értelmében különben aláírás nélkül is kötelezi. Egyébként ebben a kérdésben, mihelyt a most törvényhozási tárgyalás alatt álló fővárosi javaslat törvényerőre emelkedik, intézkedni fogok, mert akkor kell eldöntenem azt a kérdést, hogy a székesfőváros közúti vasútvonalai továbbra is részvénytársasági formában kezeltessenek-e vagy sem. Téved a t. képviselő úr abban is, hogy a székesfőváros közönsége, a Közúti Vaspálya Társaság és a Nova ipari és közlekedési r.-t. között kötött ingatlanrendezési szerződést azért nem hagytam volna jóvá, mert a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság megváltására vonatkozó alapelhatározást még szintén nem hagytam jóvá. En ehhez az ingatlanrendezési szerződéshez a hozzájárulásomat csak azért nem adhattam meg, mert itt egyrészről a székesfőváros, másrészről a Közúti Vaspálya Társaság tulajdonában levő ingatlanok elcseréléséről volt szó, a székesőváros tulajdonában levő ingatlanok fölött pedig a rendelkezési jog természetszerűleg csak a székesfőváros törvényhatósági bizottságát illeti. Az ezek felett való rendelkezést a székesfőváros és a Beszkárt. között fennálló szerződés a Beszkárk-ra nem ruháztatta át. Én tehát ebben a kérdésben csak azt a törvényszerű álláspontot foglalom el, hogy én ebben a tárgyban csak akkor intézkedem, ha a székesőváros törvényhatósági bizottságának a határozatát hozzám felterjesztik és egyúttal az ügy minden részletére nézve részletes felvilágosító jelentést tesznek. Ez az Migatlanrendezést vasút felügyeleti szempontból a kereskedelemügyi miniszter úr egyébként annakidején már jóvá is hagyta. A t. képviselő úr interpellációja alapján ré-