Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

128 Az országgyűlés képviselőházának 3 szem, a népjóléti minisztérium vezérlete alatt a kézműveskamara felállításának érdekében egy nagy akció, amikor megszavaztatták a kisiparosokat jobbra és balra, kell-e kézműveskamara, vagy nem kell, így akarták azt a kézműveskamarát a szegény kisiparosoknak tálcán hozni, mintha ezzel azután minden bajuk egyszerre megszűnnék; a másik oldalon pedig verekedtek Székesfehérvárig és Székesfehérváron túl, míg végre azután egy szép csendes egységben, a temető egységében egyesült a két egymással szembenálló tábor. Az eredmény az lett, hogy amióta nem verekednek, amióta nincs kisipari blokk, amióta nincs kézműveskamara-párt és amióta nincs kontra-kézműveskamara-párt, azóta mint az egész nagy viharnak utolsó rezgése maradt meg a szegedi tárgyalás, hogy üzleti vagy anyagi érdeke volt-e valakinek a kézműveskamara felállításának kérdése, vagy sem. Amióta az is megszűnt, csend van mindenütt s csak a kisiparosok várják azt, hogy azok, akik mint az ő hivatott vezéreik jelentkeznek, mikor fognak valóban tenni is valamit az ő érdekükben. Most aztán végre egyszerre csak azt olvassák, hogy mint minden betegségnek orvosszere, lesz ^Magyarországon egy ipartanács. Azt gondolták a kisiparosok: ipartanács, hát abban biztosan iparosok is lesznek; csak nem lehetséges, hogy iparosok ne legyenek h enne. Mert ezek a kisiparosok olyan naiv emberek, hogy azt hitték: az ipartanácsban az ő bajaikról fognak^ beszélni, ebben az ipartanácsban arról lesz szó, hogyan kell ezt a háromszázezer kisiparost megmenteni az ország részére, hogyan kell ezt a védőgátat védőgátnak megtartani. Erre

; t. Képviselőház, mi történt? En rólam igazán^mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy én nem örülnék annak, ha ebben az országban a nagyipar^ felvirágoznék, ha ebben az országban iparosítás folynék. Bocsánatot kérek, azt azonban egyáltalában nem tudtam elképzelni, hogy amikor méltóztatnak egy ipartanácsot alkotni, azt a nagyipar részére méltóztatnak megalkotni. (Bud János kereskedelemügyi miniszter közbes'zól.) Bocsánatot kérek, Friedmann Ernő nem kisiparos. Én nem gondoltam, hogy úgy méltóztatnak megcsinálni az ipartanácsot, hogy annak lesz egy végrehajtó bizottsága, vagy egy harminctagú állandó bizottsága, és ebben a harminctagú állandó bizottságban — elolvastam a névsorát, s kerestem legalább egy kisiparost a^ harminc tag között — az első listán még tévedésből sem akadt egyetlen magyar kisiparos sem. Erre, t. Képviselőház, végre nagy kegyesen a harminc tag közé most a legutóbbi napokban kineveztek egy kisiparost. Miért? Hogy legyen ott eg^r ember, akinek nem szabad kinyitni a száját. Ezért nevezték ki oda ezt az egyetlen kisiparost. Mert méltóztassék elképzelni, hogy egy ipartanácsban, ahol ott vannak a hatalmas iparvállalatoknak és a nagybankoknak vezérei... (Csontos Imre: Hát Hadik János mi ott? Az iparosok vezére! — Jánossy Gábor: Kisiparos és kisgazda! — Derültség és mozgás. — Jánossy Gábor: De lelkes harcosa a kisipari érdekeknek, azt el kell róla ismerni! — Gál Jenő: Nem élethivatása az, hogy kabátot varrjon, sem az, hogy cipőt készítsen! Az a kisiparos, aki dolgozik! — Perlaki György: Azért lehet barátja a kisiparosoknak!) