Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-377
346 Az országgyűlés képviselőházának 3 társaságoktól eltérő, de közigazgatási beosztás tekintetében nem bürokratikus, hanem a kereskedelmi társaságok és a közigazgatási apparátusok közé beiktatott s a kereskedelmi törvény szabályai szerint alkotott külön válfaját állították fel. A közüzemi társaság, amely nálunk ismeretlen, amely itt csak azokkal a pótlásokkal van némiképpen körülírva, amelyek itt a törvényjavaslatban csak abban az irányban mutatkoznak meg, bogy a kereskedelmi törvényt idézve, egyes társaságoknak és egyes üzemeknek üzleti folytatását a kereskedelmi törvény 183. és 184. szakaszai szerint állapítják meg, holott az a sajátszerű berendezés, amely mellett a kereskedelmi társaságoktól... Elnök: T. Képviselőház! A képviselő úr beszédét félbeszakítom. Intézkedtem^ a Házban tartózkodó képviselő urak megjelenése iránt és elrendelem a képviselő urak megszámlálását. (Meskó Zoltán: Hol vannak a szocialisták, hol vannak a demokraták?) Perlaki György jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket. — Zaj.): Negyvenkettő! Elnök: A jegyző úr jelentése szerint negyvenkét képviselő úr van jelen. A Ház tanácskozóképes. A képviselő úr lesz szíves beszédét folytatni. (Zaj.) Gál Jenő: T. Képviselőház! Amint vagyok bátor kijelenteni, az üzemek rendjének megállapítása nélkülözi a mai közigazgatási jogfejlődésnek azt a mérvét, amely külföldön feltalálható. Volt Lipcsében egy kongresszus, ahol a német városok megállapították, hogy üzemeik folytatására új üzemi forma szükségese közérdek ' szempontjából azoknak a kérdéseknek taglalására és szem előtt tartására, amelyek megkülönböztetik az üzemet egy oh r an vállalkozástól, amely közvetlenül a haszonhajtásra van berendezve. Egy város üzemeiben, ha azt a szót használom, hogy «közüzem», akkor ebben benne foglaltatik az, hogy közhasználatú, közcélokat szolgál, már pedig ezt a kitételt nem találom a törvényjavaslatban sehol, mert a javaslat azt mondja, hogy: azoknak berendezési módja szerint, ahol az üzemi igazgatóságokat fel kell állítani, ezeknek hasonlatosaknak kell lenniök a kereskedelmi társaságoknak azokhoz a válfajaihoz, amelyek a kereskedelmi törvényben meg vannak állapítva. Előre megmondom, hogy ezek az üzemek nem lesznek egyebek, mint álrészvénytársaságok, álképletei a kereskedelmi társaságoknak, ahol az üzemigazgatóság tagjainak még csak szakképzettsége sem kívántatik meg. Ezek olyan stallumok lesznek, pláne az előadó úr módosításai folytán, amelyeket majd ambicionálni fognak azok, akik a jelenléti díjakra pályáznak. A jelenléti díj nem egyéb, mint a munkanélküli jövedelemnek nagyon sajátszerű fajtája. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Szilágyi Lajos: Szórói-szóra úgy van!) A régi időkben az ember látta, hogy voltak azok a régi jó szövetkezetek, ahol az altruista formával uzsorát takartak. Uzsorás érdekek ápolására szövetkezeti önsegélyek és egyebek történtek azért, hogy olyan váltólkat számitoltassanak le, amelyeket a szövetkezet tagjai kérnek belépési nyilatkozat alapján. Minidén ilyen szövetkezetnél ott ült egy úgynevezett napibiztos, akinek a világon semmi dolga nem volt, hanem csak regisztrálta azokat a váltókat, amelyeket oda leszámítolás végett benyújtottak. Semmi érdemleges munkát nem végezett. