Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. 109 sük sorrendjében váltakozva kell szólásra fel­hívni.» Egészen furcsa, egészen különös dolog, hogy egy törvénybe ilyen rendelkezést vesz­nek fel, hogy sorrendben kell felhívni a szó­lásra jelentkezőket. Micsoda szüksége volt an­nak, hogy beleavatkozzék a főváros ügyrend­jébe itt ez a törvény és belevegyen olyan álta­lános szabályt, 'amelyet a legtöbb testületben nem is kell szabályba foglalni, mert mindenki természetesnek tartja? Itt tehát a szakaszba egy primitív dolgot foglalnak bele csak azért, hogy beszéljenek erről a kérdésről, csak azért, hogy a főváros ügyköréből kivegyék ezeket a rendelkezéseket. Azt mondja továbbá a szakasz, hogy: «A hozzászólás időtartama rendszerint nem le­het hosszabb félóránál, amelyet a felszólaló kérelmére a közgyűlés legfeljebb egy félórával meghosszabbíthat.» A fővárosnál épúgy, mint minden testületben, lehetnek komoly és fontos dolgok és ne higyjék, hogy az a félórai határ­idő jó. Ez nem igaz, ez tévedés, mert ahol a pártarányok és a pártharcok ki vannak éle­sedve, ahol kialakult pártkeretek vannak, mint vannak most a fővárosnál, ott egy ember fel­szólal és elmondja a maga véleményét, de fél­óra alatt nem tudja elmondani, elmondja talán ötnegyedóra alatt, vagy másfél óra kell neki, de ezután egy ember helyett fel fog szólalni há­rom, vagy négy. Azt hiszik, ezt nem lehet meg­csinálni és nem lehet elintézni? Miért szűkí­tik tehát erőszakosan a szólásszabadságot! Osak azért, 'hogy mutassák az urak, hogy önök a szólásszabadságot meg tudják szorítani 1 ? Természetes dolog, hogy ha egy ember félóra, vagy egy óra alatt nem tudja elmondani a mondanivalóit, fel fognak szólalni mások és elmondják azok. Nem látják az urak, hogy tiszta reakciós ösztönből vesznek be olyan rendelkezéseket, amelyek abszurdumok és ame­lyekre nincs ^szükség sem <az Önök szempontjá­ból, sem a városházi többségi pártok szempont­jából? Mert mi szükség van erre? Csak azért csinálják, hogy mutassák, hogy önök reakciósak és meg akarják szorítani a szó­lásszabadságot? Ennek más indokát nem tudja senki sem adni, nem tudja megmagyarázni senki, mert a következő rendelkezés, amely eb­ben van, vagyis (olvassa): «Ha a vita két órán túl terjed, és a tárgyhoz már legalább négy bi­zottsági tag hozzászólt», akkor már lehet a vitát korlátozni, lehet indítványt tenni, ez nem befo­lyásol jia a kérdést, mert hiszen ez mindig attól függ, hog^ milyen a közgyűlés összetétele. Mon­dom tehát, hogy a saját szempontjukból sem le­het indokolni ennek a tételnek ilvenformában való beállítását. De azt mondja 'olvassa): «Ha a vita két órán túl terjed, és a tárgyhoz már legalább négy bizottsági tag hozzászólt, a tör­vényhatósági bizottság — az elnöknek, vagy bármelyik bizottsági tagnak indítványára — az egyes hozzászólások időtartamát korlátoz­hatja.» Azt mondja továbbá (olvassa): «A kor­látozott időtartam 10 nercnél rövidebb nem le­het, és azt a közgyűlés egyes indokolt esetek­ben — a szónok kérelmére, az elnök indítvá­nyára, — hozzászólás nélkül, egyszerű szava­zással, a korlátozásképpen megszabott időtar­tam kétszereséig meghosszabbíthatja.» Miért van ez? Milyen nagylelkű itt is ez a rendelkezés, hogy nem lehet 10 percnél rövi­debb ! Milyen nagylelkűek az urak ebben a kér­désben.a szólásszabadság területén! Hiszen még márciusban vagyunk, emlékeznek önök is, s szeretik emlegetni nagyon sokszor, hogy önök Kossuth Lajosnak, a 48-as