Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Áz országgyűlés képviselőházának 35 várakozásuktól elüsse. De amikor azt láttuk, hogy teljesen csődbe jutott az egész magyar filmgyártás, amiért felelőssé teszem a belügyi kormányt és azt a szakértelmetlenséget, amelylyel ezt a kérdést intézték, mégis csak az a rezümém: tessék a magyar filmalapot megszüntetni és tessék a magyar filmszakma boldogulását lehetővé tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Szeretném, ha ebben a filmgyártási kérdésben kis világosság kezdene derengeni, nehogy a sajtónak is téves információi alapján és az itt elmondott interpelláció során is olyan nézetek alakuljanak ki, amelyek a tényeket nem fedik. Méltóztassék megengedni, hogy ezt az alkalmat használjam fel arra, bár sok interpelláció van még hátra, hogy ebben a kérdésben a t. Házat és a Ház útján magát a közvéleményt is megfelelően tájékoztassam. Közbevetőleg t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, amelyet a «Mária nővér» filmre vonatkozóan tett, csak utalok a kezeim között lévő és a hozzám címzett levélre, amelyet a Magyar Mozgóképüzem Engedélyesek Országos Egyesületétől az elnök és az ügyvezető alelnök aláírásával kaptam, (Peyer Károly: Szegény mozisok! Próbálják csak nem aláírni!) amelyben a következők foglaltatnak (olvassa): «Sokat foglalkoztak, próbálkoztak az utóbbi években a magyar filmgyártás t megteremtésével. Gyártottak is jó és kevésbbé jó filmeket magánvállalkozók, de tagadhatatlan, hogy a Magyar Rapszódiától eltekintve, mely egy külföldi vállalat gyakorlott és bőséges tapasztalatokkal bíró embereivel gyártatott, az, utóbbi évek legjobban sikerült magyar filmje, a Magyar Filmalap által mondhatnánk házilag készített «Mária nővér.» E filmek sikere nemcsak művészi és technikai vonatkozásban volt felülmúlhatatlan, hanem — kegyeskedjék a realitást nekünk, a mindenféle közterhekkel agyonsújtott szegény mozisoknak elnézni — üzleti vonatkozásban is.» (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Simon András: Úgy látszik, rossz annak a filmnek a címe! — Fábián Béla: Rossz a film maga! — Malasits Géza: Olyan rossz film volt, hogy az Angyalföldön a gyerekek kifütyölték! — Fábián Béla: Ügy hallom, hogy Amerikában is előadták! — Malasits Géza: Dél-Amerikában az indiánok között! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon, képviselő urak! Scitovszky Béla belügyminiszter: Válaszomban különösen a filmipari alap tevékenykedésére és ténykedéseire akarok kiterjeszkedni. Az interpelláció első pontját, hogy van-e tudomásom arról, hogy a nemzetgazdasági szempontból elsőrendű iparágunkat a Filmipari Alap működése zsák utcába juttatta, ezennel nem-mel válaszolom meg. A második kérdésére, hogy hajlandó vagyok-e a filmek megjelenésére, a filmipar keletkezésére vonatkozó felvilágosításokat megadni, a válaszom: igen. A harmadik kérdésre

