Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
Az országgyűlés képviselőházának 8 megnyerni egy szakembert, akinek tudása azonban ezt az igen nagy fizetést sokszorosan be hozza a városnak, akkor én ezt a nagy fizetést neki megadnám. Ellenben nem vagyok hajlandó nyugdijazott közigazgatási tisztviselőnek, akit egy vállakózás élére állítok, akár csak megközelítő olyan fizetést adni, mint amilyennel bír a főváros legelső közigazgatási tisztvsielője. (Strausz István: Az államnál is vannak kiváló mérnökök, de csak annyit kapnak, mint a többiek!) Bizonyos, hogy az ilyen üzemek kellő igazgatásáról gondoskodnunk kell. A túlzott fukarság tulajdonképpen a legnagyobb pazarlás volna, de gondoskodni kell arról is, hogy ezek az igazgatási költségek felesleges kiadásokkal ne terheltessenek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Baracs Marcell: Kérnék tízpercnyi meghoszszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úrnak a tízpercnyi meghosszabbítást megadni^ (Igen!) A képviselő úrnak tehát még tíz perc áll rendelkezésére. Baracs Marcell: A költségek ilyen felesleges túlduzzasztásának tartom például azt, ha egyes üzemeknél igazgatóságok kreáltatnak s ezeknek az igazgatóságoknak tagjai fizetést kapnak. Éppen úgy, mint ahogyan a főváros törvényhatósági bizottságának tagjai ' bármely szakbizottságban való legbuzgóbb ^részvétükért nem kapnak jelenléti díjakat, (Jánossy Gábor: Ez helyes is!) nem nyerhetnek ők sem fizetést, javadalmazást azon a címen, hogy valamely üzemnél igazgatósági tagságot látnak el, mert hiszen lényegében ez az ő feladatuk sem más, mint egy rendeltetés, amelyet elnyernek akkor, amikor bármely más szakbizottságba beválasztatnak és ott kötelességüket teljesítik. Ezen a ponton kell tehát takarékoskodni. Ezzel szorosan függ össze az az alap, az a jogi forma, amelyben az üzemek vitetnek. Mindig elleneztem azt, hogy a főváros bármely üzeme részvénytársasági alakban szerveztessék meg* s abban az időben, amikor a Beszkárt-ot részvénytársasági alakban akarták megszervezni, magam a pártom nevében legerélyesebben tiltakoztam ez ellen, mert hiszen felhívtam a törvényhatóság figyelmét — bár sajnos, hasztalanul — arra, hogy a részvénytársasági forma csak arra ürügy és alkalom, (Sándor Pál: Ügy van! ) hogy nemcsak a főváros közgyűlésének, hanem a főváros tanácsának, sőt a közlekedési bizottságnak is kellő ellenőrzése alól elvétessék, elvonassék >a Beszkárt. igazgatása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De amit a Beszkárt-ra mondtam, az áll a fővárosnak bármely más részvénytársasági formában vitt vagy viendő üzemére. Nincs semmi szükség a részvénytársasági formára. Az .az elgondolás, hogy a részvénytársasági forma arra jó, hogy könnyű hitelkeretet ad s a kereskedelmi forgalomban az ügyvitel kommerciálisabb jellegét tudja biztosítani, puszta jelszó. Eddig én nem tapasztaltam, hogy a gyakorlatban ezeknek a részvénytársasági üzemekben ne ugyanaz a bürokratizálás állt volna be, ne ugyanaz a bürokratikus csökönyösség, lassúság és maradiság intézné az ügyeket, mint olyan üzemekben, amelyek nem részvénytársasági alapon vitetnek. Sőt, ha Összehasonlítjuk például az elektromos közmű üzemét a Beszkárt. üzemével, akkor szívesen állapítom meg, hogy az elektromos üzem, amely nem részvénytársasági alapon kezeltetik, az igazgatásában sokkalta könnyebb, gyorsabb, fürgébb, — hozzá kell 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. 