Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.
Ülésnapok - 1927-370
Az országgyűlés képviselőházának 370. komplexust, megalapították a Beszkártot, engedték megalapítani a Novát és ez a nagy vita itt áll elintézetlenül. Az embert személyes invektívákkal illetik, mert ezt a kérdést nyilvántartja. Hirdetem és vallom, t. Képviselőház, hogy ezt nem is szabad jóváhagyni, meg kell tagadni a jóváhagyást, ha a törvény alapján áll a kormány. Azt hiszem, hogy a jóváhagyás eddigi elmaradásának is az az oka, ;hogy a bel; ügyminisztériumnak derék és hozzáértő kiváló közigazgatási szakemberei figyelmeztették a mindenkori miniszter urakat arra, hogy ezt nem lehet jóváhagyni, nem lehet a közgyűlés határozatának kikérése nélkül ekkora vagyonról határozni. Bővebben fejtegetném ezt a kérdést, de most egyelőre megelégszem azzal, hogy talán eljut a híre a miniszterelnökhöz és a kormány t. tagjaihoz annak, hogy itt a fővárosnak óriási vagyonkomplexusa miniszteri jóváhagyás nélkül elhatározás tárgya és egy perfektuált helyzet teremtődött a főváros népességének kárára. A főváros népessége, a fővárosnak villamosvasúton utazó szegény adózó közönsége üzeni és elvárja e felszólalás nyomán, hogy nyilatkozzék a kormány, mi a véleménye e feltűnően drága közlekedésről, amelynek drágasága ide vezethető vissza, mi a véleménye a feltűnően drága utazásról, e feltűnően leromlott közlekedési eszközök mellett. Mit szándékozik tenni, hogy megrendszabályozza ezt az eljárást, amelyben rólunk, nélkülünk intézked- . tek, amelyben fumigálták a miniszteri főfelügyeleti jogot, amely napirendre tért e kérdés felett. Vájjon eszébe jut-e a t. kormánynak egyszer, hogy ne csak az öndícséretről beszéljen, hanem beszéljen arról, ami innen mint objektív panasz hangzik el és ami mint közjogi sérelem is annyira súlyos, hogy egy pillanatig sem volna szabad sem a belügyminiszter úr- • nak, sem a miniszterelnök úrnak hallgatnia erről. Az olyanfajta kitérés azonban az azonnali válaszadás elől. különösen a belügyminiszter úrnál, akinek főfelügyéleti reszortjába tartozik ez a kérdés, hogy egyszerűen távollétükkel tündökölnek az urak, csak öregbíti azt a súlyos helyzetet, amely az egész országban gyűlik és gyűlik. A panaszkodó embereknek tömege légió, a szenvedő embereknek tömege légió s az ilyen források felett, amelyek mindezeknek okai, csak napirendre térnek. Ez nem maradhat így. Ova figyelmeztetem a mélyen t. kormányt, hogy szeretne még majd egyszer itt lenni, amikor nem rajta múlik, hogy idebenn van-e, vagy a folyosón tartózkodik. (Fábián Béla: Bárcsak már látnám! — Derültség.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a mozgóifényképüzemek engedélyeivel folytatott üzérkedések tárgyában. 1. Ismeri-e, nyilvántartja-e és ellenőrzi-e a miniszter úr azoknak az engedélyeseknek működését, akikre az 1921. esztendőben mások szerzett jogaira való tekintet nélkül a mozgófényképelőadások jogosítványait átruházta! 2. Tudomására jutott-e a miniszter úrnak, hogy ezekkel a jogosítványokkal egyesek és kereskedelmi társaságokba burkolt vállalkozások a közérdek rovására magánérdekek hajszolására üzérkednek 1 ? 3. Hajlandó-e a miniszter úr elismerni, ülése 1930 március 19-én, szerdán. 119 hogy a kormány által legújabban kiadott 1930. évi 640. sz. rendelet, mely törvény ellenére viszszaható erővel is ruháztatott fel, egyenesen elősegíti azokat a visszaéléseket, amelyekkel a miniszteri engedélyokiratokban megjelölt közérdek megóvását kijátszhatják"? 4. Hajlandó-e a miniszter úr a korábbi engedélyesektől elvont, 1921. év óta átruházott jogosítványokat a közérdekű kikötések betartása szempontjából sürgősen megvizsgáltatni s minden olyan esetben, amikor az engedélyesnek a miniszteri jogosítványt sértő üzérkedése megállapítást nyer, az illetőt a jogosítvány gyakorlásától megfosztani és folyamatba tétetni azon törvényes lépéseket, amelyek az üzérkedőt kártérítésre kötelezik.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megyünk tovább zavartalanul a kötelességteljesítés útján s felsoroljuk azokat a sérelmeket, amelyek a polgárság széles rétegeinek exisztenciáit érintik. Az ú. n. mozikérdésről kívánok ibeszélni. (Fábián Béla: Éljen Stead ezredes!) Stead ezredes csak egy állomás, t. képviselőtársam. A rendszert, amelybe itt bele van foglalva az egész mozgófényképügy, magukat a mozgófényképszínházakat, a film-előállításokat és azt a tömérdek embert, ,aki a mozgófénjrképiparból és a mozgófényképszínházakból él, valamennyit súlyosan érinti ez a kérdés. Vissza kell mennünk az 1920. és 1921. esztendőre. Az 1920. és 1921. esztendőben a Telekikormány ideje alatt egyszerre arra eszmélt a mozgófénykép-társadalom, — legyen szabad ekképpen neveznem, .— hogy egy szép napon rendelet útján elvették azokat a szerzett jogokat, amelyek családokat, exisztenciákat illettek. Magyarázatul a rendelet kibocsátására azt hozták fel: gondoskodni kell arról, hogy a mozgófénvképüzem olyan illetékes kezekbe jusson, (Fábián Béla: Már itt van a miniszter úr!), amely illetékes kezek hazafias szempontból és megbízhatóság szempontjából intézik ezeket a kérdéseket. Itt van előttem egy emlékirat, amelyet a mélyen t. miniszter úrnak hivatali elődjéhez intéztek, ebiben az emlékiratban kérték annak benyújtói, hogy a 8454. és 68.800. számú rendeletet szíveskedjék hatályon kívül helyezni. Ebben az emlékiratban fel vannak sorolva azok, akik tönkrementek a miniszteri rendelet hatása alatt, akik máról holnapra koldusokká lettek. (Fábián Béla: Viczián úr nevet rajta, pedig lehet sok álmatlan éjszakája ezek miatt az emberek miatt! — Viczián István: Nem azért nevetünk, oda se hallgatunk!) Törvényhozói kötelességének ez a nívója, t. képviselő úr! Ennélfogva kénytelen vagyok ezt az emlékiratot kissé bővebben ismertetni, hogy a ren^ delet szövegezője, Viczián képviselő úr kissé visszaemlékezzék arra a munkára, amelyet itt annyi exisztencia megsemmisülése követett. (Viczián István: Ugyan! Ugyan! Beszéltünk már erről eleget! — Fábián Béla: Legyen nyugodt, ameddig él, addig fogunk róla beszélni! — V'iczián István közbeszól. — Zaj a jobboldalon. — Fábián Béla: Akkor sem! Akkor is történelmi dokumentum marad ez az elkommuriizálás! — Zaj. — Elnök csenget.) Nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy egy izolált reszort élt ezzel a panasszal. Ezt az emlékiratot a Magyar Mozgóképszínháztulaj donosok Országos Szövetsége, az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület és a Magyar