? hogy hajlandó vagyok-e a Filmipari Alapot megszüntetni, a válaszom: egyelőre nem. A filmgyártás lehetőségét Magyarországon a Filmipari Alap teremtette meg. Mindenekelőtt meg kell állapítanom és ezt minden ellenmondással szemben is fentartom, hogy a filmipar tényezői a külfölddel kapcsolatban, magyarnémet, angol-olasz, francia-amerikai kooperáció keresztülvitele érdekében állandóan folytatják 2. ülése 1030 február 12-én, szerdán. naponta is a tárgyalásokat. Tehát ez maga mutatja, hogy mennyire szükség van magára a Filmipari Alapra, mert ma nincs Magyarországon más tényező, akivel ezekben a kérdésekben tárgyalni lehetne, mint csak egyedül a Filmipari Alap. A filmgyártás Magyarország egyik legfejlettebb iparága volt; amikor azonban ennek konjunktúrája megszűnt és azt mondhatnám, hogy az ívlámpáiban madarak fészkeltek és senki sem törődött a magyar filmipar sorsával, sem a sajtó, sem a képviselő úr, sem senki más nem érdeklődött, (Pakots József: En többször interpelláltam.) azt előzőleg, amikor senki nem törődött a magyar filmipar fellendítésével, senki nem gondolt és senki nem foglalkozott evvel a kérdéssel, (Pakots József: Állandóan deputációztak. — Zaj. ~ Halljuk! Halljuk!) akkor voltak az érdekeltek között, akik lelkesedéssel kívánták ezt a kérdést felkarolni és ezeknek a során művészek, színészek, írók és a filmgyártásnak más lelkes hívei vetették fel azt a gondolatot, hogy nem lehetne-e valahogy rekonstruálni és felújítani a nemzeti filmgyártást. A filmalap megalakítása ebből a szempontból Európában az első ilyenfajta kísérletezés volt. Ez az elgondolás nemcsak a magyar filmügyekkel foglalkozó tisztviselőket foglalkoztatta, hanem az összes szakköröket együttesen is. A Filmipari Alapban nemcsak hivatalos tényezők vannak, hanem benne vannak a szakmai, az irodalmi, a művészeti érdekeltségek, tehát a filmgyártással kapcsolatban érdekelt összes tényezők, mint ahogy benne vannak a felügyelőbizottságban a Moziegyesület Elnöke, a Filmkölcsönzők Egyesületének elnökei, az írók részéről Heltai Jenő, a Magyar Színészek Szövetsége részéről Molnár Dezső stb. A magyar Filmipari Alapban tehát nemcsak tisztviselők foglalnak helyet, hanem velük teljesen egyenlő szavazati joggal az összes szakmai, irodalmi és művészi érdekeltségek is részt vesznek. Tudom, hogy a filmipari alap létesítése nagyon sok, egyébként tiszteletreméltó magánérdeket érintett. Azt szokták mondani, hogy a Filmipari Alap egész jövedelmét a filmszakmától veszi el. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy — amint az erre vonatkozó «rendelet kimondja, — a Filmipari Alap terhei kizárólag a külföldről hozzánk importált mozgóképeket terhelik; tehát megterheltük, megadóztattuk az importot. Ha méltóztatnak a pénzügyi mérleget nézni, körülbelül három és fél millió pengőt tesz ki az az összeg, amellyel ilyen címen az ország a külföldnek adózik. A helyes politika természetesen az volna, — és ezt akarjuk elérni, — hogy ezzel szemben a magyar gyártás lehetőségét biztosítsuk és a magyar filmgyártást megteremtsük. Képviselőtársam tévesen fogja fel a dolgot, ha a Filmipari Alap célját másban keresné, mint abban, hogy a Filmipari Alap nem teremthet gyártást, ele igenis megteremtheti és előkészítheti a gyártás előfeltételeit. (Pakots József: Akkor miért van Filmipari Alap.) A Filmipari Alap nem gyárt, az az instrumentum, az az első feltétel. Bocsánatot kérek, az gyártat, mások rendelkezésére bocsátja és ad eszközöket és lehetőségeket ahhoz, hogy a film egyáltalában készíthető legyen Magyarországon. (Pakots József: Hol gyártf) Ha Hunniagyár nem volna, képtelenek volnánk Magyarországon egyáltalában filmet felvenni. (Pakots József: Igazgatók vannak, de filmét egyáltalán nem gyártanak!) Majd arra is rétérek t. képviselőtársam, csak méltóztassék türelemmel lenni. Ellenben bizonyos az, hogy gyár nélkül