Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-352
Az országgyűlés képviselőházának 3, tás jelentett 1916, 1917, 1918-ban, ez a fikn ma már, amikor a filmprodukció a gyakorlat, a technikai előhaladás révén igen magas színvonalt ért el, naivon gyenge. Különben is ez a film igen változatos körülmények között született meg, szomorú emlékei is vannak, azonban egészen kétségtelen, hogy a magyar filmgyártás szempontjából, mint exportfilm nem jöhet számításba. Ha ez a film ki is került külföldre, ennek igen nagy ára volt. Ezt nem a film értéke idézte elő, hanem az a kényszerűség, hogy a Filmipari Alap akart valamit produkálni, és megfelelő rekompenzáció útján az Ufa biztosította az elhelyezést a németországi piacon. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Melyik film volt ez?) A Mária nővér. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Erről egészen más a megállapítás!) A Mária nővérről a bírálatot a németországi szaksajtó adhatja meg. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az eredmények a döntők!) En tudom, hogy micsoda eredmények vannak, de az eredményeket mi biztosította? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mellékes, hogy mi!) Ha egy olyan nagy vállalat, mint az Ufa, színházai részére ilyen darabot elfogad, akkor azt kell kérdeznem, mit jelent számára egy ilyen darabot elfogad, akkor azt kell kérdeznem, mit jelent számára egy ilyen darab elfogadása? Műsorában második vagy harmadik darabnak elhelyezi. Ez egy kis áldozatot jelent csak, ahhoz képest, amiért az Ufa ezt vállalja. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Dél-Amerika vette meg!) Elnök: A képviselő úr. beszédideje lejárt. Pakots József: Kérem a beszédidőnek egynegyed órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr kívánságára a beszédidőt egynegyed órával meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a meghosszabbítását megadja. Pakots József: Most nagyon rövidre kell fognom azt, amit mondani akarok, mert a kérdés ugyan megérdemelné," hogy végre a nagy nyilvánosság előtt feltárassanak azok a hibák, amelyek a Filmipari Alap működése kapcsán jelentkeznek, de erre most időm nincs. Meg kell állapítanom azt, hogy a Filmipari Alap fennállása óta kétségtelenül igen nagy összegeket tudott összegyűjteni, az érdekelt moziszakma keservesen kiizzadott keresményéből. Azt a feladatát azonban, hogy a magyar filmgyártási támogassa,, előrevigye, nem tudta teljesíteni. Ma ott állunk, hogy hosszú évek után a magyar filmgyártás még mindig embrionális állapotban van. Közben újabb filmrendelet készült, amely az úgynevezett kontingens-jegyek révén ismét a magyar filmgyártás lehetőségét akarta biztosítani, s amely szerint minden húsz külföldi film után köteles az illető engedményes egy magyar filmet gyártani. Ezt a feltételt sem teljesítette senki, nem is teljesítheti, nincs rá módja, mert a magyar filmszakma iránt nincs semmiféle érdeklődés a banktőkék és a vállalkozók részéről. (Malasits Géza: Hát Zsabka filmjét ki csinálja?) Segélyezett film volt a «Kossuth Lajos azt üzente» című film is, amelyet a Corvin-színházban mutattak be s amely elriasztó példája annak, hogy hogyan nem kell filmet csinálni. A célzat lehetett hazafias, az intenció lehetett a legszebb, de a film rossz. A felvételek nem megfelelő emberek útián és nem megfelelő ellenőrzés mellett történtek, úgyhogy a film egészen gyenge, bemutatni sem lehet. (Zaj.,— Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem mi csináltuk!) Amikor a filmgyártás ilyen lehetetlen helyzetbe jutott, amikor a filmipar tehetetlenül állt a nagy feladattal szemben, lehet, hogy igen jó', ülése 1930 február 12-én, szerdán. 