Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

104 Az országgyűlés képviselőházának i vánsagainak megfelel és^ nem is gondolom azt, hogy másvallású honfitársaim ambicionálnák, hogy ebbe a kérdésbe a maguk részéről belebeszéljenek, hogy a katholikus egyház a maga híveit milyen lelkészekkel akarja ellátni. A magam részéről is nehéz helyzetben lennék, ha felszólíttatnám, hogy egy más egyház belső dolgaiba a magam részéről határozólag, vagy pedig tanácsadólag belefolyjak. Ilyen körülmények között tehát önként adódik az a megoldás, amely közmegnyugvást kelt, éppen azért a magam részéről Petrovácz igen t. képviselőtársam javaslatát ajánlom elfogadásra. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről elsősorban a többi kérdésre kívánok reflektálni, amelyek ennél a szakasznál felvetődtek. A kritika, amely ezt a szakaszt,illette, több vonatkozásban érte ezt a szakaszt, így elsősorban a szakbizottságok számát és azután a szakbizottságok taglétszámát illetően. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a jelenlegi állapot olyan helyzet elé állította^ magát a kormányzatot és a főváros törvényhatóságát is, hogy oly nagy számban létesített bizottságokat, hogy jóformán ezek a bizottságok voltak az ügyek intézésének temetői és minden ügy, amely ilyen bizottsághoz utasíttatott, majdnem azt az utat jelölte meg, amelyből a feltámadást az az ügy alig láthatott. Majdnem száz ilyen bizottsága van jelenleg a törvényhatóságnak, amelyeket a jövőben fenntartani egyáltalában nem kívánok, mert ez nem segítette elő az ügyek adminisztrációját abból a szempontból, hogy gyorsan intéztessenek el, sőt éppen azt segítette elő, hogy az ügyek lehetőleg el ne intéztessenek. Tehát ezért is az adminisztráció szempontjának megfelelően és az ebben a törvényjavaslatban megalkotott keretnek megfelelően kívánja a törvényjavaslat a bizottságokat olyan mértékben korlátozni, amilyen mértékben maga a törvényhatóság állapítja meg ügyosztályainak számát. Ezeknek az ügyosztályoknak megfelelően adja meg a törvényjavaslat a felhatalmazást a törvényhatóságnak arra, hogy ezeket a bizottságokat — annyit, ahány ügyosztály van — feltétlenül fel kell állítani. Ez magától is értetődik és természetes is, mert hiszen parallel jár magával az adminisztrációval, magával az élettel és csak olyan bizottságokat enged, amelyeket maga a törvényhatóság igényel és amelyeknek felállítását maga is mérlegelés tárgyává tette akkor, amikor ezeket az ügyosztályokat felállítja. Nem lehetett természetesen teljesen ki; zárni más bizottságok létesítését, de ezek elé bizonyos törvényes korlátokat kellett állítani. Felmerülhet a szüksége előre nem látható esetekben is, hogy ilyen bizottságok létesíttessenek; erre lehetőséget ad a törvényjavaslat is, mégpedig olyan formában, hogy akár a főpolgármesternek, akár a törvényhatóság első tisztviselőjének indítványára maga a közgyűlés állapíthassa meg. Itt is azonban korlátot állít fel: ezeknek a bizottságoknak időtartama egy évnél hosszabb nem lehet; amennyiben további fenntartásuk szükséges, kell, hogy a törvényhatóság ismfét foglalkozzék ezzel a kérdéssel, így gondoltuk helyesnek az adminisztráció szempontjából a kérdést megoldani és éppen azért kérem, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni az ezzel ellentétes indítványokkal szemben. Ugyancsak (kritika tárgyává tették ezeknek a bizottságoknak taglétszámát is. Mi mini'. ülése 