alkotmányos eszmék­nek letéteményesei, szeretik hangoztatni, hogy ezen a területen mozognak — és minden téren ok nélkül, szükség nélkül, politikai és egyéb kényszerítő okok nélkül olyan rendelkezéseket vesznek be a törvénybe, amelyeket megindo­kolni nem tudnak. A szólásszabadságnak ilyen méretű korlá­tozása a fővárosi közgyűlés ma fennálló üsrv­rendjével szemben olyan visszamenést jelent, annyira, retrograd irányzatot jelent, hogy erre igazán nem lehet mást mondani, mint azt, hogy az urak tisztára bizonyítani akarják, hogy mennyire reakciósak, mennyire gyűlölik, ha va­laki felvilágosítani és beszélni akar s ha vala­lakinek jogai vannak. Mert más^ indoka, más szempontja ezeknek a rendelkezéseknek nines. Végső soron Jaz önkormányzat szempont­jából is fontos ez. Hogy ennek a megcsonkított, mesterkélt önkormányzati organizmusnak, mint amilyen a budapesti székesfővárosi törvény­hatósági testület lesz, megcsonkítják még a szólásszabadságát is és törvénnyel elveszik azt a jogját, hogy maga szabályozza ügyrendjét, a felszólalások, a tanácskozás rendjét; ez semmi más, mint a félelemnek, a reakciós gondolko­zásnak a szülötte; erre nincs semmi szükség, ezt nem lehet semmivel sem megindokolni. Tessék megkérdezni, — itt vannak a különböző pártok, — hogyan fog ez az új törvényhatóság dolgozni, ha ilyen könnyű összetételű lesz? Ugy fog-e dolgozni, ahogyan eddig dolgozott és összhangban fog-e állani az élettel? YJgylát­szik, azt akarja a belügyi kormányzat elérni, s azt akarják az egyes pártok elérni, hogy a budapesti törvényhatósági bizottságnak az a kapcsolata, amely eddig megvolt a választó­polgársággal, a város laikusságával, ne legyen meg, hanem az egy zártkörű testület legyen, amelyet felülről irányítanak, ahol lehetséges lesz, hogy egy pár kijáró, egy pár klikk érvé­nyesüljön és ott intézze a főváros ügyeit, ellen­ben azután a törvényhatósági bizottság közgyű­lésének legyen befogva a szája, lakatot tesznek rá, nehogy lehessen beszélni, ne lehessen a bajo­kat felsorolni, tárgyalni. Hiszen ennek a közgyű­lésnek amúgy is olyan kevés jogköre lesz az eddigi jogkörével szemben, hogy egy szűkített munkaterületen azután természetes dolog, hogy a panamának, a korrupciónak melegágya lesz Budapest törvényhatóságának ez az összetétele. Most miég a szólásszabadságot is elveszik. Jól van, uraim, csak biztosítsák a korrupciót... (Wolff Károly: Hogy mondhat ilyet, hogy a korrupció melegágya lesz?! Mi nem fogjuk tűrni, hogy korrupció legyen!) Bocsánatot ké­rek, a korrupció nem attól függ, a korrupció ellen a nyilvánosság kell. A közügyeket a leg­nagyobb nyilvánosság előtt kell intézni. Ahol nem a nagy nyilvánosság előtt folynak le a dolgok, ott a korrupció önkéntelenül kivirág­zik, ha akarják, ha nem. Elnök: A képviselő úr kijelentésének sértő éle, amely szerint egész pártokat a kor­rupció gyanújával illetett e maayarázat da­cára sem vész el. Ezért a képviselő urat rend­re n tasítóin. Farkas István: Nem pártokra vonatkoz­tattam ezt, hanem azt akartam ezzel mondani, hogy ennek a törvénynek struktúráj tör­vényhatósági bizottságnak ilyen összetétele, a kisgyűlésnelk túltengő hatalma, a 'közgyűléstől elvont jogkör kétségtelenül megteremti azt az atmoszférát Budapest igazgatásában, amely lehetővé teszi a korrupció érvényesülését job­ban,- mint ahogy eddig megvolt. Ez a tény, ez a helyzet és ém ez ellen argumentálok, ez el­len küzdök, ez ellen harcolok. Mert a közgyű-

Next

/
Thumbnails
Contents