Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1Ù30 április 2-án, szerdán. 373 vér. Kérdezem: mi történt magával? Azt mondta: összevertek ezek a rendörök. Felháborodtam s kimentem az utcára, kerestem egy tisztet; találtam a parlament sarkán^ egy tisztet, — azt hiszem, tanácsosi, vagy főtanácsosi rangban lehet, — s közöltem vele: Uram, én tiltakozom az ellen, hogy békés, becsületes munkásembereket a rendőrség az Önök vezetésével így támadjon és bántalmazzon. Az illető úr elég előzékeny volt és ha jól emlékszem, azt mondotta nekem, hogy: kérem, az illetőknek módjukban lesz felebbezni. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Felebbezni a belügyminiszterhez!) Egyébiránt, — mondotta az illető úr — én nem tartozom oda, én nem vezényelek ott; tessék máshoz fordulni. (Farkas István (a tisztviselők helyén ülő rendőrtisztviselő felé): Az a rendőrtisztviselő úr ne röhögjön bele a tanácskozásba! — Nagy zaj * a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Miféle cinizmus, hogy a Házban ülő rendőrtisztviselő folyton mosolyog! Menjen ki innen! Ne röhögjön itt! Az elnök mégis csak teremtsen rendet — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Farkas István: Köhögjön a kaszárnyában! Nem szégyenli magát? — Peyer Károly: Miféle provokáció ez? — Zaj.) Elmentem a másik tanácsoshoz, közöltem vele a tényeket és tiltakoztam az ellen, hogy a rendőrség ilyen brutálisan viselkedik. (Peyer Károly: Az elnök úr miért nem intézkedik? — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) ÉlnÖk: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni! Esztergályos János: T. Ház! (Zaj.) En megértem azt a felháborodást, amely a képviselőtársaim részéről erről az oldalról elhangzik, de mentségül, igazolásul szolgáljon az, hogy a túlsó odalról Neubauer Ferenc igen t. képviselőtársam és körülötte néhány képviselőtársam úgy Peyer Károly képviselő úr felszólalása alatt, mint az én felszólalásom alatt állandóan mosolygott, állandóan nevetett. (Zajos ellentmondások a jobboldalon.) Ez provokáló volt, ez arculcsapás volt ennél a kérdésnél. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: A másik eset az, ami azzal a rendőrtiszttel történt sajnálatos eset,ment megállapítom, hogy ott abban a félhomályban, ahol a rendőrtiszt úr ül, innen ezekről a padokról nem lehet látni azt a súlyos sebesülést, amely az arcán van (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) s amely a tévedést itt előidézte. (Peyer Károly: Ezzel el van intézve. — Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Folytatom beszédemet. Lent voltam az utcán és tiltakoztam az ellen a rendőrtisztviselő előtt, hogy munkásokkal, becsületes, békés szándékú fegyvertelen munkásokkal szemben ilyen módon bánjanak el. Onnan elmentem tovább, mert jöttek szaladva elém, hogy menjek a Bank-utcába. Elmentem a Bank-utca felé. A Bank-utca környékéről véres emberek jöttek szembe velem. Meghallgattam, hogy mi történt: innen kiszorították őket, a másik oldalon viszont arra szorították őket, átmentek a téren és a Bank-utcán keresztül szándékoztak elmenni. Erre kirohant a Vadász-utcából egy csomó rendőr és kardlappal nekiment annak a néhány embernek és kaszabolta őket. Hogy egy emlékezetes megjegyzéssel éljek: magasabb tehnikával kezelte a rendőrlegénység a kardot, mert a karddal már nemcsak vágott a Bank-utcában, hanem szúrt is a rendőrség. Szúrtsebű munkástárisakkal találkoztam, akiket a rendőrség nemcsak megvagdosott, hanem meg is szúrt. (Nagy zaj. — Propper Sándor: Széeyen, gyalázat!) Ez az, t. Képviselőház, ami ellen minden tisztességes embernek tiltakozni kell. (Propper Sándor: Ez a legjobb bolsevista agitáció! — Peyer Károly: Ezzel tenyésztik a bolsevistákat! — Propper Sándor: A legbékésebb ember is forradalmár lesz! — Reisinger Ferenc: Nagyon híznak magukban! — Hosszantartó nagy zasj. — Elnök csenget. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Ne rendőrkarddal iparkodjanak ezt a súésszel iparkodjanak lehetővé tenni, hogy a lelkek lyos problémát megoldani, hanem meleg szívvel, megnyugodjanak. Az uraknak kénytelen vagyok itt megmondani, hogyha meg nem állnak azon r az úton, amely utat jelez a mai súlyos eset és még több az ország egyéb részein, legyenek elkészülve arra, hogy a munkásosztály rá lesz kényszerítve az önvédelemre. (Zajos felkiáltások a jobboldalon és középen: Ohó! Ohó!) — Propper Sándor: Önök provokálják, a miniszter úr provokálja! — Ellentmondások jobb felől és a középen.) A hatalom nem arra való, hogy a keserűséget állandóan piszkálják és fokozzák, a hatalom arra való, hogy okosan és bölcsen éljenek vele. Ezért én az elnök úr napirendi indítványával szemben javaslom, méltóztassanak a holnapi napirendre kitűzni Farkas Istvánnak és társainak a munkanélküliség kérdésében már beterjesztett javaslatát, hogy lehetővé váljék

% hogy kardlap helyett kenyeret adhassunk a népnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Simon András! (Rassay Károly: Halljuk a népjóléti miniszter urat! Tessék elfogadni és halljuk a népjóléti miniszter urat! Sokkal helyesebb volna!) Simon András: T. Ház! Esztergályos János képviselő úr álláspontjával és indítványával szemben az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. Ebben a képviselőházban mindenkinek egyenlő joga van, az egyenlő jog nevében tehát tiltakoznom kell az ellen, hogy akár egyesek részéről, akár egy párt részéről valóságos terrorizáló hangok hangozzanak el. (Ügy van! jobbfelől.) és dirigáló, befolyásoló, egyedüli, kizárólagos irányt mutató kijelentések történjenek. (Rassay Károly: Kormányzati bölcsesség lett volna, hogy most a miniszterelnökhelyettes úr beszéljen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Simon András: A munkanélküliség súlyos kérdése és nagy problémája nem pártkérdés, nem is egy rendszer kérdése, nem is a mai kormányzati rendszer kérdése. Nem pártkérdés, mert ez a probléma olyan égető szociális és gazdasági probléma, amelynek megoldására és megszüntetésére a törvényhozás mindegyik pártjának a legjobb tudása és igyekezete,szerint törekednie kell, (Farkas István: Sohasem foglalkozik vele a Ház!) Nagyon bölcsen és helyesen fejtette ki előttem szólott Váry Albert t. képviselőtársam azt... (Reisinger Ferenc: Tudjuk már előre, mit akar mondani!) Elnök: Kérem Beisinger képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Simon András: Akkor a képviselő úr ne zavarja azokat, akik esetleg hallgatni akarnak! Nem lehet napirendretűzésekkel, még ke-