Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 3 Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az az idő, amely rendelkezésemre áll a felszólalásra, távolról sem elegendő ahhoz, hogy ehhez a kérdéshez érdemben hozzá lehessen szólani. Nagyon helytelenítem, hogy ilyen fontos szakasz tárgyalására a Ház olyan időpontban tér át, amikor annak érdemleges megvitatására tényleg nincs lehetőség. A magam részéről a kormány felügyeleti jogkörét távolról sem engedném kiterjeszteni olyan mértékben, mint amilyen mértékben az ebben a törvényjavaslatban meg van állapítva. A felügyeleti jogot már kiterjesztették előzőleg a kivételes rendelkezésekről szóló törvényben, amely felhatalmazást adott arra, hogy a belügyminiszter, illetőleg a kormány a költségvetés egyes tételeiből nemcsak törléseket eszközölhessen, hanem ezen törlésekben... (Petrovácz Gyula: A 95. §-nál jön ez!) tudom, de újabban új tételeket vehet fel és olyan rendelkezéseket vehet fel, amelyek természetesen az egész autonómia működését feleslegessé teszik. Mindezek a rendelkezések, amelyeket átmeneti rendelkezéseknek tekintettek, itt most törvényben biztosíttatnak és ezek a rendelkezések még inkább alkalmasak arra, hogy az autonómia jogkörét teljes egészében csorbítsák. Az ellenőrzést én a belügyminiszternek minden irányban biztosítani kívánom; ez az ellenőrzés azonban nem lehet több, mint amennyi az ellenőrzéshez szükséges. Ez az ellenőrzés nem lehet olyan természetű, hogy egyúttal rendelkezési jogot is biztosítson a belügyminiszter részére, hanem csak olyan, amely m csupán az ellenőrzésre szorítkozik fés nem terjed tovább; ha ennél tovább megy a kormány felügyeleti joga, akkor természetesen már nem felügyeleti jog, hanem intézkedési joggá válik. Ha a fővárosnak autonómiáját annyira korlátozzuk, hogy lehetőséget biztosítunk arra, hogy a belügyminiszter saját közegeivel vizsgáltathatja felül a főváros közigazgatását, ez természetesen egy nagyon messzemenő jognak biztosítása, amely mellett azután az a sok egyéb rendelkezés, amely itt fel van véve, a főpolgármesternek ugyanezt a jogot biztosítja, azután a számvevői hatáskörnek kiterjesztésével ugyanilyen jogokat kívánt biztosítani. Ezek mellett a jogok mellett most a javaslat ezt a belügyminiszternek is biztosítja és lehetővé teszi azt, hogy saját közegeivel vizsgáltassa felül az intézkedéseket és nemcsak hogy felülvizsgáltatja, hanem ennek a felülvizsgálatnak eredményéhez képest felügyeleti jogkörén belül intézkedhetik is. Ebbe a felügyeleti jogkörön belül való intézkedésbe minden belefér, mert ebbe mindent bele lehet magyarázni és mindent bele lehet vonni, különösen akkor, amikor maga a belügyminiszter úr állapítja meg, hogy mi az ő jogköre és úgy terjeszti ki ezt a jogkörét, ahogyan azt szükségesnek és jónak látja. Elvi álláspontomnál fogva az autonómia híve vagyok. Számtalan intézkedés van a törvényjavaslatban, amely az autonómia működését korlátozza, amely az autonómia működését szinte feleslegessé teszi. Ha ezeken az intézkeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXVI. 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 369 déseken felül még azt a jogot is biztosítjuk a belügyminiszter úrnak, hogy itt a törvényjavaslatba felvett vizsgálatokat^ megtarthassa és e vizsgálatok eredményéhez képest saját hatáskörében intézkedhessek, akkor véleményem szerint teljesen felesleges az autonómiát megválasztani, jogokkal felruházni, mert ha életbelépnek a törvényjavaslat későbbi szakaszainak azok a rendelkezései, amelyek a belügyminiszter úrnak jogot biztosítanak arra nézve, hogy a költségvetésen lényeges változtatásokat eszközöljön, ilyen körülmények között az autonómia hatásköre teljesen a minimum csökken le. Éppen azért az ennek a szakasznak törlésére beterjesztett indítványt, amelyre Farkas István és társai vannak feljegyezve, a magam részéről is elfogadom és a szakasz törlését javaslom. Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésüket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai napirendjinkön szereplő törvényjav aslat^ folytatólagos tárgyalása; 2. a közhasznú gépjárómű vállalatokról szóló törvényjavaslaton a Felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett módosítások szövegének tárgyalása; 3. az 1928. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezet alakjában elfogadott Nemzetközi Egyezmény becikkcj lyezéséről, 4. a Londonban 1929. év június hó 28-án kelt «Egyetemes Postaszerződés» becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. 5. Az országgyűlés könyvtárának 1928. évi gyarapodásáról, használatáról s számadásairól a könyvtári és múzeumi bizottság jelentésének tárgyalása; 6. a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1928. évi XI. Egyetemes Ertekezletén a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában elfogadott ajánlásról, valamint 7. az Országos Ütfejlesztési Alap 1927/28. és 1928/29. évi kezeléséről a kereskedelemügyi miniszter jelentéseinek tárgyalása, végül 8. a mentelmi bizottság 884., 885., 907., 919. és 922. számú jelentéseinek tárgyalása. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A nepirendhez kíván szólni? Perlaki György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi indítványát elfogadom, de felhasználom azt a lehetőséget, amelyet a házszabály biztosít, hogy olyan kérdésre hívj am fel a Háznak, a Házon keresztül az egész ország közvéleményének és rajta keresztül a kormánynak figyelmét is, amely kérdés ma már nemcsak a munkások kérdése, hanem az egész dolgozó társadalom problémájává vált. Az egész ország rettenetes telet élt át. Abban reménykedett, hogyha tavasz jön, akkor a tavasz valamelyes javulást fog ezen a téren hozni. A munkanélküliség az egész télen rendkívül arányokat öltött és aki valahogyan kiesik a munkából, annak hónapokon keresztül nincs reménye arra, hogy nem megfelelő, hanem még alkalmi foglalkozást is tudjon találni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Györki Imre közbeszól.) Szakemberek, akik valamikor a magyar ipar díszei voltak, minden elképzelhető munkát vállalnak, minden elképzelhető foglalkozásban keresnek elhelyezkedést, de sehol erre lehetőség nincs. Most itt van a tavasz. Az a remény, amely az embe53
