Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-377

352 Az országgyűlés képviselőházának S 77. ülése 1930 április %-án, szerdán. kozást, (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) szinte kiabált a beavatkozás után és ha a kormánynak ismételt beavatkozása a székesfőváros ügyeibe visszatetszést is okozott a székesfőváros lakossága körében, a mindenkori belügyi kormánynak az üzemekre elmondott súlyos kritikája a székesfőváros lakossága előtt rokonszenves volt. Egyszerűen az volt a helyzet, hogy a székesfőváros bizottsági tagjainak sem volt betekintése a székesfőváros üzemeinek menetébe. Jelen voltam székesfővárosi közgyűlésen, ahol olyan városházi korifeus, mint Glücksthal Samu felsőházi tag panaszkodott, hogy abszolúte nincs tájékozva, ahol panaszkodtak, hogy mérleget a Beszkárt.-tól sohasem láttak, zárszámadást a B eszik árt.-tól sohasem láttak. {Buday Dezső: Vegyenek masruknak fáradságot, menjenek oda és kérjenek. — Zaj. — Strausz István: Be kell mutatni a bíróságnak!) Láttam olyan székesfővárosi költségvetést, amely ezer nyomtatott lapold'al volt, de a nagyüzem, a Beszkárt., csak három lapoldalon volt tárgyalva, annak indokolása csak egy és egy féloldal volt. (Buday Dezső: Nem vették át!) Szóval letagadhatatlan tény az. hogy még a székesfőváros törvényhatósági 'bizottsági tagjainak sem volt kellő betekintése az ügyekbe. Az pedig kész komikum volt, hogyan játszódott le a közgyűlés egy ilyen részvénytársaságnál. A közgyűlési felmentvényt pl. az igazgatóságnak megadta dr. Csupor József tanácsnok, aki megjelent, mint a székesfővárosnak, az egyedüli részvényesnek kiküldöttje, és dr. Csupor József megadta a felmentve nyt az igazgatóságnak, amely igazgatóságnak elnöke dr. Csupor József hivatali elöljárója, a székesfőváros polgármestere volt. Igaza van a belügyminiszter úrnak, valahányszor kifogásolja, hogy a székesfővárosi közüzemek a befektetett tőkék Ikamatait és amortizációit arányosan nein fizetik és higyje meg a belüggymiriiszter úr, hogy a székesfőváros lakossága ebben a tekintetben a belügyminiszter úr álláspontján van. (Gáspárdy Elemér: Ügy van!) Igaza van a kormánynak abban is, hogy a közüzemek hozzájárulásai a székesfővárosi kasszához nem arányosak, és hogy azok felemelenidők volnának. Az is bizonyos