1930 március 19-én, szerdán. , malis és maximális taglétszámot kívántunk megállapítani a törvényjavaslatban, mégpedig minimálisan 9 és maximálisan 15 taggal kívántuk az egyes bizottságokat honorálni. Az ellenindítványok részbea fölemelni kívánják a taglétszámot, — például 25-re — részben pedig magának a törvényhatóságnak szabályrendeletet alkotó hatáskörébe kívánják ezt a kérdést utalni. Én eredeti álláspontom mellett maradok, úgyhogy az errevonatkozó indítványokat nem tehetem magáimévá^ mert eléggé behatóan megvitattatott az a kérdés, hogy minimálisan hány tag szükséges egy bizottságban és maximálisan mennyi, nehogy a nagyobb létszám mellett a bizottság a maga nehézkességénél fogva ismét abba a helyzetbe kerüljön, hogy magát az adminisztrációt lassítja és nehezíti meg. A harmadik lényeges és fontos kérdés, amelyet kritika tárgyáivá tettek, az, hogy ezeknek a szakbizottságoknak ülései nem nyiltak, hanem zártak. Itt az előadó úr javaslata azt a módosítást jelenti, hogy csak a pénzügyi szakbizottság üléseit kíváinja nyílttá tenni, de itt is megadja a lehetőséget arra, hogy már egy indítványozó útjain magának a bizottságnak a többsége határozzon abban a kérdésben, zárt üléssé kíván-e átalakulni, vagy sem. Ha szem előtt tartjuk, hogy a bizottságok nem határozó jellegűek, nem elhatározó hatáskörrel rendelkeznék, hanem csak véleményező hatáskörük van, és inkább a belső ügyek intézését és megbeszélését tárgyazzák, — ami a közérdek szempontjából inkább a zárt ülés jellegét igényli, mint a nyilt ülés jellegfát — míg viszont azoknak^ a kérdéséknek, amelyek financiális vonatkozásúak, nyilt ülésen való tárgyalását maga a módosítás is javasolja, — itt természetesen majdnem az összes ügyágazatok kérdései központosulnak a pénzügyi bizottságban, mindazok az ügyek, amelyeik pénzügyi vonatkozásúak, amelyek éppen a felhozott indokoknál fogva finnyásabb természetűek; magának a pénzkezelésnek ós a pénzkiadásnak kérdései is, s ezeket nyiltan kívánja tárgyalni — itt nem kívántam elzárkózni a nyilvánosság elől, s ezért is, a magam részéről helyesnek tartom az előadó úrnak erre vonatkozó indítványát. Az, amit Györki képviselőtársam kifogásolt, hogy a pénzügyi szakbizottság már egy tag indítványára is zárt üléssé alakulhat át, nem azt jelenti, hogy át kell alakulnia. Ez csak indítványt^ jelent, amely fölött a szakbizottság dönt, kívánja-e honorálni, igen vagy sem, szóval a többségi akarat döntésére van bízva, hogy nyiltvagy zárt ülés legyen-e. Van egy indítvány, amely a szakbizottságokban a javaslat szerint a tisztviselőknek kizárását mondja ki. Itt Farkas István és társai az érdekképviseletek kiküldötteinek a kizárását is kívánták. Ez éppen ellentétben van a mi intencióinkkal, mert éppen a szakbizottságokban van szükség szakemberekre, érdekeltségi emberekre, úgy, hogy ezeket kizárni helytelen volna. Éppen azért az erre vonatkozó indítványok elvetését kérem. Nem tudom honorálni azt az indítványt sem, amely arányos választással akarja a szakbizottságokat megalakítani. Ez is contradictio in adjecto, mert a szakbizottságokba szakembereket kell bevinni, az arányos választás pedig ezt a lehetőséget teljesen kizárja. Az egyéni választást kell tehát előtérbe tolni, ennek az alapján áll a törvényjavaslat is és ezért az erre vonatkozó indítványt is elvetni méltóztassanak. Ezek után röviden 'kitérni kívánok a szakasz 6. bekezdésére és a magam véleményét is