Képviselőházi napló, 1927. XXVI. kötet • 1930. március 13. - 1930. április 10.

Ülésnapok - 1927-370

98 Az országgyűlés képviselőházának 370. ülése 1930 március 19-én, szerdán. nómia megóvásához tartozik. En azt vallom, hogy lehetőleg minden felekezetet el kell különíteni az állami élet közjogi vonatkozásaitól. A felekezeti élet és a vallásos élet lelkiismereti kérdés és a lelkiismereti szabadság ápolásába, a katholikus lelkiismeret kérdésébe senkinek nincs jussa, beleavatkozni a maga lelkiismereti kérdésével. (Helyeslés és taps a balközépen. — Láng János: Egyetlenegy felekezetnek sem!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Tisztelettel kérek 15 pere meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Malasits Géza: Hogy szeretik ilyentor a zsidót! — Jánossy Gábor: Egy akol, egy pásztor! Nagyon jól van ez így!) Gál Jenő:' Nem akarok most példát felhozni, pedig nagyon kínálkozó volna az alkalom arra, hogy én is bemutassak egypár példát, amelyek igazolják ezt a felfogást, amelyet Mrdettek. Csak például utalok a canonica visitatio kérdéseire és utalok arra, hogy maga a bemutatás, mint nagy főpapi funkció hány szakaszban és miképpen van körülírva és miképpen van magának a kegyúrnak korlátozása megállapítva a canonban, amely megengedi neki, hogy patronizáló hatalmának és tevékenységének útjain fokozza az egyház érvényesülését magán az egyházi területen, de soha nem engedi meg katholikus hívőnek sem, hogy beavatkozzék például az egyházi rendnek azokba a szabályaiba, amelyek a character indelebilis alapján állanak és konzerváltatnak évszázadok óta. Nem engedi meg, hogy beavatkozzék a hierarchia kérdésébe, amely szintén különleges, nagyszerű alapja annak a rendnek, amely annyi évszázadokon keresztül kulturális miszsaiót teljesít a világ minden pontján. Ebből folyik az, hogy ezt, amit itt taglalunk, nem mint politikai kérdést kell felfogni, nem mint az önkormányzat egyik kérdését kell taglalnunk a fővárosi törvény szempontjából. Ezt kizárólag az egyházi jog és a lelkiismereti szabadság kérdéseként kell kezelnünk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és sem az egyházi jog, sem a lekiismereti szabadság kérdése nem engedi meg, hogy beavatkozzunk ezekbe a tételeikbe, amelyeket az egyház önmagára állított fel és amelyek annyi sok évszázad óta érvényben vannak. Van ennek olyan következése is, amely — megengedem — nem fog tetszést kelteni azokon a pártokon, amelyek a keresztény gondolatot bevitték, (Turi Béla: A nemzeti életbe]) teljesen megengedem: a nemzeti életbe. Aláírom. De azt már azután megkérdezem mélyen t. képviselőtársamtól, vájjon a nemzeti életnek szüksége van-e erre a megkülönböztetésre és nem veszi-e észre, hogyha ezt a jelszót beleviszi a politikai vitatkozások körébe, ott tart, ahol ez a szerencsétlen fogalmazás? (Turi Béla: Nem! — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk!) Hiszen amikor itt azt olvasom, hogy: a keresztény tagok szavaznak, nem látják-e t. uraim azt, hogy ezzel becsempésződik egy faja a kultúrharcnak? (Jánossy Gábor: Katholikus! Ott van a módosításban! — Szilágyi Lajos: Ennek az álláspontnak, ha szavazni kell, egy szavazata sincs most!) öva intünk ettől, t. Képviselőház, egyúttal azonban tartozom önmagamnak, tartozom a magam politikai felfogása intaktságának azzal a kijelentéssel, hogy az én következetességem azt parancsolja reám: amilyen tiszteletben tartom az egyház jogát a maga területén, annyira tiltakozom