Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
Az országgyűlés képviselőházának 352 ülése 1930 február 12-én, szerdán. 57 Hét fátyol, Átok Vára, Ördög- Mátkája, Adj' Isten Biri, Magyar Rapszódia, Zsuzsanna és a vének, Mária nővér, Tavasz a viharban, Csak egy kislány van a világon, Szerelem mindhalálig. Ezek mind olyan filmek, amelyeiket a képviselőtársam is ismer, de mások is ismernek. Van közöttük igen jó, elsőrendű film és van közöttük gyengébb film is. De méltóztassék megnézni, hogy a külföldön hogyan és menynyit gyártanak. A világ egykor legelső filmgyártó állama, Dánia, évenként 4—5 filmet gyárt; Csehszlovákia — pedig ez egy nagy lakossággal bíró állam — de Itália, Spanyolország is évente csak 8—10 filmet gyártanak. Ha ezt szembeállítom a mi 7.5 millió lakosságunkkal és filmpiacunkkal, akkor nyomatékosan fel kell hívnom a t. Ház figyelmét arra, hogy a kiadott termelési hitelek útján nyújtott összegekhez viszonyítva, eddig mi aránylag igen sok filmet termeltünk és nem áll t. képviselőtársamnak az az állítása, 'hogy teljesen meddő a filmiparnak ezen a téren való működése és munkája. A<mi most a cenzúra-díjakat illeti, már 'megemlítettem, hogy a cenzúra-díjaknak a Filmipari Alaphoz semmi köze nincsen. A cenzúráról .magáról különben is^ másfél évvel ezelőtt már Györki t. képviselőtársam interpellációjával kapcsolatban bővebben nyilatkoztam, úgyhogy ezzel nem kívánom a Ház szíves türelmét most igénybevenni. A kontingensjegyek címén a Filmipari Alap — s erre nyomatékosan felhívom t. képviselőtársam figyelmét — nem kap semmit, ellenkezőleg, a Filmipari Alap ad, mert minden magyar film után 20 kontingens jegyet ad ki, amely szabad kézből tovább adható. Egy ilyen magyar film után kiadott 20 kontingens jegynek ára körülbelül 30.000 pengő. Ezzel honorálja a Filmipari Alap a magyar filmgyártást, nem lehet tehát azt mondani, hogy a Magyar Filmalap ezen a téren semmit sem tesz. Ne méltóztassék azt mondani, hogy nekünk ezen a téren semmi tapasztalatunk nincsen, mert hiszen más államokban is egyedül ez a szisztéma vált be, azért vettük át ezt a szisztémát, és meg vagyunk győződve, hogy ezzel tudunk legtöbbet elérni. A magyar Filmipari Alap ezekből a kontingensjegyekből tehát.nem nyerészkedik, nem kap, hanem a Filmipari Alap az, amely^ kontingensjegyek adásával a magyar filmgyártást elősegíti. A Hunnia-gyár létesítéséről és fenntartásáról már röviden szóltam volt, előadva, hogy milyen okból és milyen alapon jutott a Filmipari Alap ennek a gyárnak a birtokába. Itt is hangsúlyozom, — amint már említettem — hogy a Filmipari Alap épúgy, mint a Hunnia Részvénytársaság nem gyárthat filmet, hanem a feladata csak az, hogy a gyártelepet rendbentartsa és azt mindenkor üzemképes állapotban, a gyártásra készen rendelkezésre tudja bocsátani. Ez a célja a Filmipari Alapnak és a Hunnia-gyárnak is. A Hunnia Filmgyár igazgatósága és felügyelőbizottsága semmi fizetést, jelenléti díjat, tantieme!, vagy bárminemű pénzbeli szolgáltatást nem élvez. Ezt is méltóztassanak szíves tudomásul venni. Az egyetlen^ pénzbeli térítés, melyre az ott teendőiket végző tisztviselők igényt tarthatnak; a költségeknek, mint készkiadásoknak a megtérítése, amire havonta 200 pengőt kapnak az illető tisztviselők. Kivétel a gyár szerződéses műszaki igazgatója, a kereskedelmi minisztériumtól szabadságolt ipari felügyelő gépészmérnök, aki 680 pengőt kap havonta. Képviselőtársam