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! Fábián Béla: Perlaki képviselő úrnak igaza van: Hadik lehet barátja a kisiparosoknak, mint ahogy vannak «lapunk barátai», de azéri '. ülése 1930 március 19-én, szerdán. a lapot mégis az újságírók csinálják, nem «lapunk barátai». Nekem semmi kifogásom az ellen, örülök annak, ha Hadik János, akit feltétlenül tisztességes embernek tartok, (Ügy van! Ügy van) ott van mindenütt, (Gál Jenő: Bár miniszter volna, jobb volna!) de azon a címen, hogy Hadik ott van, csak nem akarja Perlaki képviselő úr kizáratni a kisiparosokat? (Perlaki György: Nem, nem!) Mert én meg vagyok a felől győződve, hogy t. képviselőtársamnak erről a kérdésről ugyanaz a véleménye, mint nekem, hogy t. képviselőtársamnak is az a véleménye, hogy ha ebben az országban ipartanácsot alkotnak, abban az ipar tanácsban legyen iparos is, (Bródy Ernő: Mutatóba!) és necsak mutatóba nevezzenek ki utólag oda egyet. Ez az első kérdés. A második kérdés ugyanilyen meglepő, mint az első,^ az ipartanácsi állandó bizottság (megalakulása. A miniszterelnök úr legmagasabb vezetése mellett a múltkor folyt, azt hiszem, a miniszterelnökségen egy nagy tanácskozás. A tanácskozáson ott voltak a miniszter urak, ott voltak a szociáldemokrata képviselő urak és ott voltak, azt hiszem, néhányan a szakszervezeti vezetők közül. (Farkas István: Csak azok voltak!) Tanácskoztak a nagyipar kiküldöttei, tehát a GyOSz kiküldöttei, a miniszterelnök úr, a miniszter urak és a szakszervezeti vezető urak. Mintha ebben az országban nem is volna más, mintha ebben az országban nem volna munkanélküli kisiparos, nem volna munkanélküli kereskedő és mintha ebben az országban a 300.000 kézművesiparos, az úgynevezett gerinc, nem érdemelné meg, hogy ott képviselve legyen. Mert népgyűlésen a kisiparos mindig gerinc, de ha értekezlet van, akkor nincs gerinc, így tehát erre az értekezletre sem eresztettek be ebből a derék gerincből egyetlenegy példányt sem. Nem volt oda meghíva egész Magyarország kisiparostársadalmából még mutatóba sem egyetlenegy ember sem, pedig azzal a költséggel, hogy ott kérdéseket adtak fel egymásnak, megkérdezték, hogy mit lehetne tenni a munkanélküliség enyhítése vagy megszüntetése érdekében és viszontkérdezték egymást, azután pedig elhalasztották az értekezletet azzal, hogy majd két^ hónap múlva fognak a feltett kérdésekre válaszolni, ugyanezt megcsinálhatták volna a kisiparosokkal is. (Farkas István közbeszól. — Zaj.) Elhiszem, hogy Farkas István t. képviselőtársamnak igaza van abban, hogy a kisiparosok éppúgy semmit sem kaptak volna az értekezleten, mint a munkások. Lehetetlenség, hogy a kormány részéről állandóan ez a róluknélkülük történő eljárás történjék, hogy a magyar kisiparos mindig ott legyen, ahol szükség van rá: választások előtt, a (népgyűlésen, miniszterek fogadtatásán (Bródy Ernő: Adófizetésnél!) és más népünnepélyek alkalmával, főispáni beiktatáson, képviselői beszámolón, főszolgabíróválasztáson, de amikor neki is szava kellene hogy legyen, akkor a 300.000 derék, tisztességes magyar kisiparos polgárnak annyi szava és becsülete nincs, hogy akár egy helyet kapott volna eredetileg az ipartanácsban, vagy később meghívták volna az értekezletre. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék megindokolni, hogy először: miért nem kapott egy kisiparos sem meghívást, másodszor pedig: mi az oka annak, hogy az állandó ipartanácsban nem kaptak helyet a kisiparosok? Erre az ipartanácsra azonban már előre ráteszem a keresztet, (Farkas István: Rá is lehet tenni!) mert ez is azt fogja csinálni, amit eddig a többi tanácsok és szovjetek csináltak — . semmit. Mert eddig sem csinált semmit egyik