Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-375

Àz országgyűlés képviselőházának 375. mennyi, dupla állást betöltő nyugdíjast nem tudnék. A leghatározottabban elítélném azt, hogy nagyállású tisztviselők, akik nagy illetménnyel mennek nyugdíjba, állás foglaljanak el nyugdíjuk mellett. (Strausz István: Képviselő se lehessen?) Az egészen más. Az nem állás. Ajánlom tehát, méltóztassanak elfogadni a szakasznak azt az utolsó mondatát is, amely a 200 pengős nyugdíjasokkal kapcsolatosan megengedi a kivételt, hogy azonban a dologból ne'következzék az, hogy most már minden 200 pengős tisztviselőt el lehet helyezni, aképpen lehetne ezt megoldani, hogy kivétetnek azok a székesfővárosi családos vagy családfenntartó nyugdíjasok, akiknek havi nyugdíjuk a 200 pengőt meg nem haladja. T. Képviselőház! Nagyon sokan élnek ma 200 pengőből — ebben igaza van Propper Sándor t. képviselőtársamnak — és nagyon sok boldog volna, ha 200 pengő havi keresethez jutna. De az illető nyugdíjas a 200 pengőből családfenntartásra is köteles, akkor semmiképpen sem tudom elütni attól, hogy a székesfőváros, amenynyiben ez lehetséges, elhelyezze. En tehát a generális tilalom álláspontjára nem tudok helyezkedni, nem tudom elfogadni az előadó úr indítványát, és ilyen kiegészítéssel kérem a t. Házat, hogy ezt a kivételt mégis tegye meg. (Helyeslés a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky BéJa belügyminiszter: T. Ház! Elsősorban is Szilágyi Lajos képviselőtársamnak azzal ia kijelentésével kell foglalkoznom, hogy a bizottságban előterjesztett indítványnak nem megfelelőleg került ide az indítvány és így a valóságnak nem megfelelő szöveg került a t. Ház elé. Kapcsolatba hozta pedig ezt Buday Dezső képviselő úr indítványával. (Szilagyi Lajos: Tőle kaptam a felvilágosítást.) Azt méltóztatott mond'ani, hogy Buday Dezső képviselőtársunk nem 200 pengőt, hanem 400 pengőt indítványozott. Megmutattam a másolatot is t. képviselőtársamnak, de az eredeti is, amelyet Buday Dezső képviselőtársam aláírt^ nem 400,. hanem 200 pengőt javasolt. Kérném a képviselő urat, hogy máskor először talán »méltóztassék meggyőződni a dologról. (Szilágyi Lajos: A leghitelesebb forrást kérdeztem meg, óvatosabb nem lehet valaki.) Az írás maradandóbb, mint az emlékezet. Ha ilyen súlyos váddal méltóztatik illetni egy egész bizottságot és különösen engem, .legalább is helyesnek tartottam volna a képviselő úr részéről, ha előbb személyesen méltóztatik meggyőződni az írásból arról, hogy úgy volt-e vagy sem. (Szilágyi Lajos: Buday tévedett, nem én!) A másik, azt hiszem, Györki Imre képviselőtársam, aki szintén azt a kifejezést használta, hogy itt dug-imódosító indítványt adott be az előadó úr. Erre csak annyit mondhatok, hogy a 63

% V-iiál^ Kozma Jenő és Csák Károly képviselőtársunk indítványát, amelyet az előadó úr is beterjesztett, kiosztották és annak idején természetesen mindenkinek tudomására hozták. Tehát nincs és nem is lehet szó arról, Ihogy itt dugindítvánnyal állt volna elő az előadó úr. Most rátérek magára a szakaszra. Az én eredeti tervezetemben ez az intézkedés nem volt benne. A szűkebbkörű megbeszélések során indítványozták ezt és én a magam részéről helyesnek tartottam, hogy ott, ahol ilyen Összeférhetlenségi lehetőség van, hogy akik ülése 1930 március 28-án, pénteken. 