kedvenc témája, amely majdnem interpellációjának is a tengelye: az igazgatói lakások. Természetesen, amint már megszoktuk, minden jóban azt méltóztatnak keresni, amiből gyanúsításokat lehet kikovácsolni. En már kijelentettem itt nem egyszer, hogy ami az én hatáskörömbe, az én ügykörömbe tartozik, ott én minden gyanúsítással szembenézek, mindenre megadom a felvilágosítást, mindenbe betekintést engedek, de azt is elvárom képviselőtársaimtól, hogyha felszólalnak, méltóztassanak mindent világosan megmondani és^ ne a gyanúsítás látszatával, mint t. képviselőtársam az előbb is az autókról tette és még egyenes felszólításomra sem adott nekem direkt választ, mert tudta, hogy nem a filmgyáré az autó, és nagyon jól tudta, hogy az kinek a tulajdona, így mindenkiben azt a hitet keltette, hogy itt a Filmipar tulajdonát képező autóról van szó. Nekünk kötelességünk itt tisztességgel és becsülettel helytállani mindenért, amit tettünk, de képviselőtársaimtól is kérem és elvárom azt, hogy minden ilyen kérdésben tárgyilagosan méltóztassanak felszólalni és ne inszinuációkkal meggyanúsítani nemcsak alapokat, nemcsak közintézményeket, hanem tisztességgel és becsülettel dolgozó tisztviselőket is. (Helyeslés jobb felől. — Báró Podmaniczky Endre: Akkor nincs szenzáció. — Simon János: Ez a célja az i nterpellációnak. ) Nekem egy budapesti mozgóképszínház jövedelméből bizonyos jövedelmem volt, annak felhasználása diszkrecionális jogomat képezte. Máshogyan is felhasználhattam volna, de én itt láttam szükségét, mert a Filmipari Alap nem bírt akkor olyan eszközökkel, hogy ezt a két tisztviselői lakást megépítsük, mert ott csak egy házgondnoknak volt helye. Az egy nagy telep, ahol értékek vannak, ahol nap-nap után nemcsak a nappalokat, hanem gyártáskor még az éjjeleket is ott kell tölteniök egyeseknek; lehetetlen tehát, hogy ilyen tisztviselőktől azt kívánjuk meg, hogy a messze távolból jöjjenek ki a maguk kötelességét teljesíteni. Tehát humanitárius és szociális szempontokból is eleget kellett rendelkezésre bocsátanunk. Ennek a két íiégyszobából és mellékhelyiségekből álló lakásnak összköltsége, amely a Filmipari Alapot terhelte, 61.000 pengőt tett ki. T. képviselőtársam azt mondja, hogy ezek a lakások luxuriőzen lettek megépítve, stukkós plafon, selyemtapéták és lesüllyesztett kádak vannak ott. Erre kérdeztem: hány kád,, mire képviselőtársam nem nyilatkozott, mert tudnia kellett, hogy csak egy kád van ott. Tehát miért nem mondotta, hogy csak egy van? Azt is 'mondotta a képviselő úr, hogy a filmipar terhére ment volna ez. Nem! Ezt az illető tisztviselő a saját költségén szerezte be, saját költségén eszközölte mindazt a kiadást, ami ebben a lakásban luxus, tehát a stukkós plafont, a selyemtapétákat, a süllyesztett kádat mind az illető tisztviselő saját költségére készíttette el és ki is fizette. Nekem csak az volt a kikötésem, hogy mihelyt megtörténthez a befektetés, az^egyenesen átmegy az illető épület tulajdonosának, tehát a közvagyonnak tulajdonába. (Pakots József: Nagyon korrekt! — Malasits Géza: Merjen még valaki tisztviselőnyomorról beszélni! — Felkiáltások a jobboldalon: Az is baj, ha jó dolga van valakinek 1 ? — Zaj.) Tisztelt képviselőtársam panaszkodott, hogy nincsen filmgyártás és különösen hogy legújabban nincsen. Tisztelt képviselőtársam, aki saját, állítása szerint filmügyekkel igen behatóan foglalkozik, nagyon jól tudhatja, hogy nemcsak