Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

338 Az országgyűlés képviselőházának 36 a legkisebb pártok közé. Nekünk nem kell attól félnünk, hogy ezer ajánlót nem tudunk összeszedni, nem pénzért, hanem elvi alapon, önzetlenül, meggyőződésből, óvni akarjuk azonban a magyar törvénytárat attól, hogy ilyen korrupcióra alkalmas törvényszakasz kerüljön bele. Mi a tiszta alkotmányosság és a demokrácia elvi álláspontján vagyunk, ezért harcolunk és tiltakozunk az ellen a szakasz ellen, amely semmi egyébre nem való, mint arra, hogy a választók akaratát meghamisítsa. r Ehhez mii nem járulhatunk hozzá s éppen ezért a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Képviselőház! Bevallom, bizonyos restelkedéssel szólalok fel ebben a vitában. Heteken keresztül foglalkozunk egy törvényjavaslattal, amely alkalmas arra, hogy a pártok közötti szakadékot megmélyítse, amely alkalmas arra, hogy a polgárokat jogaiban csorbítsa, elkeserítse, mindezt pedig teszik olyan időben, amidőn fenyeget bennünket^ annak a réme, hogy a szörnyű gazdasági válság általános erkölcsi válsággá fog átminősülni, amely a társadalmat és az államot katasztrófa elé állítja. Ezekben iaz időkben áll az, hogy «dum Koma délibérât, Saguntum perit.» Mi itt tanácskozunk, de nemcsak tanácskozunk, hanem keressük a módját is annak, hogyan lehetne kiküszöbölni legalább azokat a tüskés intézkedéseket, amelyek a polgári pártok jogait még erősebben akarják gúzsbakötni. Tudjuk, hogy a miniszterelnök úr elutazása előtt a Ház elnökénél pártértekezlet volt s ezen egyik képviselőtársunk kezdeményezésére a miniszterelnök úr, a távollétében őt helyettesítő miniszterelnökhelyettes úr, s ugyancsak a kereszténypárt vezére, Ernszt Sándor képviselőtársunk készségüket jelentették ki ahhoz, hogy mindezeket, a polgárok szabadságát, a választások tisztaságát, az ország kifelé való jóhírnevét veszélyeztető súlyos szakaszokat közös jóakarattal kontrol alá vegyük, rekonszideráció tárgyává tegyük. S mindez^ hiába, mert a belügyminiszter úr túlteszi magát a miniszterelnök úr s a helyettes miniszterelnök úr készségén, a pártok általános kívánságán, pártja pedig a pártfegyelem parancsa alatt megszavazza azokat a szakaszokat, amelyeknek intézkedése jórészben senkinek sem kell. Ezért restellem azt, hogy ezzel a javaslattal foglalkozunk^ s restellem azt, hogy az időt én is segítek hozzászólásommal mulasztani, de lelkiismeretem arra késztet, hogy a t. Ház és a miniszter úr figyelmét felhívjam bizonyos megfontolásokra. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Amikor lehetett tárgyalni, akkor nem kényszerítette lelkiismerete a képviselő urat? A képviselő úr beszélte rá Bródyt, hogy belemenjen a részletekbe.) Higyje meg t. miniszter úr, a tényeknek bizonyos tendenciózus, a jóhiszeműséget 100%-osan nem fedő módon való beállításával nem lehet ezeket a kérdéseket elintézni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez a valóság.) Ha van a törvényjavaslatban olyan intézkedés, amelyről maga a miniszter úr is beismeri, hogy az igazságnak nem felel meg, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem ismerem be.) akkor nem lehet ezért az ódiumot áttolni azokra, akik a javaslatot támadják. Az az időpont, amelyről a miniszter úr beszélt, annak a famózus tervezetnek az időpontja volt, amelyre, remélem, maga a miniszter úr is restelkedve gondol. Ez a tervezet nem célzott mást, mint azt, hogy deposszedálja teljes egészében a polgári a*karatot Budapesten és a ha. ülése 1930 február 