301 nyugdíjazzák, azok az illetőt megint alkalmazhassák,, összeférhetleüséget állapítsunk meg. Már magában ebben megadtam a választ arra is, amit Baracs Marcell t. képviselőtársam mondott; mert (bármennyire illogikusnak és esztelennek is tartja ezt Baracs Marcell t. képviselőtársam, mégis megmaradok a magam logikus álláspontján, hogy ezt nem lehet kiterjeszteni a többi állami tisztviselőre, 'mert az állami tisztviselőkre nézve a várossal szemben ez az inkompatibilitás nem áll fenn. Az más szempont, amelyet a képviselőtársam és Bassay Károly képviselőtársam együtt felvetettek, az egy sokkal igenerálisabb, általánosabb szempont, hogy közpénztáriból több, vagy egy pénztárból több címen lehessen-e^ illetményt élvezni, igen vagy nem. Ez természetesen más kérdés. A jelen esetben nem erről van szó. A jelen esetben inkompatibilitást akarunk megállapítani a székesfővárosnak a maga által alkalmazandó nyugdíjas tisztviselőjével szemben. Ezért tehát nem terjeszthetem ki a székesfővárosi törvénynek t vonatkozó rendelkezését általában a tisztviselői karra, az államira és a törvényhatóságira egyaránt, hanem az inkompatibilitást csak a törvényhatóságon belül állapíthatom meg és azért vonatkozik és vonatkozhatik ez a rendelkezés csakis a székesfőváros nyugdíjas tisztviselőire. Ez az én álláspontom. Lehet, hogy az állam is rendezni fogja ezt a kérdést, mert hiszen tagadhatatlanul rendezésre szorul. De ez a kérdés nem incidentaliter merült fel, hanem igen logikusan, a mai súlyos viszonyok között senkisem tartja helyesnek, hogy állásokat halmozzanak és senkisem tartja helyesnek sem a felső, sem az alsó kategóriákban ennek a lehetőségét. S az én álláspontom, ha el méltóztatnak fogadni az előadó úr indítványát, sokkal rigorózusabb, mint az az álláspont, amelyet az a szöveg képvisel, amely a t. Ház előtt fekszik. Ellenmondás is van benne, mert minden nyugdíjas alkalmaztatására elhatározás kell a törvényhatósági tanács részéről. Ehhez az elhatározáshoz szükséges még a belügyminiszter jóváhagyása. Ellenben kiveszi a szöveg ez alól a rendelkezés alól kardinálisán mindazokat, akiknek 200 pengőt meg nem haladó nyugdíjuk van, tehát a 200 pengőt meghaladó nyugdíjjal nem bírók korlátlanul alkalmazhatók tekintet nélkül családi vagy egyéni vagyoni viszonyaikra, és tekintet nélkül arra, hogy hány ilyen állásnak élvezetébe juttathatók. Az én álláspontom tehát az, hogyha felállítjuk a törvényben elvileg azt a kardinális tételt, hogy nyugdíjas tisztviselő más állásban nem alkalmazható, csak a legkivételesebb esetben, akkor azt hiszem, ' mi teljes mértékben honoráljuk a mai időket, de honoráljuk erkölcsi felfogásunkat is, honoráljuk az életet is. Mert éppen a szociáldemokrata t. képviselőtársaim argumentációjával élek, amelyet nem itt alkalmaztak, mert itt mást alkalmaztak. Illogikusan alkalmazták tegnapi argumentációjukat, amikor azt mondották, hogy a polgármesternek miért ne lehetne a kvalifikációt elengedni, mert lehet olyan képessége és olyan tehetsége, hogyha nincs is kvalifikációja, azért őt megválasztják, A mód megvan erre, mert hiszen a kvalifikáció az államfő elengedheti. r Ezt a módot akarták volna à törvényhatósági bizottságnak biztosítani. Ugyanez a lehetőség áll itt is fenn. Lehet, hogy egy fővárosi tisztviselőben éppen tisztviselősködése idején bontakozik ki a maga szakszerű tudása, képessége, amelyet azután a főváros máshol