Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

130 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. gyen, hanem igenis azért, hogy lehetővé tegyük azokat a vállalkozásokat, amelyekről most nagyon nagy mértékben tárgyalunk. (Gál Jenő: Tíz év óta mondják ezt! — Fábián Béla: Ki tette tönkre a kisiparosokat?) Különösen az olyan beszédek, mint a képviselő úré. (Fábián Béla: A miniszter úr, mint pénzügyminiszter tette tönkre a kisiparosokat!) Elnök: Csendet kérek, Fábián képviselő úr. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ilyen körülmények között elhatároztam azt, hogy éppen a múlttól eltérőleg az ipartanács működése először is az osztályokban fejlődjék ki, és ennek alapján egy külön bizottságot, egy külön osztályt kívánok a kisipar részére megszervezni, (Elénk helyesléit a jobboldalon.) Továbbmenőleg, éppen azért, r mert hiszen tényleg a társadalmi viszonyok másképpen alakultak, ugyancsak ezen az^ első ülésen bejelentettem azt, hogy a taglétszámot növelni akarom és a felemelt taglétszám alapján lehetővé akarom ' tenni éppen ezeknek a hasonló rétegeknek erősebb képviseltetését, és pedig úgy a teljes tanácsban, mint az osztályokban és az állandó bizottságban. Az állandó bizottságban is többen képviselik a kisipart, és pedig legalább hárman: Hadik gróf, Pap és Tolnai. (Fábián Béla: Tolnai?) Igen, mint az Iparegyesület képviselője. (Fábián Béla: Jó, öreg kisiparos! — Bródy Ernő: Született kisiparos!) Megjegyzem, hogy végeredményben ebből csak azt a következtetést vonom le, hogy az urak nem nagyon jól ismerik az Országos Iparegyesületnek sem a célját, sem a működését. Méltóztassanak azt először megtanulni, és csak akkor tessék csodálkozni. (Fábián Béla: En elismerem, hogy derék ember, de nem kisiparos! — Zaj.) Mindebből láthatják tehát a t. képviselő urak, hogy a kormány igenis gondolt a kisiparosokra s megtette és meg fogja tenni a kisipar tekintetében a maga intézkedéseit. Ami mármost a miniszterelnök úrnál tartott értekezletet illeti, (Halljuk! Halljuk!) ez egy hirtelen összehívott értekezlet volt, és nem áll az, hogy nem gondoltunk a kisiparra. Ezen az értekezleten ugyanis egyáltalában semmiféle tárgyalás nem történt, hanem ott tulajdonképpen bizonyos kérdések tétettek fel a különböző érdekeltségeknek. Maga a miniszterelnök úr hívta fel az érdekelt minisztereket, hogy haladéktalanul értesítsék a kisipar megfelelő szervezeteit is. Ezek az értesítések el is küldettek a négy országos kisipari testületnek, úgyhogy ezeknek is módjukban lesz ezekre a kérdésekre válaszolni, és ezek is be lesznek vonva mindenféle tanácskozásba. Ez az igazi tényállás, és ennek alapján kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr nem kíván a viszonválasz jogával élni? (Fábián Béla: Dehogy nem!) Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Mindenekelőtt örömömét fejezem ki afelett, hogy utólag úgy a miniszterelnök úr, mint a kereskedelemügyi miniszter úr felfedezte, hogy az országban háromszázezer kisiparos van... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Lehet, hogy ön ezt sem tudta, de én tudtam! Nem kellett ahhoz miniszternek lennem, hogy ezt tudjam! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: ...és ez a felfedezés odavezetett, hogy a legközelebbi kérdés és felelet-játékhoz már à kisiparosokat is meg fogják hívni azért, hogy nekik is szabad legyen kérdéseket feladni, és ők se kapjanak feleleteket. (Jánossy Gábor: Nem játék az, hanem komoly tanácskozás. — Bródy Ernő: Vérfagylalóan komoly!) T. Ház! A második kérdésre vonatkozólag engedje meg a miniszter úr, hogy válaszoljak. A miniszterelnök úr legelsősorban azzal a szemrehányással kezdte, hogy én nem a Háznak beszélek, hanem kifelé beszélek. (Bródy Ernő: Igaza is van! Hát lehet ennek a Háznak beszélni? Sokan vagyunk!) Hiába beszélek ennek a Háznak, mert ebben a Házban mindenki kénytelen a miniszter úr mellett szavazni. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért kénytelen (mellettem szavazni? — Zaj. — Farkas István: Mi nem szavazunk mellette! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Kérem, Farkas képviselő úr, a kormánypártiakról beszélek. (Farkas István: Akkor tessék azt mondani! Ne gyanúsítson meg bennünket! — Derültség. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Már azt hittem, hogy maguk is úgy szavaznak!) Igenis, mindaddig, amíg Magyarországon nem lesz olyan választás és olyan választójog, hogy a polgároknak joguk lenne véleményüket nyilvánítani ... (Simon András: A képviselő úr nem respektálta a kisiparosok választását! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Igen, ez az érdekes!) Nézze, Simon képviselő úr, hallgasson^ mert ön meghívott minket egyszer Lovasberénybe, a kerületébe és végül azután nem kaptunk meghívót! (Simon András: önt nem hívtam meg! Isten mentsen, hogy önt meghívjam! — Bródy ErnŐ: Önt mentse meg! — Simon András: Oda csak komoly beszédű emberek valók! — Györki Imre: Kis stréber! — Jánossy Gábor: Hogy kurizálnak egymásnak! — Zaj. — Elnök csenget. —• Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Igenis, mi nem vehetjük tudomásul azt, amit itt csinálnak. Csináltak egy iparíánáesi állandó bizottságot és abban csak egyetlenegy iparos van mutatóban és kirakatban. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Önnel nagyon nehéz vitatkozni, mert sohasem fogadja el a másik érvelését! — Gál Jenő: Azért következetes!) T. miniszter úr! Méltóztassék megengedni, hogy erre a közbeszólására válaszoljak. Mi öt esztendő óta állunk gazdasági kérdésekben egymással szemben; Öt évvel ezelőtt mondtam, hogy a miniszter úr tönkreteszi az országot, és öt esztendő után kiderült, hogy nekem van igazam. Öt év óta következetesen mondom ezt és Öt esztendő után, sajnos, nekem lett igazam. (Jánossy Gábor: Ki állapította meg?) Ugyanúgy mondom most is, hogy azzal a politikával, amelyet a kisiparosokkal szemben méltóztatnak csinálni, (Farkas István: Az egész országgal szemben!) a nemzet gerincét és a nemzet gerincéhez tartozó kisiparososztályt méltóztatnak belekergetni a teljes pusztulásba. (Udvardy János: Már benne van.) Igen, már benne van a pusztulásban. (Zaj a jobboldalon.) A képviselő uraknak csak annyit mondok, hogy idebenn az ülésteremben, amikor együtt méltóztatnak lenni, akkor sohasem méltóztatnak a kisiparosok iránt szívüket kitárni, de a kerületben az ipartestületek gyűlésein mindig megteszik. (Elénk ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Tiltakozunk ellene! — Jánossy Gábor: Ez inszinuáció! — Csizmadia András: Talán a karzatról sokan hallgatják?! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Simon András: Ez már nem is Hombár Mihály, hanem Hombár Miska! — Zaj.) Fábián Béla: T. Ház! Igenis fel fogunk