1

, hogy kialakult egy közvélemény, amely folyton az egységárak leszállítását íköveteli a közüzemeknél, követeli annál is inkább, mert olvassa, hogy minő dúsjavadalmazású igazgatók vannak az üzemeknél, miközben pedig a szociáldemokratáknak, akiknek (rendesen mindenki malmára hajtja a vizet, igazuk van abban a tekintetben, hogy a közüzemeknél jobb munkabéreknek és munkaviszonyoknak kellene lenniök, mint egy magánvállalatnál. Tehát sem itt nem jó, sem ott nem jó, mindenütt csak panasz, csak rossz, amit látunk. Ilyen körülmények között az üzemek politikáját nem lehet olyan lelkes szavakkal védeni, amint azt előttem szólott^ képviselőtársam tette. Meg kell azonban állapítanom azt, hogy legalább előttem felszólalt képviselőtársam tájékozott, mi azonban legnagyobbrészt csak 'követeljük a tájékoztatást, de nem jutunk abba a helyzetbe. Buday képviselő úrra úgy méltóztassék nézni, hogy ő a fővárosban a költségvetés mindenkori vezérszónoka, (Farkas István: 0 a Beszkárt.!) és hogy egyetlen a 310 bizottsági tag között, állítom, hogy az egyetlen, akinek tökéletes betekintése van a Beszkárt. ügyeibe. Hogyan jutunk mi többiek ahhoz, hogy előlünk elzárják az egészet? Ha tehát nem is értek egyët a kormány beavatkozásának sem a formájával, sem a határával, ameddig elmegy, mégis megértem, hogy a kormány itt be kíván avatkozni. Az " a beilleszkedés!, hogy kiérdernült, nyugdíjas főtisztviselők sorozatosan évek óta beilleszkednek a fővárosi üzemekbe, (Strausz István: A kormány hibája! Miért engedik? — Felkiáltások a jobboldalon: Az autonómia hibája! — Zaj.) vagy az a másik beilleszkedés, hogy a bizottsági tagok illeszkednek be egymásután az üzemek igazgatóságába, mindenesetre felháborító jelenség volt és az egész főváros lakossága előtt visszatetszést szült. Ha a belügyminiszter úr részéről vizsgálat rendeltetett el, az helyes volt, csak ott volt a hiba, hogy engedte a belügyminiszter úr, hogy ezek a vizsgálatok elkenettek. Például ez az irtózatos nagy papírcsomó a ikezemben a belügyminiszter úr által elrendelt Beszkárt.-vizsgálat kivonatos ismertetése, amely vizsgálat három üzletesztendőre vonatkozólag visszamenőleg, 1923-ra, 1924-re és 1925-re hajtatott végre, amely vizsgálat függőben volt több, mint egy évig, és végül is egy pártközi megállapodás jött létre, amelyre más kritikát nem lehet mondani, minthogy ez a megállapodás csúf páirtközi megállapodás volt. Az egész dolog elkenetett és itt van a kormány mulasztása, hogy a belügyminiszter úr behunyta a szemét, amikor ez a pártközi megállapodás történt, és amikor irattárba tettek egy ilyen vizsgálati anyagot olyan befejezéssel, hogy a párok a maguk delegáltjait behelyezték, beillesztették a Beszkárt. direkciójába. Az aa üzletigazgatás sem lesz más, amelyet itt a belügyminiszter úr a törvényj avas latba bevezet, mert az is bizottsági tagokból alakul. Bizottsági tagolkból alakul most is legnagyobbrészt és nagy hiba, hogy tűrjük azt, hogy egyes pártok pártbizalmiféírfiakat delegálnak az üzemek igazgatóságába. Minő féltékenység az, hogy lesi az egyik párt a másikat és vigyáz arra, hogy az ő kiküldöttje is ott legyen egy-egy üzem direkciójában. Itt kellett volna a dologba belenyúlni, azt kellett volna megakadályozni, hogy az üzemek élén álló direkcióba pártexponensek, pártkiküldöttek, őrszemek legyenek delegálhatók. Ha ezt nem tudta a belügyminiszter úr elérni, mint -ahogyan ezzel a javaslatával nem lehet elérni, akkor marad minden a régiben, megjósolom, hogy nem fog változni semmi, ellenben bonyolult, még bonyolultabb' lesz a szervezet, .mint eddig volt s az egyéni felelősség, amelyre pedig hivatkozik mindig a törvényjavaslat indokolása, el fog homályosulni ezen üzletigazgatás mellett, lesz azonban egy határtalan gyámkodás, okvetetlenkedés, szekatúra az üzemek vezetésénél. Itt fogja legjobban megbosszulni magát ennek a törvényjavaslatnak az a hibája, hogy a rendelkezésre és az ellenőrzésre hivatottak hatáskörét ez a törvényjavaslat több helyen összekuszálja, összekuszálja az üzemeknél is. ami itt fogja a legjobban megbosszulni magát. Hihetetlen sok az ellenőrzési lehetőség. Hogy hány ember, hány fórum ellenőrizhet egy városi üzemet, az hihetetlen: ellenőrizheti a kormány, az, összes szakminiszterek, ellenőrizhetik azok kiküldöttei, ellenőrzi a főpolgármester, ellenőrzi a főszámvivő, ellenőrzik ad hoc ellenőrző bizottságolk, ellenőrzi a polgármester, ellenőrzi a törvényhatósági bizottság és ellenőrzi a törvényhatósági tanács. Szövevényes és lassú lesz minden székesfővárosi üzem vezetése, tehát éppen az ellenkezője annak, amit ennek a törvényjavaslatnak indokolása ígér. Folytonos megtekintések, folytonos szemlék és folytonos vizsgálatok lesznek, ezek egymást fogják érni és csak azt nem tudjuk el-