Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-367

t Az országgyűlés képviselőházának 36? váló szakférflak csakugyan részt vennének a törvényhatóság munkájában a maguk felszólalásaival, ezzel ezt a munkát nagyrészben elősegítenék. Én tehát szükségesnek tartom, hogy ott legyenek, de avval az elhatároltsággal, hogy szavazati joguk ne legyen. Végre is a főváros közönsége azokat akarja ott benn a n törvényhatósági bizottságban állásfoglalás szempontjából látni, akiket ő azért küldött be és azért választott meg, hogy saját érdekeit képviseltesse általuk. És igazán, a főváros közönsége ebből a szempontból nem tarthatja kívánatosnak, hogy őfelette szavazzon akár közrendészeti, akár közegészségügyi kérdésben olyan valaki, akinek esetleg oka van bizonyos vonatkozásban arra, hogy a felmerülő aktuális esetben éppen a közönséggel szemben egészen más álláspontot foglaljon el. Itt ebben a szegény országban, ahol a közvélemény! és a közönség érdeke mindig utolsórendű és mindig a bürokrácia szempontjai az irányadók, a bürokrácia útvesztőjében elvész a közönség jogos érdeke. Ezt tapasztaltuk, sajnos, a miniszteriális életben, ahol igen fontos egyéni és közügyek elvesznek abban a bürokratikus labirintusban, amelyben hosszú időn keresztül végigvezetik az ügyet, mielőtt elintéznék és athiol az történik meg, hogy évek hoszú során emberi sorsok elpusztulnak, elsenyvednek annak ellenére, hogy ügyük egy tollvonással elintézhető lenne. Tudjuk, hogy például honosítási és egyéb ügyekben ezerszámra ott hevernek az akták, a Damokles kardja állandóan ott függ a szerencsétlen áldozatok felett, nem tudják, hogy ide tartoznak-e Magyarországra, vagy pedig külföldi polgárok és minden pillanatban a toloncház és kiutasítás fenyegeti őket; családi életük fel van dúlva és ez a helyzet egzisztenciájuk megkeresésében is labilissá teszi minden igyekvésüket és törekvésüket. A bürokrácia annyira körülveszi és fojtogatja ezt a szegény társadalmat, hogy nem engedhető meg, hogy a bürov krácia ilyen önkormányzati testületben is úrrá' legyen a szavazatok érvényesítése formájában. Éppen ezért én, bár nem kívánom a szakasz törlését, azt szeretném, ha ai Ház bölcsesége ezeknek azi érveknek alapján megállapítaná, hogy az autonómiának, a székesfőváros közönségének nem érdeke, hogy a hivatali ällásuknál fogva és szakszerűség címén bekerülő bizottsági tagok szavazati jogot nyerjenek. Ez az én tiszteletteljes előterjesztésem. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az ellenzék részéről kifogás tárgyává tétetik, hogy a törvényjavaslat tárgyalása nem megfelelő érdeklődés mellett történik és hogy a magam részéről is az eredeti gyakorlattól eltérőleg a vita bezárása előtt szoktam néha felszólalni. Ezekre a kifogásokra vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy ez a törvényjavaslat két évig készült, a legbehatóbjb megvitatás tárgyát képezte, (Strausz István: Jól megvitatták!) a szakértőik, a hozzáértők, az érdeklődők hozzászólása utáni magukban a pártokban is vizsgálat tárp^ává tétetett, (Strausz István: Milyen pártokban?) már ott ahol tétetett, — tevődhetett volna más pártokban is, de nem tették — a közigazgatási (bizottságban a leg'. ülése 1930 március 13-án, csütörtökön. behatóbban tárgyaltatott meg ennek a törvényjavaslatnak minden szakasza. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Itt a Háziban az általános vita december 13-án, a részletes vita pedig február 13-án inldiult meg és a vitának vége még beláthatatlan. Abszolút nem illetheti vád akár a bizottságot, akár az előkészítést, akár a pártokat, akár a Házat azért, hogy nem megfelelő érdeklődéssel, nem megfelelő hozzáértértéssel és nem a legbehatóibban tárgyalta volna és tárgyalná ezt a törvényjavaslatot. Én a ' magam részéről !há talán hébe-hóba a vita bezárása előtt szólaltam fel, tettem ezx a régi gyakorlatnak megfelelően, mert a magam részéről illőnek tartom, hogy előzetesen méltóztassanak esetleg a belügyminiszter felfogásával és álláspontjával tisztában lenni, hogy az ő felfogásia és érvelése is bevonható legyen a vitába. Azelőtt az kifogásoltatott, — méltóztassanak csak bölcsen visszaemlékezni — hogy a miniszter urak mindig a vita bezárása után szólalnak fel és így az ellenzéknek nincs módjában reflexióit az argumentációkra megtenni s azokat esetleg meg is cáfolni. (Jánossy Gábor: Sehogyan sem jó!) Nem tudok tehlát osztozni Rothenstein Mór t, .képviselőtársamnak -, abiban a felfogásában, amelynek már kétízben adott kifejezést, hogy sértésnek méltóztatik venni, hogy nem vagyok kíváncsi a még elkövetkezendő szónokok argumentumaira. Nagyon tévedni méltóztatik. Én igen _ nagy türelemmel szoktam végighallgatni a vitát és a képviselőtársamnak legkevésbé volna oka éppen az én idegességemre appellálni, meirt gyakrabban szokott a képviselőtársaim ideges lenni, legalább is a közbeszólásaiból ítélve, mint jómagam. (Derültség a jobboldalon.) Én a vita élénkítése céljából és szempontjából is szoktam közbeszólni, hogy kissé megélénkítsem a szunnyadni kezldíő vitát és hogy bizonyos argumentációkkal szolgáljak, de mindenesetre olyan mértékkel, hogy az elnök úr figyelmét erre nagyon fel ne hívjam, mert különben és is kitenném magamat egy megérdemelt. rendreutasításnak. (Derültség a jobboldalon.) Bátérek ezek után magára a tárgyalás alatt lévő szakaszra. Itt indítványok adattak be, amelyek részben a szakasz törlésére vonatkoznak, részben a tisztviselők, az állami tisztviselők tanácskozási jogának megfosztását kívánják és vaunak módosítások, amelyeket az előadó úr nyújtott be megfelelő indokolással. Amennyiben ezek is csak névváltoztatást, illetőleg a hivatalmegjelölés változtatását, a főnök személyének változtatását kívánják precízebben kifejezni és bizonyos stiláris módosításokat kívánnak, a magam részéről kérném, hogy az előadó úr indítványait méltóztassanak elfogadni, a többi beadott indítványt pedig méltóztassanak elutasítani s egyebekben az eredeti szöveget elfogadni. Ez a szakasz a hivatali állásuknál fogva és a szakszerűség képviselete címén bevett tagokról szól. Ennek a szakasznak törlése tehát már ellentétbe kerülne a 11. szakasszal, ahol a Ház a törvényhatósági bizottság összetételénél már elhatározta volt, hogy igenis hivatali állásuknál fogva és a szakszerűség képviselete címén is kíván tagokat a képviselőtestületbe bejuttatni. Elvileg tehát a kérdés már a 11. szakasznál eldöntetett. Itt ennek a kérdésnek részletezéséről van szó és ezzel szemben tulajdonképpen csak két olyan indítvány tétetett, amellyel! foglalkozni kívánok. Magának az elvi kérdésnek eldöntése megtörténvén, a magam