Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-367
16 Az országgyűlés képviselőházának 367 és a nobile officium iránt is annyiban, ameuynyiben ennek lehetősége még a mai viszonyok között is fennáll. A nobile officium vármegyéje nem a ma vármegyéje. A nobile officium nem a közgyűlések vagy a közigazgatási bizottságok vagy albizottságok tagságával járó illetményekben jelentkezett, mert régente a nobile officium, vármegyéjében, a nemesi vármegyében nemesi előjog volt a törvényhatóság közgyűlésein megjelenni; a nobile officium a tisztviselői kanra vonatkozott, akik szintén a nemességből kerülvén ki, ezt az állást teljesen díjtalanul töltötték ott be. Ha végig méltóztatik menni a nobile officium vármegyéjén történelmi szempontból, akkor bölcsen bizonnyal igazat méltóztatnak nekem adni abban, hogy a vármegyék középosztálya ezen a nobile offlcimuon ment tönkre. Meghozta a maga nagy áldozatát a haza oltárán anélkül, hogy más elismerés kijárt volna neki, mint az, hogy folytassuk ezt a példát és folytassuk a példaadást a jövőben is, egészen más viszonyok és körülmények között. Nekem ebben a tekintetben már más a felfogásom. A nobile officiumnak ott van helye, ahol meg lehet kívánni erkölcsi alapon azt, hogy állampolgárok a köz terén a maguk szolgálatát teljesítsék nobie officiumként, mint áldozatot és kötelességet a haza oltárán. De annyira már nem mehet ez a nobile officium, hogy közérdekből olyan szolgálatokat kívánjunk meg, amelyeknek teljesítése az illetőknek anyagi romlásával jár. Nem áll az, amit Bródy Ernő igen t. képviselőtársam mondott, hogy csak annak kell a közügyekben közreműködnie, aki akar. Ma a viszonyok mások. Ma azokat kell szerepeltetni, akikre a közéletnek szüksége van és ha nincs meg nekik a lehetőségük ianyiagiakhan, viagy nem tudják meghozni a köznek ezt az áldozatot, segíteni kell rajtuk, nem azért, hogy rajtuk legyen segítve, hanem hogy a közön legyen általuk segítve. Ma szerintem ez a helyes felfogás és ott, ahol erre szükség van, bűn volna ennek lehetőségét elvenni éppen annak a polgári társadal óimnak érdekében, amelynek 'legiinkább lehet szüksége, különösein itt a székesfővárosban arra, (hogy ilyen férfiakat vegyen igénybe a köz szolgálatában, a köz érdekében. Hiszen szociális, humánus, demokratikus felfogás az, hogy a munkáért a megfelelő díjazást és jutalmat meg kell adni. Aki a köz érdekében ilyen áldozatos munkát teljesíthet, csak akkor, ha ez az ő tönkretételével jár, attól ezt a munkát a köz érdekében már megkívánni nem lehet, de igenis meg kell adni a lehetőséget arrai, hogy a köz érdekében ezt a közhasznú munkálkodást a saját anyagi romlása nélkül kifejthesse. Engem ez az elvi álláspont vezet ennél a kérdésnél. Azt hiszem, ez van olyan magas erkölcsi álláspont, mint azé, aki mindent ingyen kíván, sőt az én erkölcsi álláspontom magasabb erkölcsi álláspont, mert igenis erkölcsi szempontból, erkölcsi alapon a köz érdekében kívánja igénybevenni azokat a képességeket és tehetségeket, amelyekre feltétlenül szükség van a kÖzügvek ellátásánál és a közügyek vitelénél. Ellenkező esetben nemi lesz választásunk, csak azok között, akik anyagi jólétben élnek és^ nincsenek semmiféle érdekkel ahhoz fűzve és kötve, hogy mások érdekében hozzanak áldozatot. Ehhez a kérdéshez a miagiaim részéről esiak ennyit kívántain hozzászólni. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. Van itt még két kérdés, amellyel foglalkozni kívánok. Az egyik a szocialista képviselőtársaim által benyújtott módosítások kérdése, amelyek összefértetlenséget állapítanak meg a választójogi törvény alapján, megállapítják t. i,, hogy kik nem lehetnek törvényhatósági bizottsági tagok. Itt általános, kardinális rendelkezésekvannak, amelyek kiterjednek az országgyűlési képviselői választójogra, kell tehát, hogy kiterjedjenek, ki is terjednek a törvényhatóságokra is, kiterjednek a községekre is. Nem tehetünk tehát ebben a tekintetben excepeipt egyedül magánál a székesfővárosnál. Itt is ugyanazokat a rendelkezéseket kellett az egyenlő elbánás elve alapján átvinnünk, amelyek az 1925. évi XXVI. tc.-ben benfoglaltatnak. Ezen indokolás alapján tehát nem tudok hozzájárulni Farkas István és képviselőtársainak indítványához. Felesleges Szilágyi Lajos képviselőtársamnak a 4. bekezdéshez javasolt az a módosító indítványa is, hogy a »nyugdíjat élvező tisztviselők« szavak után beszúrandó »tanügyi alkalmazottak«. Felesleges ez azért, mert a tanügyi alkalmazottak szintén köztisztviselők. Világosan kimondja ez a tanítókra vonatkozólag az 1907. évi XXVI. te. 1. §-a és az 1907. évi XXVII. te. 1. §-a, a középiskolai tanárokra vonatkozólag pedig az 1883. évi XXXI. te. 35. §-a. Ezek a kategóriák is tisztviselő kategóriákba számítanak ezeknek a törvényes rendelkezéseknek alapján, tehát felesleges a Szilágyi Lajos t. képviselőtársam által benyújtott módosító indítványának elfogadása. Ezek alapján kérem a t. Házat, méltóztassanak az eredeti szöveget Csák Károly t. képviselőtársam módosító indítványával elfogadni, a többi módosító indtíványt pedig méltóztassék elvetni. (Helyeslés.) Szilágyi Lajos: Szót kérek! Elnök: Szilágyi Lajos képviselő úr mi címen kér szótí Szilágyi Lajos: A házszabályoknak idevonatkozó szakasza alapján, a belügyminiszter úr felvilágosítása folytán a tanügyi alkalmazottakra vonatkozó indítványomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 25. §-t bekezdéseként fogom szavazásra feltenni. Az első bekezdéssel szembenáll Farkas István és társai képviselő uraknak egyrészt törlést, másrészt módosítást tartalmazó ellenindítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az első bekezdést eredeti szövegében fogadni el, szemben az ellenindítványokkal, igen vagy nem? (Igen!) Az első bekezdés eredetig szövegében fogadtatott el, így tehát a módosító indítványok mellőztettek. A 2. és 3. bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki. A 4. bekezdéssel szemben két ellenindítvány tétetett. Az egyik Szilágyi Lajos képviselő úré, aki a bekezdés utolsó három sorát törölni javasolja. A második Halász Móricz és Csák Károly képviselő uraknak Csák Károly képviselő úr által előterjesztett indítványa, amely az utolsó három sort miódosítani javasolja. Először az eredeti szöveget teszem feil mind a két ellenindítvánnyal szemben szavazásra és amennyiben az eredeti szöveg nem fogadtatnék el, fogom feltenni a két ellenindítványt, egymással szemben szavazásra. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. bekezdést eredeti szövegében fogadni el, szemben az ismertetett ellenindítványokkal,
