Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-363
368 Az országgyűlés képviselőházának Kabók Lajos: Igen. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításihoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. A képviselő úrnak tehát még 15 perc áll rendelkezésére. Kabók Lajos: Annidon a miniszter úr állandóan a polgári társadalom megerősítéséről beszél, akkor egyben ő maga teremti meg azt az osztálybülönibséget, amely osztálykülönbségmegteremtést folyton reánk adresszálnak, s a miniszter úr az, aki állandóan osztálygyűlöletet .szít, mert meg akarja különböztetni a társadalmi osztályokat, társadalmi csoportosításokat akar tenni. A miniszter úr szerint van egy polgári társadalom, amelynek jogait külön és jobban kell biztosítani, s van egy munkástársadalom, amelynek jogait kisebbíteni, csorbítani kell. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt nem mondtam, képviselő úr! Éppen az ellenkezőjét mondtam: egy polgári társadalom van s ebben a munkásság is benne van! Ezt mondtam! — Peyer Károly: Majd idézzük a naplót! — Zajk) A miniszter úr, amidőn a polgári társadalom megerősítéséről beszélt, akkor nemcsak célzott, hanem egészen nyiltan hivatkozott is reánk s azt mondta, hogy velünk szemben, a szociáldemokratákkal szemben kell megvédeni a polgári társadalmat. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen, mert nem állanak a polgári társadalom elvi alapján!) Szíveskedjék tudomásulvenni, hogy a szociáldemokraták is ennek az országnak polgárai és nem helyénvaló, hogy éppen a miniszteri székből csinálnak társadalmi tagozódásokat (Scitovszky Béla belügyminiszter: Egységes polgári társadalom van!) s éppen a iminiszter úr tesz olyan intézkedéseket, amelyekkel megkülönböztetik a társadalmat és amelyek külön jogokat akarnak a polgári társadalom részére biztosítani, illetőleg a polgári társadalmat jobban akarják védelemben részesíteni. T. Képviselőház! A szelvényrendszerre vonatkozóan már elmondottam véleményemet. Rá kellett világítanom erre a kérdésre azért, mert én a szelvényrendszert a leggyalázatosabb rendszernek tartom, minthogy a legtöbb visszaélési lehetőséget foglalja magában s éppen ezért mindenféleképpen törlendő volna a törvényjavaslatból, illetőleg a 17. § 3. bekezdéséből. Érthetetlen a kereszténypárt magatartása is ennél a törvényjavaslatnál. Ellentmondásokat hallottam, és erre most itt kénytelen vagyok rámutatni. Ez az ellentmondás éppen Petrovácz t. képviselőtársam beszédében mutatkozott. A 3. §-nál, a területi beosztás kérdésénél mi azt mondottuk, hogy igazságtalan a területi beosztás, mert a város egyik részén értékesebb a választópolgár szavazata, mint a város másik részén. Azt mondottuk: tessék a várost egy nagy közös választóterülettó tenni, s legyen egy nagy listája az egész városnak. Így azután minden választópolgár szavazata egyforma értékkel bír, mert a választás arányos, tehát az egy lista alapján nem történik megkülönböztetés. Akkor Petrovácz képviselő úr a kereszténypárt nevében azt mondotta, hogy ezt nem lehet megcsinálni azért, mert így nem lehet a helyi érdekek védelmét szolgálni; szükség van a helyi érdekek képviseletére is, és éppen ezért a területi beosztás szükséges, hogy a helyi érdekek érvényesülhessenek. Ha ezzel összehasonlítom azt a kijelentést, hogy a kereszténypárt a 17. §-nál áll vagy bukik együtt a miniszter úrral, s hogy a kereszténypárt változatlanul ragaszkodik a 17. § fenntartásához — ebben pedig ezer választónak nyíltan kell ajánlani a jelöltet —, ez ellenkezik azzal a felfogással, amelyet a keresztény. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. párt nyilvánított a 3. szakasznál. Ott ugyanis t a helyi érdekek képviseletéről beszélt, itt azonj ban már a helyi érdekek képviseletét nem tartja | olyan fontosnak, mert ezer választónak nyiltan i kell ajánlani azt a jelöltet, aki valójában a te! rületi beosztás alapján a helyi érdekek képvise' letét akarja szolgálni megválasztása esetén. Ezért nem értem a kereszténypárt magatartáI sát, mert a kereszténypárt ennek alapján — úgy j veszem észre — zavaros vagy érthetetlen magaI tartást tanúsít. Tovább vizsgálva a 17. § egyéb rendelkezéseit, rátérek a 9. ibekezdésre. A 9. ibekezdésben, mint ahogyan mondottain már, a választójog gyakorlásának kötelező volta van kimondva. Ez a bekezdés ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): «A kerületi elöljáró azt a választót, aki vázastól elmarad és elmaradását nyolc nap alatt elfogadhatóan ki aiem mentette, a fél meghallgatása nélkül — az illető vagyoni és egyéb körülményeire is figyelemmel — 100 pengőig terjedhető pénzbírsággal sújtja, stb...» Igaz, hogy a végén még az is olvasható, hogy fellebbezésnek van helye. Ehhez a rendelkezéshez csupán azt fűzöm hozzá, hogy ha kötelező a választás, akkor módot kell nyújtani arra is, hogy a jelölésben mindenféle árnyalat ereszt tudjon venni, a 2. bekezdés azonban ezer ajánló megkövetelésével kizárja ezt a lehetőséget és éppen eziért olyan helyzetbe hozza a választó polgárt, hogy igazi akaratát, igazi meggyőződését nyilvánítani nem tudja, mert az ezer ajánlás kizárhatja olyan árnyalatoknak a jelöltségbe való jutását, amelyek nyiltan ilyen nagy számban megnyilatkozni nem tudnak. Ennek következtében a javaslat 17. §-ának 9. bekezdése a választópolgárokat arra kényszeríti, hogy esetleg meggyőződésük ellenére olyan módon adják le szavazatukat, ahogyan az az ő felfogásuknak meg nem felel. Ami a szavazati jog gyakorlását illeti, előfordulhat, hogy a választó akadályoztatok szavazati jogának gyakorlásában, amire már volt példa is. Ha tehát a törvényiben ki van mondva, hogy a szavazás 'kötelező, akkor egyben gondoskodni kell arról is, hogy a választópolgárnak semimiféle akadállyal ne kelljen megküzdenie, és ha a szavazás munkanapon történik, akkor biztosítva legyen az a joga, hogy a munkanap ellenére is gyakorolhassa szavazati jogát és ne járjon ezért megtorlás. Olyan rendelkezést kellene tehát ibevenni a törvényjavaslatba, amely a választópolgárnak ezt a jogát intézményesen biztosítja, hogy ebből kifolyólag ne következhessek be az, amire szintén volt .már példa, hogy t. i. a munkanapon történő szavazás esetén a (munkáltató el is bocsátja azt a munkást, aki eleget akar tenni alkotmányos kötelességének. Szerintem tehát intézményesen kell biztosítani a választót arról, hogy a kötelező szavazásnak eleget tehessen s hogy őt ezért ne érhesse megtorlás, még akkor sem, ha esetleg munkanapon szavaz. Amint láttuk, nincs gondoskodás a törvényben arról, hogy szavazni csak munkaszüneti napon lehessen s a multak tapasztalatain okulva, feltételezhető, hogy munkanapra is elrendelheti a belügyminiszter a választás időpontját. Miután, mondom, törvényben ez még nincs meghatározva, kell hogy belefoglaljunk a javaslatba egy ilyen rendelkezést is. A 12. "§>-ban a következők foglaltatnak (ol vassá): «A választási eljárás részletes szabályait a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.» Ezt szintén kifogásolnom kell, mert ez rendkívül messzemenő nagy jog a belügyminiszter kezében. Ezzel a joggal nemcsak élni, de