28-án, pénteken. talmat a városházán mesterkélt eszközökkel, az igazságnak fejetetejére való állításával egyszerűen áteszkamotálja egy kisebb polgári pártocska zsebébe. Erre mondottam én a miniszter úrnak, hogyha ennek alapelveiből nem enged a miniszter úr, akkor felesleges, hogy a részletekről tárgyaljunk. Akkor jött azután a javaslat, amely még mindig megcsúfolása minden jogos és igazságos szempontnak, amely azonban a polgári akarat érvényesülését annyira, amenynyire mégis megengedi. Nem teljesen, de kiküszöböli annak lehetőségét, hogy a polgárság akarata csak ürügy legyen, amely mögött a kormányakarat a város ügyeiben úrrá lenne. Akkor a miniszter úr nem szólított fel arra, hogy ennek a javaslatnak intézkedéseit békés, baráti tárgyalások útján beszéljük meg. De higyje el a miniszter úr, hogyha felszólított volna, leültem volna vele tárgyalni, bár akkor is, kijelentem, legfeljebb arról lett volna szó, hogy egymást meggyőzni próbáljuk. Arról szó nem lehetett, hogy egy kompromisszum árán beleegyezzem olyan sarkalatos intézkedésekbe, amelyek a jognak, az igazságnak, kormányzati bölcseségnek, a becsületes polgári belátásnak szöges megtagadását jelentik. En, mélyen t. miniszter úr és mélyen t. Ház, nem avatkozom bele abba az igen élénk vitába, amely a fekete és vörös városházának gondolata és az ezeket a gondolatokat megszemélyesítő pártok és a pártok reprezentánsai között folyt. A rouge et noire a politikai roulett-táblán i is igen békésen megférnek egvmással, sőt látjuk Németországban, hogy egy vörös-fekete - blokk is átvette már a kormányzást, hozzá kell tennem, válságos időben és mindkét pártnak becsületére szolgált, hogy meg tudta tagadni az ellentéteket azért, hogy a nemzetet egy válságos helyzetből e^^esült erővel kimentse. Az a polgári elem, amelyet itt képviselek, amelyből kinőttem, az a haladó polgári elem, elsősorban a polgárság politikai súlyát, a polgárság hatalmát kívánja megszerezni, hogy az a tudás, az a műveltség, az a munka, amely egyaránt képesíti őt arra, hogy az ország és a város veztésében tényező legyen^ végre elfoglalja a város és az ország igazgatásában, kormányzásában azt a helyet, amely őt megilleti. Amikor a t. miniszter úr indokolásában, felszólalásaiban arra hivatkozik, hogy ő a polgári elemet, a polgári társadalmat akarja megvédeni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor íme: ez JEL törvényjavaslat a rendelkezések egész sorozatát tartalmazza, lehet, hogy kedvez szocialista 'barátaimnak, lehet, hogy kedvez keresztény községi párti barátaimnak, bizonyos azonban, hogy szinte tendenciózusan van kihegyezve a haladó polgári elem ellen. Nézzük csak ezt a szakaszt. A szakasz lényege tulajdonképpen a kötelező szavazás. Abból kell kiindulni, hogy a szavazás kötelező. Mit jelent ez? Csak akkor tehetem kötelezővé a szavazást, ha egyúttal módot nyújtok minden választónolgárnak arra; hogy meggyőződése, szabad választása szerint gyakorolja szavazati jogát. Azzal az alapgondolattal, hogy kötelezővé teszem a választást, egyszerűen fogalmi ellentétben van az ajánlási rendszernek az a bogos konstrukciója, amelyet ez a szakasz tartalmaz, mert a választóknak sok-sok ezrére nézve egyszerűen lehetetlenné teszi azt, hogy úgy szavazzon, ahogyan a meggyőződése diktálja. Mire kényszeríti tehát őket ez? Egy acte de nrè^ence-re; vagyis, hogy a büntetés alól meneküljön, hogy ne bírságolják meg, jelenjék meg és adjon le egy üres, érvénytelen szavazólapot. Nem erre ' szolgál a kötelező szavazás, ez nem policiális in-