Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

132 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. engem feltétlenül az a szempont fog vezetni, hogyha csak lehet, elkerüljek minden olyan intézkedést, amely közterheinket emeli, (Élénk helyeslés.) mert magam is azon a nézeten vagyok, hogy a közterheknek inkább apasztására, mint emelésére kell törekednünk. (Elénk helyeslés'.) De nem az én dolgom, «mert nem az én tárcám körébe tartozik annak megítélése, vájjon azokat a szociálpolitikai célokat, amelyeket ez az intézmény szolgál, milyen eszközökkel lehet biztosítani, (Fábián Béla: Itt van eltemetve a kutya!) csak azt tudom, hogy mindenesetre biztosítania kell a népjóléti miniszter úrnak azokat a célokat, amelyeknek érdekében hozattak a végrehajtandó törvények. .Aziránt azonban megnyugtathatom a t. Házat, hogy feltétlenül ragaszkodik a népjóléti miniszter úr és ragaszkodom én is ahhoz az^ elvhez, hogy először minden lehető megtakarítást ezen a téren ki kell meríteni, mielőtt azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy a terheket ezen a réven is emeljük. (Élénk helyeslés.) Minthogy az ügyre csak ilyen elvi szempontból van szerencsém ezúttal nyilatkozhatni, kérem, méltóztassék válaszomat tudomásulvenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) r • Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Fábián Béla: T. Ház! Engem a miniszter úr válasza nemhogy nem nyugtatott meg, hanem sajnos, nagyon megijesztett azért, mert én azt hittem, hogy a pénzügyminiszter úr tegnapi beszéde után kapok egy választ, amely azt mondja, hogy a magyar adózó polgárságnak további megterhelését semmiféle címen, semmiféle indok által vezéreltetve sem olyan kérdésben, amely az ő tárcája körébe tartozik, sem olyan kérdésben, amely nem tartozik az ő tárcája körébe, nem engedi meg. A, pénzügyminiszternek, az én szerény felfogásom szerint, az egész ország népének teherviselő képességét ' kell tekintetbe vennie, tehát a pénzügyminiszternek mindenütt, ahol közterheket rónak ki, ahol közkötelességei vannak a polgároknak, figyelnie kell, nehogy azok túlzott mértékben vétessenek igénybe, tehát nemcsak az államgazdaságot kell figyelnie, hanem figyelnie kell a vármegyék, a városok, a községek háztartását is és így természetesen figyelnie kell a Társadalombiztosítót is. Én ma nem akarok arról a kérdésről beszélni, hogy mi idézte elő a Társadalombiztosító válságát, nem akarok arról beszélni, hogy miért következett el a katasztrófa és miért jutottak el odáig a Társadalombiztosítónál, hogy elő kellett terjeszteni ennek a recsegő-ropogó épületnek megmentésére azt a tervet, hogy a társadalombiztosító-járulékokat fel kell emelni. Végtelenül sajnálom, de meg kell mondanom egészen őszintén, hogy a pénzügyi kormányzat és az ország szekerének kormányzása szempontjából nagyon fáj, hogy a pénzügyminiszter úr nem tud erről, mert ha nekünk ezt mondja, akkor biztosan nem tud arról, hogya társadalombiztosító-járulékokat fel akarják emelni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Az ön interpellációjából hallom!) Csak az én interpellációmból! Mindenesetre különös, hogy annak ellenére, hogy ez az interpelláció hétfő óta be van jegyezve, a pénzügyminiszter úr nem talált módot arra, hogy a népjóléti miniszter urat megkérdezze: fel akarjátok-e emelni ezeket a járulékokat, igen vagy nem? Mert ha telefonon megkérdezte volna, bizonyára kapott volna választ s ma módja lett volna ideállni az ország elé s válaszolni ebben a kérdésben, amely a miniszter úr tegnapi programmkifejtéséhez tartozik, módja lett volna rávágni az asztalra és azt mondani: többet pedig egy vasat sem, nem engedem ezt a (nyomorult, szegény, végrehajtott és elárverezett adófizető polgárságot tovább új helyeken és új pénzekkel megsarcolni. T. miniszter úr és t. Képviselőház, ebben a képviselőházban állhatnak az urak velem szemben akármilyen pártprogramra alapján, de egy programúiban valamennyien egyek vagyunk s abban egy éknek kell lennünk, hogy az országot tovább a terhek szekerével, a terhek mély útján lefelé hajtani nem lehet és jöjjön ide akármilyen miniszter akármilyen kérdésekkel s hozza ide a csillagok beszédét s legyen akármilyen aranyszájú szónok, az a képviselőház, amely ennek az aranyszájú szónoknak beszéde hatása alatt az ország lakosságára több terhet rakni enged, az bűnös, az bűnt követ el az ország polgáraival szemben, azokkal az emberekkel szemben, akik itt izzadtak, véreztek és dolgoztak azért, hogy ezt az országot talpra állítsák, akik kínlódtak, de akik most azt mondják, hogy nincs tovább, sem pénzügyminiszternek, sem társadalombiztosító-miniszternek nem^ tudunk adni egy vasat sem: Arra kérem a pénzügyminiszter urat és arra kérem a miniszter urak háta mögött ülő többséget, hogy amíg nem késő, — mert tudom nagyon jól, hogy ha már idejön a Lex IV., akkor itt hiába minden, akkor már késő volna, mert az uraknak meg kell szavazniok az előterjesztést, (Élénk ellenmondás ok a .jobboldalon.) — tehát ameddig nincs itt, addig álljanak sarkukra és mondják meg, hogy semmiféle tárcának többet egy vas többkiadást sem szavaznak meg. En tehát a miniszter úrtól azt a választ vártam, hogy ő semmiféle többkiadásba bele nem egyezik s miután ezt nem mondotta, ezért válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Farkas István: Nem!) Következik Krisztián Imre képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Tud-e arról a pénzügyminiszter úr, hogy az 1930. évre szóló dohánytermesztési engedélyeket a Dohányjövedék központi igazgatósága már nagyrészben kiadta, és hogy az engedélyek kiadásánál a kistermelők igen nagymértékben mellőztettek? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr ezen igaztalan mellőztetést azzal kiegyenlíteni, hogy az elutasítottak közül a kistermelők kérelmeit sürgősen és újból tárgyaltatja és engedélyhez juttatja? Ha ez már másként nem volna lehetséges, hajlandó-e a kontingenst a kápolnai dohánybeváltóhivatal területén annyival felemelni, hogy a kistermelők igénye kielégíttessék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Krisztián Imre: Mélyen t. Képviselőház! Első ízben van szerencsém tisztelettel interpellálhatni, mióta képviselő vagyok. (Esztergályos János: Végre évek után megszületik az első beszéd ! — Ellemondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Beszélt már eleget!) Szükségesnek tartottam ezt előrebocsátani, kivédni^ akarván azt a vádat, hogy azért beszélek, azért interpellálok, mert kifelé akarok beszélni, de szükségesnek tartom ezt leszögezni azért is, hogy nem a hangjáért, nem azért a lehetőségért, hogy tud-e, akar-e tenni a miniszter, hanem azért a