Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-364

Az országgyűlés képviselőházának 36U. ülése 1930 március 7-én, pénteken. 38? gyűlése nem reflektál az örököstagokra, nem hajlandó választani örököstagokat, lemond erről a jogáról és lehetővé teszi, hogy a miniszter úr elvi álláspontja diadalmaskodjék: kevesebb legyen a közgyűlési tagok száma. De ha ez a miniszter úr álláspontja, akkor kérdem, mi szükség van arra, hogy a nem választott bizottsági tagok számát felemeli, a választott bizottsági tagok arányszámát pedig leszállítj érdekképviseleti és az örököstagok, valamint a hivatali állásuknál fogva résztvevők számát szinte változatlanul hagyván meg. Ez tehát az a rendelkezés, amelyből kitűnik az, hogy a miniszter úrnak nem a közgyűlés tagjainak nagy száma fájt, hanem a miniszter úrnak fájt a választott bizottsági tagok nagy száma és ezért a választandó bizottsági tagok számánál kívánt olyan redukciót végrehajtani, amely beleillik abba a politikai elgondolásba, amelv politikai elgondolásra ez az egész törvényjavaslat elméletben fel van építve. En elhiszem, hogy a miniszter úr ezt az álláspontját védeni fogja, mert hiszen nem tudja ezt az egy álláspontját megváltoztatni a nélkül, hogy a törvényen végig ne eszközölne lényegesebb változásokat. A hat évi helybenlakás, a kerületek mesterséges beosztása, a pluralitásnak burkoltan való törvénybeiktatása: mindezek^ a körülmények az ő elgondolásának szolgálatában állanak, mégis még egy ilyen mesterséges rendelkezést is fel kell venni. Mondhatom, hogy azok, akik ilyen törvényt gyártanak, előre kiállítják a bizonyítványt önmagukról, hogy tisztában vannak vele, hogy rendes, egyenes, becsületes választójoggal mesterséges akadályok nélkül kizárt dolog az, hogy Budapesten az a két párt többségre tudna jutni. Teljesen kizárt dolog! Elnök: A képviselő úrnak ez a kijelentése eléggé sértő. Kérem, méltóztassék az ilyen természetű kijelentésektől tartózkodni. Peyer Károly: Hol a sértés? Nem tudom! Elnök: Azt hiszem, a képviselő úr evvel tisztában van! Méltóztassék ehhez tartani magát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Peyer Károly: Nem tudom, hol a sértés? En a dolognak teljesen politikai vonatkozását demonstráltam és azt mondtam, hogy rendes, egyenes választással és ezen akadályok nélkül... Elnök: ~ Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ismételni. Különben is beszédideje már lejárt. Peyer Károly: Akkor kérek tizenöt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért .meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért beszédidőmeghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Peyer Károly: Ha törvénybe iktatnák az általános, egyenlő választójogot, ha törvénybe iktatnának egy egyenes, igazságos kerületi beosztást, — olyan beosztást, amely akár a kerületenként választandó bizottsági tagok számát függővé teszi a kerület választópolgárainak számától, akár pedig Budapestet egy választókerületnek számítva, a pártokat aranyosan juttatná képviselethez a főváros közgyűlésében — akkor, állítom, hogy a megválasztandó bizottsági tagok számának többségét nem az & két párt kapná meg, amely itt ilyen mesterséges rendelkezések folytán többségre fog nutni, hanem egy egészen más irányzat. Nem akarom azt mondani, hogy a szociáldemokratapárt fog többséget kapni, mert hiszen a statisztika áttekintést ad arra nézve, hogy mi milyen szavazatokat és milyen arányban kaptunk, de bizony ária egy olyan irányzat kapna többséget, amely irányzat politikailag ellentétben áll a ma többséget alkotó pártok irányzatával. Ezt kellett megakadályozni, ezzel voltak tisztában a városházán azok, akik a politikai vezetést kezükben tartják és ezzel vannak tisztában a minisztériumban. Ezért kellett tehát éveken keresztül gondolkozni azon: miképpen lehetne annak ellenére, hogy a választópolgárok ellenük nyilatkoznak meg, 'mégis lehetőséget találni arra, hogy a többség továbbra is a kezükben maradjon. (Propper Sándor: Szaporítás hideg úton!) Abban a beszédben, amellyel a kisebbségi véleményt indokoltam meg, már rámutattam arra, hogy ez: szovjetrendszer; ez az a rendszer, amely a kisebbség jogait érvényesíti, akár diktatúrának nevezik azt a kisebb s éget, akár másképpen, de a kisebbség jogait iktatja törvénybe, szemben a parlamentáris rendszerrel, amely az egyenlő fegyverekkel való mérkőzés alapján áll és lehetőséget ad arra, hogy egyenlő fegyverekkel megküzdve keresse minden párt a maga érvényesülését és igyekezzék programmjál megvalósítani. Ez az a rendszer, amelynek egyik tünete az a rendelkezés, amely itt fel van véve, igen alkalmas arra, hogy megingassa a választópolgárokban azt a hitet, hogy itt tényleg lehetséges törvényes úton is eredményeket elérni. (Ügy van! Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Míg dz előtt azt láttuk, hogy a 250 választott bizottsági tagból a tagok többségét a demokratikus blokk kapta meg, addig most látjuk, hogy ezt a 250-es számot redukálják százzal, tehát egy igsn magas számmal, de ugyanakkor a nem. választott bizottsági tagok száma változatlanul marad meg, a nem választott bizottságig tagok számában semmiféle változás nem történik. Az örököstagokat természetesen a megállapodás szerint a két párt soraiból fogják választani. A hivatali állásuknál fogva tagok a nélkül is függő helyzetben vannak a kormánytól, ezeknek természetesen minden egyes alkalommal oda kell csatlakozniuk, ahova éppen a többségi pártok kívánják. Marad tehát egy terület, ez pedig az érdekképviselet, amelynél talán kevésbbé volt garancia arra, hogy érdekképviseleti tagság címén kifejezetten pártemberek kerüljenek be, hanem esetleg bekövetkezett volna az a veszély, hogy érdekképviselet címén esetleg objektív szakember is bekerülhet a főváros közgyűlésébe, aki talán nem lett volna hajlandó előre reverzálist aláírni arra vonatkozólag, hogy: én pedig megválasztásom esetén kötelezem magamat arra, hogy belépek az egységes polgári pártba vagy a keresztény pártba. Mert ha az a rendelkezés megy keresztül a parlamentben, amelynek biztosítása nem a mi kötelességünk, hanem a túloldal kötelessége, amely erre vonatkozólag indítványt tett, — s nem a mi kötelességünk a miniszter úr álláspontját megvédeni, hanem annak a pártnak kötelessége, amely a miniszterelnök háta mögött ül, hiszen mi minden vonatkozásban az érdekképviseleti"rendszer ellen foglalunk állást, akár maguk az érdekképviseletek, akár pedig a közgyűlés választja meg az érdekképviseleti tagokat; nekünk tehát ez az alárendelt szempont teljesen mindegy, mert mi magát az érdekképviseleti rendszert tartjuk szükségtelennek a közgyűlésben — de ha mondom, az a rendszer fogadtatnék el és iktattatnék törvénybe, miszerint a főváros közgyűlése választja meg az érdekképviseleti tagokat, akkor csak természetes, hogy minden párt a választandók közül arra fog szavazni, — ez természetes dolog, ezen meg sem lehet ütközni, hiszen végeredményben poli59*