az ellen, hogy ezek a vonatkozások — akár katholikus, akár református, vagy akármilyen felekezeti vonatkozások — több értélemmel, több érvénnyel és hatályosabban bevitessenek ama köztudatba, amely minket a politikai nyilatkozások során vezérel. Nem habozom kijelenteni, hogy éppen az a tiszteletem, amelyet reám parancsol a magam tanulása és rámparancsol a magam állampolgári hűsége, nemzetemhez való ragaszkodásomnak minden attribútuma és minden csepp vérem, amely engem zsenge ifjúságom óta a magyar nemzeti eszme szolgálatába állított: mindig tiltakozott az ellen, hogy engem bármilyen címen, származásomnál, neveltetésemnél és hitemnél fogva valaki olyképpen merészeljen megítélni, mintha nem volnék ennek a^ fajtának, amely itt él és fenntartja ezt a hazát, egyenrangú és hozzátartozó kiegészítő része, a nemzetnek egyik kiegészítő alkata. Ha ezt a felfogást tiszteletben tartják, amelyet a nemzetfenntartó elemek annyi évezreden át hirdetnek és amely leszorítja és kiközösíti innen mindazt, ami félreértésekre adhat alkalmat, erre azt mondom, hogy mindazoknak a pártoknak, amelyek nemzeti alapon állanak és a nemzeti egységet hirdetik, nincs szükségük egyébre, mint a nemzeti egységnek a talapzatáfa, és minden amit esetleg mint epitheton ornanst odabigygyesztenek és minden, amit a keresztény jelzőr vei látnak el, csak egy megerősített akkordot üt meg. Higyjék el nekem, hogy eljön az az idő, amikor rá fognák jönni, hogy úgy mint a 48-as időkben nem volt szükség ilyen megkülönböztetésekre, amikor a magyar szabadság és a magyar közjog erőinek felvonulását és a magyar alkotmány újjászületését láttuk, úgy nem lesz szükségük Önöknek sem arra, hogy ezt a jelzőt hozzátegyék, mert a maguk nemzeti erejét, a nemzet konszolidáltságát, a nemzeti felbuzdulások Összességét e nélkül is felvonultathatják és szolgálhatják azt az egyesítő és összetartó gondolatot, amely felekezeti, hitéleti, faji alapon nem tesz megkülönböztetést magyar állampolgárok között, mert itt nem lehet más megkülönböztetés, csak az, hogy aki a magyar nemzeti eszme szolgálatába áll és itt él, az magyar. Más megkülönböztetésre semmi szükség nincsen.. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert az a másik megkülönböztetés azt jelenti, hogy aki nem ezt vallja, az ellensége a magyar nemzeti gondolatnak. T. Képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, még egy következtetést. (Strausz István: Hallgasd meg Bangha Pátert, a Bazilikában is beszél!) T. Képviselőház! El szoktam járni a katholikus egyház templomaiban tartott konferenciai beszédekre. Eljárok oda tanulni, és kijelentem, (Halljuk! Halljuk!), hogy az én hitéleti meggyőződésemnek és a magam vallásos meggyőződésének soha sem árt az, hogy odamegyek és megtanulom azoktól a katholikus nagy papoktól, azt a gondolatot, amellyel az egyháznak az erkölcsi magaslatát hirdetik meg, mert soha, de soha a politika útvesztőibe ott azon a szószéken nem tévednek. (Turi Béla: Nem is arra való!) Engedelmet lkérek (Turi Béla: Polgári jogokat lehet gyakorolni.), itt kijelentjük hogy nem. arravaló, de mélyen t. képviselőtársam, ha Ön néha elnézegetne a falusi templomokba... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 33. §-szal érintkezésbe lépni. (Derültség a jobboldalon s a középen.) Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kegyúri jog fejtegetésénéHehetetlen az egyházi vonatkozásokat mellőzni és amikor ezt taglalni kívánom, egyúttal engedjék meg, hogy