53 szándékú emberek voltak azok a hivatali tisztviselők, akik a Filmipari Alap révén ennek a filmipari szervezetnek minden apró részébe bejutottak, mert benne vannak a cenzúrabizottságban, benne vannak a Filmipari Alapban és véfül belekerültek a Hunnia Filmgyár részvénytársaság vezetőségébe is. Ez olyképpen alakult, hogy a Corvin Filmgyárnak a hitelezők felmondták hiteleiket, a Corvin Filmgyár erre csődbe jutott, s minthogy a hitelezők között a pénzügyi kormány is szerepelt, igen súlyos tételekkel, vámhitelekkel, és szerepeltek egyes pénzintézetek is, többek között a Magyar-Holland Bank, az árverésen a Magyar-Holland Bank szerezte meg a Corvin Filmgyár Gyarmat-utcai ingatlanait, természetesen nem azzal a céllal, hogy ő filmet fog gyártani, hanem azzal a gondolattal, hogy a magyar Filmipari Alap fog majd gondoskodni arról, hogy a Corvin Filmgyár az ő birtokába kerüljön, mert hiszen ő van hivatva arra, hogy a filmgyártást alátámassza, előmozdítsa. Ez a tranzakció tehát meg is történt. A Filmipari Alap a Magyar-Holland Banktól megvette ezt az ingatlant, minthogy azonban erre nem volt megfelelő pénze, ennélfogva bankkölcsönt akart igénybevenni. Előbb a Hitelbankhoz folvamodott, amely azzal a feltétellel^ vállalta a kölcsön nyújtását, ha a minisztertanács határozatot hoz, hogy a filmrendeletben lévő azt a biztosítékot, hogy a méterpénzek a Filmipari Alapba fizettetnek be, mindaddig fenntartják, míg a Kereskedelmi Banknak kölcsönét a Filmipari Alap vissza nem fizette. Ez a feltétel teljesült. A minisztertanács hozott egy ilyen határozatot, ezt a Kereskedelmi Bank tudomásul vette s akkor folyósította a kölcsönt a Filmipari Alapnak, így történt a Hunnia Filmgyár megvásárlása. A vásár igen előnyös volt, mert hiszen ugyanakkor a pénzügyi kormány a vámhitelek egy részét rögtön elengedte a Hunnia Filmgyár Készvény társaságnak, másik részére nézve pedig olyan megegyezést kötött vele, hogy évenként 1%-os kamatszolgáltatással vár a hitel visszafizetésére addig, amíg a Hunnia Filmgyár ezt meg tudja fizetni. Ezek után azt várná az ember, hogy a Filmipari Alapnak lévén egy filmgyára, dolgozni fog. Sőt nem is egy filmgyára van már, hanem kettő, mert egy másik filmgyárat is biztosított magának, tudniillik hosszú bérleti szerződéssel érdekkörébe vonta a Star-filmgyárat. Ez a két , filmgyár áll most rendelkezésére. Hogy például a Star-filmgyár milyen állapotban van, arra nézve legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy műtermeit ma dióraktárnak használják; két hatalmas nagy üvegműterme van, az üvegtetőkazonban be vannak törve, s a hó és az eső áztatja ott a dióraktárt. íme, idejutott egy vi- . rágzó filmipari vállalat éppen a Filmipari Alap gondoskodása révén. Most azt várná az ember, hogy két műterem lévén, megindul a filmgyártás, aminthogy csináltak is egy filmet: a Mária nővér-t; a többiről nem akarok beszélni, mert azok nem tisztán a Filmipari Alap kezdeményezésére készültek. A Mária nővér-rel kapcsolatban igen botrányos esetek kerültek felszínre, mert egy Brucksteiner nevű vállalkozóval olyan megállapodást kötött a Filmipari Alap, hogy ezt a filmet ötven-ötven százalékos költséggel fogják megcsinálni. Ez a vállalkozó elment Budapestről Bécsbe; itt már fajilag nem volt aggodalma a belügyi kormánynak, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Semmi köze^ sincs hozzá a belügyi kormánynak!) és az történt, hogy amikor a belügyi kormány, illetőleg a Filmipari Alap befizette a maga tőkéjét i
