Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

102 Az országgyűlés képviselőházának 3 mégpedig ilyen nagy számban, 32 taggal, mert ezek fogják az állandóságot képviselni abban a törvényhatóságban (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Most mégis azt kell látnunk, hogy a belügyminiszter úr szükségesnek tartja a bizottságoknak háromévenként való újjáalakítását, amit én a magam szempontjából ugyancsak helyeslek. De tessék akkor egész konzekvensen keresztülvinni azt az elvet, amely ebben a módosító rendelkezésben bentfoglaltatik és ha a belügyminiszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy szükséges r a szakbizottságok háromévenként való újjáalakítása, ennek logikus következménye az lenne, hogy ne hat évre válasszák a törvényhatósági bizottsági tagokat, hanem azokat is háromévenként válasszák, vagy legalább is tartsák fenn azt a gyakorlatot, amely eddig is megvolt a törvényes rendelkezések értelmében, hogy háromévenként a megválasztott bizottsági tagoknak fele sorsolás útján kiesik új választás alá kerül, hogy ezáltal a frissítés és felfrissülés megtörténhessék. Az előadó úr azzal indokolta módosítását, hogy azért szükséges háromévenként^ a szakbizottságok újjáalakítása, mert lehetséges, hogy a megválasztott bizottsági tagok között lesznek egyesek olyanok, akik nem tanúsítanak kellő érdeklődést az ügyek iránt. Ha jól hallottam, így indokolta az előadó úr módosítását. Ha az előadó úr akceptálni tudja ezt a felfogást magukra a szakbizottságokra, elképzelhetetlennek tartja-e azt, hogy legvenek a megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok között is olyanok, akik vagy maguk rájönnek utólag arra, hogy kellő érdeklődést nem tanúsítanak az ügyek iránt, vagy pedig a közönség maga rájön arra, hogy hibásan történt a választás, és a szelekció lehetővé tétele által így módot adunk arra, hogy felfrissülés következzék be, kiválasztódás jöjjön létre, és csak azok jöjjenek be a főváros törvényhatósági bizottságba, csak azok képviseljék a főváros polgárságát és munkásságát, akik az ügyek iránt megfelelő szeretettel, megfelelő érzéssel és igyekezettel tudnak hozzászólni. Tessék tehát logikusan keresztülvinni a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiben is azt a felfogást, amely az előadó úr módosításában benne foglaltatik, tessék visszamenőleg úgy rendelkezni, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok megválasztása nem hat, hanem három évre történjék. Minthogy kiesett az az indok, amely megvolt a törvényhatósági bizottságok örököstagjainak megválasztásánál. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Olyan hangos párbeszédet folytatnak a képviselő urak, hogy a szónok szavát alig hallani. (Kothenstein Mór: Legalább kimennének, majd a szavazásra visszajöhetnek! — Zaj jobb felől.) Györki Imre: Ez nem teszi indokolttá azt, hogy annyira szükség lenne az örököstagságra, amely örököstagságot a belügyminiszter úr a szakértelem folytonosságának szükségességével kíván indokolni. Az a módosítás, amelyet az előadó úr terjesztett be és amely hivatva van dönteni abban a kérdésben, hogy egyes szakbizottságok ülései zárt vagy pedig nyilt tanácskozásokon történjenek, azt tartalmazza, hogy egy tag indítványára maga a bizottság elhatározhatja a bizottsági üléseinek zárt ülésen való átalakítását. Ez teljesen komolytalan, mert ez azt jelenti, hogy mindenkor lesz egy tagja a bizottságnak, aki hajlandó előterjeszteni ezt az indítványt, amellyel komolytalanná teszi ezt az Ö. ülése 1930 március 19-én, szerdán. egész rendelkezést. Ennél megint sokkal^ őszintébb, sokkal becsületesebb lenne az az álláspont, hogy a szakbizottságok zárt ülésen tanácskozzanak, mint az a módosítás, amelyet a belügyminiszter úr előterjesztett, (hogy egy tag kívánsága alapján máris át lehet alakítani az ülést zárt üléssé. Teljesen komolytalan, céltalan ilyen módosítást beterjeszteni, hanem sokkal helyesebb az a módosítás, amelyet mi előterjesztettünk a bizottságban és amelyet ezúttal is fenntartunk, hogy csak akkor legyen szabad zárt üléssé átalakítani a bizottság tanácskozását, ha azt a jelenlévő tagoknak legalább kétharmadrésze kéri. Ha a jelenlévők ilyen aránya szükséges a zárt ülés elrendeléséhez, ebben megvan a komolyság, mert feltételezhető, hogy a bizottsági tagoknak jelenlevő kétharmadrésze megfontolja, bogy kérje-e a zárt ülés tartását. Ha azonban a belügyminiszter úr ragaszkodik: ahhoz, hogy egy tag kérelmére el lehet a zárt ülést rendelni, ez teljesen komolytalanná teszi a dolgot. (Seitovszky Béla belügyminiszter: Nem ezt mondja az indítvány!) Sokkal becsületesebb, ha megmarad az az álláspont, amely az eredeti szövegezésben benne van. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Györki Imre: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet öt perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást engedélyezni? (Igen!) A Ház a ibeszédmeghosszabbítást engedélyezte. Györki Imre: Nem tudom a belügyminiszter úr mire alapítja, hogy ez nincsen benn a módosításban, holott a kezeim között lévő sokszorosított szöveg a következőket tartalmazza (olvassa): «A pénzügyi szakbizottság tanácskozása és határozathozatala rendszerint nyilvános, de a bizottság egyes ügyeknek zárt ülésben való tartását egy tag indítványára elhatározhatja». (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tehát & többség határozhatja el. Mindig egy tag indítványoz.) A mi indítványunk szerint elő sem lehet terjeszteni egy ilyen kérelmet, csak akkor, ha a bizottsági tagok kétharmadrésze kéri. Azt is súlyos sérelemnek tartom, ahogyan az állandó szakbizottságok elnökének megválasztására vonatkozólag rendelkezik a törvényjavaslat. Az állandó szakbizottságok elnökét ezen rendelkezés szerint a törvényhatósági intéző tanács választja. Semmi szükség nincs erre, hiszen a szakbizottságok tagjai nagyrészt úgyis azokból kerülnek ki, akik az intézőtanács tagjai. Nem látom be, miért ne lehetne rábízni az egyes szakbizottságokra az elnökválasztás jogát, amelyek mégis hivatottak arra, hogy a maguk tagjai sorából kit kívánnak az elnöki tiszttel megbízni. Miért kell egy idegen testületnek ráoktrojálni az elnököt a bizottságra? Szintén súlyos sérelemnek tartom a 33. § 3. bekezdését is, amely arról rendelkezik, hogy a főpolgármester vagy a polgármester indítványára legfeljebb egy évig tartó megbízatással esetenként külön bizottság küldetik ki. Nemcsak a főpolgármesternek kellene megadni ezt a jogot, hanem általában meg kellene adni a törvényhatóságnak, mert úgy vélem, hogy mégis^ csak a törvényhatóság képviseli az önkormányzatot, az képviseli a választók tömegét, tehát legjobban tudja, milyen kérdések megvitatásához akar kifejezetten külön szakbizottságot megállapítani. Ezt a kérdést is tessék tehát visszautalni magának az önkormányzati testületnek hatáskörébe, hogy az önkor> mányzat a maga hatáskörében döntsön a fölött, kíván-e külön szakbizottságot vagy nem és leg-