Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-363

366 Az országgyűlés képviselőházának 368. ülése 1930 március 6-án, csütörtökön. 3. Tegyék vizsgálat és mérlegelés tárgyává a kir. ügyészségek azt is, hogy egyfelől az egyes ügyekben beszerzett ténybeli adatokkal, másfelől a bíróságok joggyakorlatának irányával» — itt a kir. Kúria jogegységi tanácsának 7. és 9. számú döntvényére célzok — «szemben a vád tárgyául szolgáló .cselekmények eredeti minősítése nem túlszigorú-e, s hogy az imént jelzett szempontoknak megfelelő esetleges enyhébb minősítés nem vonja-e szükségszerűen maga után annak a felismerését, hogy a vád tárgyául szolgáló bűncselekmény büntethetősége időközben már elévült. Az ügyek ily irányú átvizsgálásának eredményéhez képest a kir. ügyészségek a törvényszerűen nem folytatható eljárásokat az alábbi rendelkezéseimnek megfelelően kieszközlendő jóváhagyásom után szüntessék meg, illetve azok megszüntetése iránt a vád elejtése mellett terjesszenek megfelelő indítványt a bíróság elé s intézkedjenek az esetleg kibocsátott nyomozólevelek vagy személyleíráskörözések visszavonása iránt is.» Ez az, ami szóbakerült, de nem azért, mert felhozták; ez az, amivel én magam foglalkoztam saját elhatározásom alapján, s amit nem tagadtam el, hanem őszintén feltártam az érdeklődő képviselő urak előtt és ez az, aminek végrehajtásában már igen messze előre vagyok és aminek végrehajtásában ezután sem fogom magamat feltartóztatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert akár adminisztratív intézkedésről, akár kegyelmi előterjesztésről van szó, sem követeléssel engem megkeményíteni, sem kéréssel megpuhítani nem lehet abban a tekintetben, hogy változatlanul haladjak az engesztelődés és megértés útján a jövőben is, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de sohasem felejtve el azt, hogy egyúttal az igazság és erkölcs szempont j ait i s szem előtt tartsam, és sohasem felejtve el azt a felelősséget, amelyet ugyanabban a pillanatban a magyar múlttal és jövővel szemben is érzek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Az általános amnesztia tekintetében voltam bátor tájékoztatni a t. Házat. Az egyéni kegyelmezés tekintetében még különös^ feltételek is vannak: az egyénnek az a készsége és hajlandósága, amely lehetővé teszi a megkegyelmezést, s amely lehetővé teszi azt, hogy a kegyelmezés erkölcsi alapokon nyugodjék és ne az erkölcs-' nek megtámadását jelentse, A kegyelem nem lehet passepartout a bűn folytatására és nem lehet diadalszekér a megátalkodottság számára. A megbocsátás kapuja szinte. napról-napra megnyílik ma is és meg fog nyílni a jövőben is. A szeretet nyitja ki, és aki szívében gyűlöletet hoz, nem tud rajta áthaladni. A megbocsátás kapuján két felirat van: egy kívül és egy ibelül. Aki a kapuhoz közeledik, — már pedig csak az juthat át rajta, aki közeledik a kapuhoz, ezt hangsúlyoznom kell — a következőket olvashatja: «Ne e kapun dörömböljetek, hanem a tulajdon kebleteken, de iiem ám a hamis önérzet gesztusával, hanem a lelki megtisztulás mea culpás ütemével.» A kapun belül pedig ott áll Cicero mondása, amelyet, amíg e helyhez köt az alkotmányos tényezők bizalma, sohasem fogok szem elől téveszteni, s amely ekkép szól*. «Videant consules, nequid reipublicae detrimenti capiat.» (Elénk helyeslés á jobboldalon és a középen.) Ezek azok a szempontok, amelyek engem a kegyelmezési tények során mindig irányítani fognak. Ezek a szempontok — azt hiszem — megfelelnek az igazság, a méltányosság, az erkölcs és a magyar tradíciók szempontjainak, én azt hiszem, hogy ha mindezekről à t. Házat tájékoztattam, abban a tudatban lehetek, hogy minden magyar ember hasonlóan gondolkozik abban a pillanatban, amikor a főméltóságú kormányzó úrnak ünnepi tényével szemben, hódolattal tekint arra a férfiúra, akinek szíve megbocsátásra mindig kész, talán olyan mértékben is kész, hogy valóban felülemelkedik az emberi megbocsátásnak rendes méretein. T. Ház! En nyugodtan állom azt a felelősséget, amelyet vállaltam, s azt hiszem, kimerítettem azt a témát, amelyről a t. Házat tájékoztatni óhajtottam. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita es határozathozatal tárgya nem lehet, és így áttérünk a napirendre. Napirend szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 865, 880.) Soron van a 17. § feletti vita folytatása. Szólásra^ következik Kabók Lajos képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kanott. (Folytonos zaj.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt lévő fővárosi javaslat 17. §-ához számosan szólottak már képviselőtársaim közül. Ügy látszik, ez a több felszólalás megviselte a miniszter úr idegállapotát, mert túlságos idegességében nem tudta végigvárni a szakasz feletti vitát, hanem a vita befejezése előtt, a vita közben felszólalt és sietett felszólalásában megvédeni torzszüleményét és kijelenteni azt, hogy ragaszkodik a szakasz változatlan fenntartásához. A 17. § első bekezdése meghatározza, hogy a választás az arányos képviseleti rendszer szerint titkosan történik. A második bekezdés meghatározza, hogy a titkos választást nyilt jelölés előzi meg, és legalább ezer választónak kell a szel vény rendszer alapján ajánlani a jelölteket. Ez az a torzszülemény, ez az a fából vaskarika, ez az a rendelkezés, amely tulajdonképen ellensúlyozza a titkos választást, mert a választók tekintélyes részét a titkos választási rendszer ellenére nyilt jelölésre, vagyis nyilt színvallásra kényszeríti. Ezzel valójában ellensúlyozza és. gyengíti a titkos választási rendszert. Hogy mit jelent valójában a nyilt jelölés egy titkos választási rendszer mellett, pl. országgyűlési képviselőválasztás esetén, erre vonatkozóan bátor leszek egy-két példát felhozni. Itt különösen felhívom a "Képviselőház tagjainak figyelmét arra, hogy gondoljanak csak az ipari választókerületekre; gondoljanak pl. az ózdi választókerületre, Biró Pál úr birodalmára, ahol, ha választás lesz, feltehetjük, hogy amint ezidőszerint is ő a kerület képviselője, fel fog lépni újból képviselőjelöltnek Biró Pál úr, aki az egész választókerület egyetlen munkavállalási területének teljhatalmú ura és parancsolója. Tessék csak elgondolni, milyen kötött helyzetben vannak azok a választók, akik Biró Pál birodalmában nyernek alkalmazást. Hogy tudnak, hogy mernek ezek a választók egyedüli urukkal és parancsolójukkal szembeszállni? Hiszen a megtorlásnak különböző formája és fajtája áll rendelkezésére a munkaadónak, és éppen ezért nem nyilatkozhatok meg a választók igazi érzése és akarata. À választók ebben befolyásolva vannak, mert egy ilyen választókerületben, ahol egy hatalmas gyárvállalat úgyszólván az egyetlen munkavállalási területet jelenti, s ahol az a gyárvállalat kolóniákban tartja munkásainak tekintélyes részét, úgyhogy a vállalat által létesített, kolóniákban laknak a munkások, amely természet-