Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése ,1930 február 12-én, szerdán, 33 50.000 pengő fizetést kapna. (Gaal Gaston: Milyen szegény ember! Sajnálatraméltó szegény ember! — Erdélyi Aladár: Állj elő vén Márkus! — Zaj.) Azt 'méltóztatik hinni, hogy ezek mind Edison Alva Tamásoki (Gaal Gaston: Nagy szabad rablóterületek az országban! — Zaj.) Elnök: Kérem a közibeszóló képviselő urat, méltóztassék az ilyen imparlamentáris és sértő kifejezéstől tartózkodni! Fábián Béla: Ctiatel igazgató úr kap 35.154 pengőt. (Toincsányi Vilmos Pál: A mérlegjiitalom benne van?) Azt hiszem, hogy már ebben benne van, de úg^ gondolom, hogy ez a zseni szintén megelégedhetik ezzel a fizetéssel. (Erdélyi Aladár: Mérlegpénzt külön kap!) Tóbiás igazgató úr kap 43.000 pengőt, Perczek igazgató úr 50.000 pengőt, (Györki Imre: Es természetesen autót! — Zaj.) Sztankovics igazgató úr városi nyugdíján kívül 40.000 pengőt. (Gaal Gaston: Ez is a vallás szerint megy?) Itt mindenki csak egvvallású. (Erdélyi Aladár: Mammon-vallású!) Csilléry igazgató úr kap 39.000 pengőt, Patz igazgató úr 34.000 pengőt, Lengyel igazgató úr 34.000 pengőt, Káeser igazgató úr 32.000 pengőt, Soós igazgató úr 32.000 pengőt. (Jánossy Gábor: Hány igazgató van?) Nagyon sajnálom, kénytelen vagyok ennyit felsorolni, de 19 igazgató van. (Zajos felkiáltások a Ház minden oldalán: Hallatlan! — Jánossy Gábor: Miért nem húsz? Ez kerek szám! — Györki Imre: Az most van szervezés alatt! — Erdélyi Aladár: Biztosan gyalogjárnak, csizmapénz is kell nekik! — Zaj.) . Segesváry igazgató úrnak van 39.000 pengő fizetése. Most azonban, nehogy azt tessenek gondolni, hogy ezek az urak a saiát villamosukon járnak, hoery tudják, jó-e a villamos, vagy rossz, van autójuk is ezeknek^az uraknak, de amikor arról van szó, hogy két, vagy négy fillérrel le kell szállítani a villamos viteldíjat, akkor ezt a határozatot, amelyet a székesfőváros közíryűlése hozott, nem hajtja vésre. De szeretném látni, ha elhatároznánk, hoíry felemeljük ezeknek az uraknak a fizetését, azt a határozatot végrehaj tan ák-e vagy azt is úp-v elamerikáznák, ahogvan eíamerikázTiák azt a határozatot, hogy a villamos viteldíjakat le kell szállítani. Itt jön még egy másik gyönyörűséges fejezete a jelenlegi rezsimnek. Mi hoztunk e^vszer egy határozatot — jobbanmondvakeresztül erőszakoltuk — és ennél a pontnál kérem a tisztelt egységespárti képviselő urak, külön figyelmét. azért, mert ez a baj, amely már a Beszkárt-nál megvan, most külön fenyeget minket. Mi azt mondottuk, hogy a közéleti tisztesség nevében nem engedjük meg azt, hogy azok a székesfővárosi bizottsági tagok, akik a Beszkárt-nál igazgatósági tagok, fizetéseket vegyenek fel. (Bródv Ernő: Törvény tiltja! Törvény van erről!) Erről van egy fővárosi közgyűlési határozat, de akinek ez nem elég, van még törvény is róla, (Bródy Ernő: A fővárosi törvény!) amely szerint székesfővárosi bizottsági tagoknak, akik egyszersmind igazgatósági tagok, nem lehet igazgatósági fizetést felvenniök. (Zaj-) Mit méltóztatik gondolni, mi történik ezekkel az urakkal? Ha az ember elolvassa a Beszkárt kimutatásait, lát ott egy 80 000 pengős adótételt. Ha nézi az ember, hogy miért van ez a 80.000 nengős adótétel, látja, hogy ezek az urak a letiltott fizetések után, amelyek törvény szerint be nem állíthatók, 80,000 pengő adót fizetnek. (Bródy Ernő: A fel nem vett fizetések után! — Györki Imre: Még a privát telefonjukat is a Beszkárt-tal fizettetik! