Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

Az országgyűlés képviselőházának 367. abszorbeálj politikai meggyőződés és az a politikai erő, amely abban megnyilvánul. A politikai érettségnek valóságos klasszifikálását jelenti az, hogy a programm, amelynek alapján a szavazó képviselőt választ, a személyi favortól mentes, a kedvezésektől mentes, a személyi kapcsolatoktól és összeköttetésektől szabad. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A múltkor másképpen tetszett beszélni!) Ez a rendszer a párt erejét mutatja meg és a párt meggyőződését viszi diadalra akkor, amikor a választásnál győz. * r Ez a kapcsolat egy kétoldalú szerződés jellegével bír, mint a legnagyobb közjogi aktusoknál is, például a hitlevél kiadásánál, a koronázási formuláknál, szintén kétoldalú szerződéseket kötnek azok, akik megbízatást és hatalmat kapnak azoktól, akik adják. így a közjogi megbízatás is egy kétoldalú közjogi megállapodás jellegével bír, amelyet egyoldalúan megváltoztatni a képviselőnek vagy a törvényhatósági bizottsági tagnak nem áll jogában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenkező esetben immorálissá válik a megbízólevél és frivolitás az a magatartás, amellyel otthagyja egy bizottsági tag azt a pártot, amelynek listáján mandátumhoz jutott, de egyúttal ez deklasszifikálása, megvetése és lebecsülése maguknak- a választótömegeknek is. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a tehetetlenség, amelybe sodorja a választók tömegét egy ilyen morális kérdésen magát' túltevő bizottsági tag, kigúnyolása a választók szabad akaratának; ez azt jelenti, hogy: «Add ide a mandátumot, azután elszököm vele, (Strausz István: Hasznosítom!) add ide, azután az, hogy én mit csinálok vele, az én szuverén jogom.» Hát, nem szuverén joga, hanem annak az erkölcsi erőnek és erkölcsi mértéknek alá ,van helyezve, amelyet a köztudatban közmorál néven ismerünk. Engem tapasztalati meggyőződések, amelyeket egyes jelenségekben láttam, késztettek arra, hogy nyomatékosan szólaljak fel ebben a kérdésben (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és pártoljam Petrovácz t. képviselőtársaimnak^ a közéleti tisztaságot szolgáló ezt az indítványát. Láttam jelenségeket, amelyek arra vallanak és azt mutatják, hogy egyesek könnyelműen anyagi érdekekért (Strausz István: A legtöbbször!) és helyzeti előnyökért egyszerűen hátatfordítottak annak a pártnak, amely őket a törvényhatóságba beküldötte. Én az ilyet nem tudom eléggé megbélyegezni és nem tudom t. képviselőtársaimnak eléggé figyelmükbe ajánlani, hogy minden pártszempont mellőzésével méltóztassanak hozzájárulni Petrovácz Gyula képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: A közerkölcs nevében!) Aki ezt megtagadja és aki fél a következményektől, az nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a pártok lajstroma és mit jelent egy tiszta választás, egy titkos választás a pártlajstrommal. Ha képviselőre, vagy törvényhatósági bizottsági tagra szavaznak, akkor egyedül az ő erkölcsi felfogására és becsületére bízzák magatartását. De ez a mandátum nem az ő mandátuma és nem lehet ettől a párttól ezt elorozni és elszökni, kiszökni egy erkölcsi testületből azért, hogy elárulja és megtagadja az illető azokat az elveket, (Bródy Ernő: Mondjon le, nem hal meg!) amelyeknek vallása következtében a választók bizalma őt mandátumhoz juttatta. (Bródy Ernő: Mondjon le! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Hátha pártérdek?) Elemi kötelesség, hogy akkor adja vissza a mandátumot. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. 23 Vissza kell adni mocsoktalanul azt a mandátumot és ha meggyőződése megváltozott, ám tessék, próbálkozzék új meggyőződésével, de a régi meggyőződést elhajítani és felvenni egy új^ meggyőződést... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hátha a régi változik?) A régi változik? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) Akkor az a párt egyetemének meggy őződésével^ van fedezve, nem pedig egy egyéni elhatározással. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A választók Ihol maradnak!? — Bródy 'Ernő: Nem történik baj, Iha lemond! — Zaj.) Mélyen t. miniszter úr, nagyon helytelenül fogalmazott most, mert ha egy meggyőződés... (Scitovszky Béla belügyminiszter: De jól gondoltam! — Petrovácz Gyula: Maradjon párton kívül! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem lehet! — Wolff Károly: Lehet!) Hogyan alakulna a helyzet, ha ezt a felelősséget tovább vinnők? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez kijátszás volna!) Bocsánatot kérek, ha egy miniszter a maga meggyőződését fölébe helyezné azon párt meggyőződésének, amely őt bizalmával kitüntette, mi történnék? Tegnap mondotta itt a miniszterelnök úr, — igen helyesen — hogy ha egy miniszter megbukik, akkor azon bukik meg, hogy nézetei nem azonosak már annak a pártnak nézeteivel, amelynek bizalma alapján mint miniszter helyet foglal a Házban. Hát, ha a miniszternek erkölcsi kötelessége olyankor lemondani, ha lényeges kérdésben leszavazzák, vájjon el tudja-e képzelni a mélyen t. belügyminiszter úr, hogy kilépve a pártból megtarthassa miniszteri állását, megtarthassa hivatali hatalmát, hatáskörét és átsétáljon egy másik párt keretébe? A politikai morál és becsület szempontjából képviselő és miniszter között különbség nincs. Egy közéleti tisztességgel felruházott állás csak úgy tartható meg, ha a közéleti tisztesség attribútumai sértetlenül élnek. Az a közmegbizatást élvező törvényhatósági bizottsági tag, vagy képviselő, aki ezzel viszszaél, felborítja^ a közjogi rendet. Ez megcsúfolása a közmorálnak, lebecsülése a választóközönségének. Ilyennek nem szabad előfordulnia. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Éppen azért, mert Petrovácz t. képviselőtársunknak indítványa a közéleti tisztaságot szolgálja, nézetem szerint ahhoz pártállásra való tekintet nélkül mindenkinek hozzá kell járulnia. A magam részéről elfogadom a módosító indítványt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T Képviselőház! En azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nem a határozat lesz végeredményben fontos, hanem azok a felszólalások, amelyek megbélyegzik az elmúlt esztendőkben történt Pál-fordulásokat. (Gál Jenő: Mennyi volt ilyen!) En erkölcsi jelentőséget annak tulajdonítok, hogy a legkülönbözőbb pártok részéről felszólalások történnek abban az irányban, (Pakos József: Ügy van!) hogy valamit kellene tenni azok ellen, akik a választóiknak tett Ígéreteiket megszegve változtattak pártállást. Azután pedig a vita azon részének tulajdonítok jelentőséget, hogy mindenki konstatálja, hogy itt az elmúlt esztendőkben szívességtételek folytán, vagy szívességtételek érdekében változtattak egyesek pártállást. Neveiket nem említünk, mert miér említsünk, (Gál JenŐ: Ismerjük!) általában köztudomású, hogy kik mikor, milyen szívességtételek ellenében változtattak pártállást (Fábián Béla: Ej, de finoman beszél a képviselő^ úr, hogy szívességtétel!) Kialakult egy donációs rendszerhez hasonló valami, ahol az elmúlt esz-