Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 371 tam a neveimet és fényképes igazolvány ómmal igazoltam magamat — felém tesz két lépést és teljesen eltorzult arccal kardijához kapva, azt ki akarta húzni, valószínűleg azért, hogy engem azzal bántalmazzon. Ebben qt csak a rendőrfelügyelő akadályozta meg, aki közbelépett és ezt az, úgylátszik, teljesen megkótyagosodott embert eltávolította onnan. T. Ház! Én nem jelentem be mentelmi jogom megsértését, nem jelentem be pedig azért, mert az egész mentelmi eljárást, ahogy az történik, komédiának tartom. Nekem még akkor sem szolgáltatott a belügyminiszter úr elégtételt, amikor mint képviselőt letartóztattak Orosházán és törvényellenesen öt évre kitiltottak a városból. Még ott is tartozik a belügyminiszter úr elégtételadással, hát hogy kívánhassam azt, hogy ilyen esetből szolgáltasson nekem elégtételt? Idehozom a Ház elé ezt a brutalitást, hogy amikor már tudják, hogy kivel állanak szemben, akkor is ilyen cselekedetekre ragadtatják magukat. Szemtanuja voltam annak, amidőn munkásokra, akik egyetlen szó, egy hang nélkül állottak a földmívelésügyi minisztérium épülete előtt, a legdurvábban támadtak rá. Nem a kardlapozás csak, de az a szinte üvöltésszerü támadás, amelyet ezek ellen a szerencsétlenek ellen intéznek, jellemzi azt, hogy milyen utasítást kapnak felülről a rendőrlegények, hogy mikép kell a munkásokkal szemben fellépni. Máshol is van munkanélküliség, más városban is tüntetnek a munkanélküliek, Berliben és Bécsben is. Sehol sem látni azt, hogy azokkal szemben, akik joggal kérik, hogy tessék végre velük is foglalkozni, a kormánynak nincs más ellenszere, mint a meztelen kardja. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! Peyer Károly: A kormánynak ez a brutális magatartása, ez a tehetetlensége kikívánkozik a nyilvánosság elé. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Ezeknek a szerencsétlen embereknek, akiket az önök által kreált gazdasági rendszer tett tönkre, nem tudnak mást adni, mint rendőrkardot. Ez jellemzi ezt az egész rendszert. En figyelmeztetem a kormányt, figyelmeztetem, hogy itt az emberek pontosan kiszámíthatják az időt, mikor ragadja el őket az ár. Nincs mit remélniök, nincs mit várniok, elkövetkezett az utolsó óra, az utolsó pillanat, az önöké lesz a felelősség, ha ez a nyomor másarányú kitörésekben fog megnyilatkozni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Az elnöki napirendi javaslatot fogadom el. Ha a munkanélküliség kérdését parlamenti felszólalásokkal és ilyen szomorú jelenetek elmondásával — mit Peyer képviselőtársam előadásából megismertünk — meg tudnánk oldani, magam volnék az első, aki indítványoznám, hogy házszabályszerű előkészítés után a munkanélküliség kérdését tűzzük napirendre. (Propper Sándor: Szóval nem lehet megoldani! Mondjon le a kormány, ha nem tudja megoldani, adja át a helyét.) Sajnos, a munkanélküliség (Propper Sándor: Mondjon le a kormány! — Simon András: Az angol munkáskormány mit csinál? — Farkas István: Ott van liberális párt, amely támogatja az angol munkáskormányt. — Propper Sándor: Most adóztatták meg a munkanélküli jövedelmet a munkanélküliek javára!) sokkal súlyosabb és nehezebb kérdés, semhogy azt parlamenti felszólalásokkal lehetne megoldani. (Farkas István: De nem csinálnak semmit!) A munkanélküliség problémája Európának a háború után való egyik legsúlyosabb és legnehezebb problémája, amely egyszerűnek látszik, de csaknem lehetetlen a megoldása. A probléma az, hogy úgy kell kormányozni, hogy minden ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson és munkája után kenyerét meg is kereshesse. (Farkas István: Ezt követeljük mi is!) Olyan egyszerű a probléma es mégis az történik, hogy egész Európa összes államai tehetetlenül állanak e * problémával szemben (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Angliában munkáskormány van és amióta munkáskormány kormányoz, félmillióval emelkedett a munkanélküliek száma. Németországban, amelyről igazán nem lehet állítani, hogy kormánya a munkásokkal ellentétes kormányzati politikát folytatna, 2 és fél millió a munkanélküliek száma. Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy a munkanélküliség problémája egy államon belül, csalk kormányintézkedésekkel meg nem oldható. Kinőtt az egyes államok feladatainak köréből és nemzetközi problémává emelkedett. (Propper Sándor: Amivel itt törődnek a legkevesebbet! — Nagy zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Váry Albert: Egy nemzetközi problémát megoldani akarni akkor, amikor Európa nemzetei nem a békés megértés, nem az egymáshoz közeledés szellemével vannak eltelve, sajnos, nagyon nehéz. Ezért van az, hogy amíg a nemzetek és államok egymással szemben ilyen ellenséges, vagy legalább is^ nem őszinte barátságos és elzárkózó politikát folytatnak, addig a munkanélküliség kérdése egy nemzetre korlátozva, csaknem megoldhatatlan. Természetesen a mi szegény, lerongyolódott, tőkeszegény országnak még nehezebb feladat előtt áll, amikor a munkanélküliség problémáját kell megoldani. (Reisinger Ferenc: Egyeseknek dobálják a pénzt!) Egy ország, amelyben háromnégy hónapon, a téli hónapokon át 250.000 mezőgazdasági munkás nem tud dolgozni, (Rassay Károly: Ez is a kormány hibája!) mert nincs még a munkaalkalma... (Peyer Károly: Az arisztokraták ugyanakkor milliókat pazarolnak el a barátaikra! — Farkas István: Es barátnőikre!) Azt hiszem, t. képviselőtársam, nem fogja komolyan állítani, hogy a kérdéses arisztokraták kifogásolható magatartásának a kormány az oka. Ezt komolyan nem állítlhatja. Amikor továbbá a mezőgazdasági termelés maga is súlyos válsággal küzd, amikor a fogyasztóképesség csökkenése következtében ipari és gyári üzemek leszállított munkaerővel tudják csak üzemüket fenntartani, akkor nálunk ez a probléma kétségtelenül különösen nagyon súlyos. Erezzük ennek a problémának súlyát mi is és látjuk épúgy, mint önök. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem tesznek semmit ellene!) A különbség közöttünk csak az, hogy^ mi meg vagyunk győződve arról, hogy a kormány mindent megtesz, ami a jelen viszonyok között egyáltalában megtehető. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Semmit sem csinál!) tTgy az államvasúti beruházások, 'mint az ' útépítési Programm, valamint egyéb építkezések, a vízszabályozási munkálatok végeztetése mind arra_ mutat, hogy a kormány törekszik ezt a problémát, ha nem is megoldani, de mindenesetre azt a nyomorúságot enyhíteni, amely a munkanélküliség kapcsán az emberek nagy részét szinte elviselhetelenül sújtja. (Rothenstein Mór: De azt sem teszi !) 53*
