Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 35 vesz rajta erőt. Mert ha még fiatalabb, akkor talán van még valami reménve arra, hogy valahol valami elhelyezkedést tud találni, — ha nem is a szakmájában, de a szakmájához közelálló iparágban — de ha es'v idősebb munkás kiesik a munkából, akkor búcsút mondhat a munkának hosszú hónapokra, esetleg évekre is, mert alig van rá kilátás, hogy még egyszer ilyen idősebb munkást valahol alkalmazzanak. A gyárak kapuit mindenütt ellepik az ilyen munkások. A Külső Váci-úton, a Soroksáriúton vagy a Kőbányai-úton ott állanak az idős munkások sokszor százszámra, amikor híre terjed, hogy valamelyes felvétel van. Akkor azután megjelenik ott egy tisztviselő vagy művezető, végignéz a munkásokon, és csak természetes, hogy nem az időseket választja ki, hanem a fiatal, egészséges, munkabíró embereket, és az idősebbek megint egy reménytől megfosztva távoznak a gyár kapujától s folytatják ezt heteken, hónapokon keresztül, a nélkül, hogy reményük lenne arra, hogy valahol elhelyezkedést tudnak találni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Módjában áll azonban a képviselő úrnak, hogy beszédidejének meghoszszabbítását kérje. Peyer Károly: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet 15 perccel meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak ehhez a kérelemhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A képviselő úrnak tehát még egy negyedóra áll rendelkezésére. Peyer Károly: De nemcsak a munkásoknál ez a helyzet, hanem ugyanilyen szomorú a helyzete a tisztviselőknek és a kereskedelmi alkalmazottaknak is. A rezsiköltségek csökkentése, az üzemek koncentrációj ci» ÍXYÁ üzletek összevonása révén sok régi érdemes tisztviselő került ki az utcára, akik közül egyik-másik a cég alapításától kezdve ott volt az üzemben^ alkalmazva. Az irodai gépek alkalmazása, az írógép, a könyvelési gép és a statisztikai gép alkalmazása a szakképzett,, jó tisztviselők százait teszi ki az utcára. A kereskedelmi alkalmazottaknál, ahány rollót lehúznak, annyi ember kerül ki az utcára; de még nem is annyi ember, hanem az emberek egész tömege kerül ki minden rollólehúzással egyidejűleg ki az utcára. Közöttük olyan segédek kerülnek ki az utcára, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy az évek folyamán magukat önállósítsák, vagy más üzletkörben helyezkedjenek el, hanem becsülettel végigszolgáltak egy üzletet. Nagy cégeknél, is megtörténik az;, hogy az alkalmazottak a rolló lehúzása után minden kárpótlás, minden kártérítés nélkül, 20 vagy 30 évi munkával kénytelenek továbbállni. Közben azonban megöregedtek és bizony a pult mellé nem szívesen állítanak öreg embereket, amikor fiatal és (munkabíróbb emberek is állanak e tekintetben az üzletek rendelkezésére. Es olyan bizalmi állás elnyerésére, amilyet az illetők a régi cégnél betöltöttek, alig van valamilyen lehetőségük; nem igen jutnak abba a helyzetbe, hogy ilyen megfelelő állást vagy csak hozzávetőleg is megfelelő állást valaha is el tudjanak nyerni. Az az általános nyomor, amely ma az ország népét túlnyomó részben érinti, kifejezésre jut egypár számban, amelyet szabad legyen felolvasnom. E számok közül elsősorban azokat sorolom fel, amelyek a cukorfogyasztásra vonatkoznak. Eveken keresztül a cukorfogyasztásban emelkedés volt megállapítható, a legutóbbi év'. ülése 1930 február 12-én, szerdán. 