357 tennem: egyúttal költségben is sokkal olcsóbb, — mint a részvénytársasági üzem. Most nem beszélek arról, hogy nem lehet-e indokolt a részvénytársasági forma például a Községi Takarékpénztárnál, bár itt is az én elgondolásom az, hogy a részvénytársasági formát itt is szívesen mellőzném. Van bizonyos előnye annak, hogy a főváros részvénytársasági formában viszi a maga takarékpénztárát, nézetem szerint azonban sokkal nagyobb előnyökkel járna az, ha nem részvénytársasági formában vitetnék a Községi Takarékpénztár üzlete. (Szabó István: Nonsens!) Hogy ez lehetséges, ezt mutatja az, hogy igen nagy külföldi községi takarékpénztárak nem részvénytársasági formában vitetnek. (Usetty Béla előadó közbeszól.) Ab esse ad posse valet consequentia. Ha nekem nem hiszi az igen t. előadó úr és a saját belátában sem bízik, akkor nyugodjék bele abba, hogy ez így van és ezek az ilyen külföldi városi takarékpénztárak prosperálnak. Miért prosperálnak? Mert nagyobb a bizalom hozzájuk. Miért nagyobb a bizaloml Mert a város egész vagyonával felel és mert a város egész vagyonával felel, ebből következik az, hogy azok, akik a város ügyeit viszik, nagyobb gondossággal, nagyobb hozzáértéssel, nagyobb szorgossággal, nagyobb ' felelősséggel őrködnek azután a városi takarékpénztár ügyvitele felett. Az ilyen városi takarékpénztáraknál nem lehetséges az, hogy a személyi kiadások a bruttó bevételnek több, mint 90%-át foglalják le; ezeknél a városi takarékpénztáraknál nem lehetséges az, hogy a dologi kiadások a bruttó nyereségnek olyan részét emésszék fel, amely azután a tiszta nyereségnek több, mint három és félszerese; ezeknél a városi takarékpénztáraknál nem lehetséges az hogy immobilizáltassék túlzottan a városnak bent fekvő pénze; ezeknél a városi takarékpénztáraknál, amelyek nem részvénytársasági formában vitetnek, nem lehetséges az, hogy a városi takarékpénztár egyes üzletei esetleg pártpolitikai hatalmi célokra használtassanak fel. Én tehát nemcsak el tudom képzelni, hanem külföldi jeles példákból látom azt, hogy a városi takarékpénztárnál sem szükséges a részvénytársasági forma. Ezek azok a fő mozzanatok, amelyek szerint nekünk az üzemi kérdéseket kezelnünk kell. Én magam soha nem elleneztem azt, hogy a belügyi kormányzaat a város felett, mint felügyeleti hatóság, azt az ellenőrzést gyakorolja, amelyet ő gyakorolni jónak lát. Minél szigorúbb az ellenőrzés, annál jobb, sőt az ellenőrzés szigorúságának a tudata már maga bizonyos preventív ; intelem azoknak, akik a város ügyeit intézik. Hasonlóképpen érdemül tudom be a belügyi igazgatásnak azt, hogy különböző vizsgálataival az üzemi kérdések felvetését lehetővé tette és ezzel megindította azt a tisztulási folyamatot, amely, azt hiszem, eredményesen végződött. Nem gondolom, hogy ma, vagy a legközelebbi jövőben egyáltalán lehetséges volna, hogy a főváros üzemi gazdálkodása valami kifogás alá essék. A Beszkárt. igenis, még rászorul arra, hogy közelebb hozzuk a közönséghez, közelebb hozzuk a fővároshoz, hogy kiemeljük abból az Öncélúságból, amely lehet, hogy igen nemes motívumokból fakad, de túlzott buzgalomból végzik a Beszkárt. mai urai ezt a politikájukat. Nekik elsősorban mégis csak arra kell gondolniuk, •hogy a Beszkárt. nem önmagáért létezik. (Gáspárdy Elemér: Bizony nem!) hanem a városért és a város közönségéért létezik. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Nem tudom ugyan Buday