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Engedelmet kérek, miért akarják a mai időkben bizonyos szociális ízzel megtöltve ezt 77. ülése 1930 április 2-án, szerdán. a kérdést így beállítani? Azt mondjálkl, hogy a mai időkben senkitől sem lehet munkát követelni ellenérték nélkül. Ez igaz, de akkor dolgozzék az illető és adjon érdemleges munkát. Azzal, hogy jelen van, nem lehet kiérdemelni semmiféle díjazást. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Amikor a mélyen t. belügyi kormány elfogadja az előadó úrnak ezt a módosítását, elfelejtkezik arról, hogy ezzel szaporítja a munkanélküli jövedelmet, ezzel csak kirivó módon mutatja, hogyha álláshalmozás nem lehetséges magában a közigazgatási szakban, akkor pótolni próbálják ezeket a jövedelmi lehetőségeket az üzemi szaknál. Az üzemek tehát lerakodóhelyei lesznek azoknak a vállalkozóknak, akik majd igyekeznek oda bejutni, hogy őiki ezt a prezencmárkát megkapják. Én azt gondolnám, jó lenne vigyázni arra, hogy az üzemek között egyéb megkülönböztetéseket tegyünk, nem ezeket, hogy vannak üzemek, amelyek a kereskedelmi törvény alá tartoznak és amelyekre ezt a fából vaskrikát akarja a mélyen t. belügyi kormány életbeléptetni. Vagy azt mondja, hogy valamely közüzem, annak berendezkedése, kereskedelmi üzletvitele a kereskedelmi törvénynek megfelelően folytatandó és akkor ezek a jelenléti díjak teljesen feleslegesek, mert én attól, akit odateszek az üzem élére és beválasztok az üzem igazgatóságába, megkövetelem, hogy egész munkáját ennek szentelje, megkövetelem, hogy szakértő legyen, nem pedig a jelenlét adja meg a szakértelmet, hanem fordítva csinálnám, hogy csak szaik értő lehet az, aki jelen lehet. Már pedig e törvényjavaslat szerint kátyúba fog jutni az üzemvezetés kérdése. Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam a figyelmet arra is, hogy a múlt tanulságai alapján nagyon vigyáztak a közüzemi társaság formájának létrehozásánál arra, — ma már Németország minden nagy városában egyformán megvan ez — hogy kiválogattassanak bizonyos üzemek, amelyek a lakosság életfeltételeit szolgálják. Méltóztassanak csak ezek helyett a szakaszok helyett megnézni, hogy ott milyen elveket fogadtak el és miképnen néz ki a közüzemi társaság. Igen, a neve ez: közüzemi társaság. Ez akkép néz ki, 'hogy vannak például üzemek, amelyeknél valóságos katonai rendet» katonai fegyelmet tartanak. Így van ez például a vízszolgáltatásnál és a világításszolgáltatás üzeménél. Ott nem a kereskedelmi törvény és a ke reskedelmi formák az irányadók, hanem olyan szolgálati pragmatika van, a vezérigazgatótól kezdve le az utolsó munkásig, hogy az őrhelyet elhagyni nem szabad. Egy városra ott soha sötétség nem borulhat, mert ott vigyáznak arra, hogy egy kötelességmulasztó közüzemi alkalmazott valósággal a katonai fegyelem szerint legyen felelős. (Jánossy Gábor: Helyes!) Mármost, Iha ez az új szabályozás megtörténik, miért nem ilyen természetű gondoskodást méltóztatik itt is adni? Persze ott van vigasztalásul mindenütt, hogy ezeket majd szabályrendelettel lehet megállapítani. Nem! A felelősség kérdését törvényben kell rendezni és itt lett volna az alkalom arra, hogy ne jelenléti díjakkal tüntessék ki ezeket az embereket, hanem a szolgálati pragmatikának idevonatkozó, a felelősséggel kapcsolatos kérdéseit rendezzék és törvénybeiktassák. A világítás és a vízszolgáltatás — hogy csak kettőt említsek — olyan szükségletei egy nagy város lakosságának, amelyek valósággal a levegővel egyenlő fontosságúak, (Jánossy Gábor: Ügy van! — Strausz István: Teljesen igaz!)