65 ben azonban feltűnő esés állapítható meg. A termelt cukor minden 1000 métermázsája után a fogyasztás 1928 januárjában 71*4% volt, 1929 januárjában 69%; 1928. évi júniusban 87, 1929. évi júniusban 76'8, 1928. évi októberben 78'3, 1929. évi októberben 75'3, 1928. évi novemberben 1161, 1929. évi novemberben pedig 101'5% volt. A cukor nem fényűzési cikk, a cukor fontos táplálék. Ugyanígy felsorolhatnám az adatokat a kenyérfogyasztásra, a húsfogyasztásra vonatkozólag is, amelyekből kitűnnék az, hogy a lakosság mindinkább kénytelen igényeit szűkebbre és szűkebbre szorítani, és nemcsak a könyvnél, nemcsak az újságnál szorítja le az igényeit, ami által ismét az embereknek százai és százai veszítik el kenyerüket, a szakmában való foglalkoztatás hiánya következtében, hanem kénytelen már a legszükségesebb élelmezési cikkeknél is olyan nagymérvű igénycsökkenést végrehajtani, hogy ez ma már a statisztikában, a számokban is kifejezésre jut. Ezek a számok már nagyon feltűnően mutatják azt a nagymérvű elszegényedést, amelyben ma az ország lakosságának nagyrésze van. A cipőhordás sem luxus, az is szükséglet. Különösen a téli hónapokban fel lehetne tételezni, hogy a cipőfogyasztás valamelyes módon emelkedik. Ha azonban Összehasonlítjuk az arányt és azt mondjuk, hogy az 1927. évi fogyasztást száznak tekintjük és ehhez a számhoz viszonyítjuk az 1928. évi cipőfogyasztást, akkor 1928. évi márciusban az arányszám 124*4, 1929. évi márciusban 100'5, 1928. évi áprilisban 1201, 1929. évi áprilisban 95'7, 1928. évi májusban 110'8, 1929. évi májusban 89 "9, 1928. szeptemberben 109*3, 1929. évi szeptemberben 73'4 és 1928. évi októberben 105*2, 1929. évi októberben 79*2 volt. Két olyan cikket mutattam be, amelynél ilyen nagymérvű fogyasztáscsökkenés van. Az egyik a cukor, amely fontos élelmezési cikk; a másik pedig ruha, amelynél nem a luxuscikkek, hanem a szezonban elárusított cikkek fogyasztást véve alapul, 1928-hoz viszonyítva — amint láttuk — jelentékeny fogyasztáscsökkenés mutatkozik. Nem jobb a helyzete természetesen azoknak sem, akik dolgoznak. Hiszen voltam bátor rámutatni arra, hogy a. rossz gazdasági viszonyok következtében a munkásság mennyire redukált bérek mellett dolgozik. S bármennyire állítják is munkáltatói oldalról, hogy az alacsony bér teszi lehetővé az olcsó termelést, én ezzel szemben azt állítom, hogy az alacsony munkabér teszi tönkre ezt az országot. Az alacsony munkabér az, mely a tömegek vásárlóképességét a minimumra csökkenti s az ipar és a kereskedelem azért pang, mert a nagytömegek vásárlóképessége a minimumra csökkent. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha már most megnézem a másik oldalt, hogy a termelés mikép alakult ki, ha megnézem az egyes részvénytársaságok mérlegeit, ha megnézem az egves bankok jövedelmeit, akkor azokból a kommünikékből is

v amelyek ma napvilágot látnak, azt kell megállapítanom, hogy a bankok, az ipari vállalatok abnormális, szinte feltűnő nagy jövedelmeket mutatnak ki, amelyekhez azonban , mindig hozzá kell fűzni azt, hogy mennyi lehet az a jövedelem, amelyet nem mutatnak ki, amely a könyvelés művészete következtében eltűnik, elburkolódik, elhomályosíttatik, úgyhogy senki sem látja, hogy tulajdonképpen mennyi egy ilyen ipari vállalatnak vagy pénzintézetnek jövedelme. Amíg tehát az egyik oldalon egy végtelenül szomorú kétségbeesés és nyomor van, addig a másik oldalon