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni. Nem vagyok képes a szónok felszólalását ellenőrizni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Szilágyi Lajos: Ezért nem szabad a törvényhatósági bizottság tagjainak napidíjat megállapítani! Hogyan bíráljon akkor az ember?) Kérem Szilágyi Lajos képviselő urat, tessék csendben maradni. Fábián Béla: Erre t. Képviselőház, mi történik a derék Beszkárt-nál? Az igazgatóság, bár tudja, hogy ezt a törvény tiltja, tudja, hogy ezt nem szabad, mert erre nézve külön egyhangú közgyűlési határozat van, mégis egy olyan határozatot hoz — s én ezt a határozatot erkölcsileg kifogásolom, és az, aki ebben a határozatban benne van, súlyos erkölcsi megbírálás alá esik — hogy nem lehet felvenni a pénzt, mert ezt a törvény tiltja, de amikor megszűnik a fővárosi bizottsági tagságiakkor majd utólag fel lehet venni. A maguk részére könyveltetik tehát a pénzt, tízezreket és harmincezereket s fizetik utána az adót (Zaj. — Erdélyi Aladár: Altruista alapon!) azért, hogy majd ha megszűnik a fővárosi bizottsági tagság, akkor az illetők egyszerre vagyonokat vághassanak zsebre olyan foglalkozásból kifolyólag, ^amelynél a törvény a fizetést tiltja. (Györki Imre: így van ez, Buday igazgatósági tag úr? — Griger Miklós: Ezt nem lehet máskép jellemezni, csak úgy, hop'v disznóság. — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő úr, ne tessék sértő és imparlamentáris kifejezéseket használni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Ez az a pont, ahol én azt mondom, hogy igenis, a székesfőváros közgyűlésének kegyetlen szigorral lett volna kötelessége fellépni úgy Folkushazy és a többi igazgató urak fizetésével szemben, mint pedig azokkal a t. igazgatósági tag urakkal szemben, akik a pénzt a maguk javára könyveltetik. (Zaj.) Majd bátor leszek rátérni arra, hogy ebből a szempontból milyen szörnyű veszedelmeket rejt a belügyminiszter úr javaslata. (Szilágyi Lajos: Mindenesetre a javaslat ezt a rezsimet megerősíteni igyekszik! — Jánossy Gábor: A javaslat eltiltja a nyugdíjas fővárosi tisztviselőt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: A képviselő úr a régit akarja fenntartani! — Zaj.) A többi üzemeknél bátor leszek ugyanezt kimutatni, nehogy szegény Folkushazy egyedül maradjon, és nehogy a Beszkárt egyedül maradjon ebben a jelenlegi derék rezsimben, mintha csak náluk követnék el ezeket a visszaéléseket. Bátor leszek rögtön rátérni a többi üzemekre is, egyet azonban előzőleg meg kell állapítanom. Hogy a Beszkárt.-ot ezek az urak, — a 19 igazgató, akiknek vagyonokat adnak fizetésül — ezek az Edison Alva Tamások hogyan kezelik, arra vonatkozóan csak annyit akarok megjegyezni, hogy a székesfőváros közlekedési vállalatai akkor, amikor magánvállalatok voltak, s amikor nem a Beszkárt. vállalatai voltak, adót fizettek, tantiémeket és osztalékokat adtak és területhasználati díjat fizettek a fővárosnak, többet, mint ma. Méltóztassanak tehát megérteni: ±öbb költséggel dolgoztak, nem voltak közüzemek, nem volt Folkushazy a vezérigazgatójuk, és ma, amikor ilyen őrült fizetéseket adnak a t. igazgató uraknak, a székesfőváros kasszájába kevesebbet fizetnek be, mint amenynyit befizettek akkor, amikor ezek az útvonalak magánvállalatok kezében voltak. (Erdélyi Aladár: Biztosan olcsóbb a szállítási díj! Ez a magyarázata!) Erdélyi Aladár t. képviselőtársamnak nincs szerencséje, mert akkor nem volt drágább a szállítási díj, sőt sokkal olcsóbb volt.