Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-362

336 Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1930 február 28-án, pénteken. hozásnak és az alkotmányosságnak azonban nincs joga ezt figyelembe venni és nincs joga ilyen megkülönböztetéseket tenni valamely ország határain belül élo népességben osztályok és osztályok között. Ez a legveszedelmesebb, anmit egy törvényhozás valamely törvényben elkövethet, hogy részekre és osztályokra bontja a társadalmat. Nem lehet más a döntő, miniszter úr, mint a közakarat megnyilvánulása. Hogy azután a közakarat hogyan dönti el a kérdést, milyen felfogás mellett, milyen programm mellett akarja magát irányíttatni, az a közakaratra tartozik és nincs a világon olyan törvényhozás és olyan törvény, — a diktatúrát leszámítva — amely így belenyúlna és előre akarna kormányozni a közakaratot és előre akarná meghatározni, hogy tulajdonképpen milyen legyen az a közakarat. A legelemibb alkotmányos felfogás ez. Nem szocialista elmélet, gyakorlat vagy követelés az, hogy ne tegyenek különbséget, hanem bízzák a közakaratra, tiszteljék a közakaratra, tiszteljék a közakarat megnyilvánulását. A miniszter úr erről az egyetlen, elfogadható alkotmányos bázisról lecsúszik és különbséget tesz az osztályok között azon a jogcímen, hogy a polgári társadalmat védi. Rendben van, hiszen voltak már a világon Bismarckok, kis és nagy Bismarckok, láttuk a nagy Bismarckok tündöklését, (Farkas István: Nem nálunk volt!) láttuk a nagy Bismarckok hanyatlását, láttuk apró Bismarckocskák akarnoskodását minden eredmény nélkül. lássuk tehát, hogy itt ez a késői, időszerütlenül felmelegített bismarckizmus^ nálunk Magyarországon valóban a polgári társadalmat akarja-e megvédelmezni

1

? A gyakorlatból mondom és igen jelentékeny kútfőkre tudok hivatkozni és támaszkodni, amikor megállapítom, hogy az a módszer, amelyet a belügyminiszter úr és a kormány követ, nem védelme a polgári társadalomnak, hanem aláaknázása, aláásása. Ez az a módszer, amellyel a tömegekből kiölik az alkotmányosság iránti tiszteletet és érzéket, am elylyel belekényszerítik a tömegeikbe azt a tudatot, hogy törvényes, alkotmányos, demokratikus, parlamentáris formákkal lassan, előre küzdve nem lehet boldogulni, nem lehet sikereket elérni, tehát marad az utolsó^ mód, a forradalom, az erőszak, mert máskép állandóan és örökre alulmarad. Legyen szabad hivatkoznom Paléalogue-ra, aki van olvan konzervatív férfiú, mint amilyen a belügyminiszter úr, aki viseli a szívén anynyira a polgári társadalmat, mint a miniszter úr. Paléologue állapítja meg az ő emlékiratában, aki a cári Oroszországban hosszú esztendőkön keresztül franeia nagykövet volt és aki alaposan vizsgálódott Oroszországban, hogy a bolsevizmus alapja és szálláscsináló ja Nagy Péter cártól kezdve az összes cárok és cári kancelláriák voltak, amelyek nem akartak számolni a helyzettel és a változott viszonyokkal, amelyek nem akartak kaput nyitni a demokráciának, amelyek elnyomták az orosz muzsikot, amelyek forradalmakat szitottak, hogy forradalmakat leverhessenek és ennek a következménye, hogy a világ legnagyobb birodalmában a húszmillió négyzetkilométeres területű és 160 millió lelket számláló Oroszországban ma bolsevizmus van. Ennek az első alapkövét Nagy Péter cár rakta le Paléologue szerint az ő elnyomó politikájával és a későbbi cárok és cári kancelláriák ezt az elnyomó politikát folytatva, a boise vizmust kiteljesítették. Egy harmadik érvet is hallottunk közbeszólás formájában szintén tegnao és én lerögzítem itt a nagy nyilvánosság előtt: Petrovácz képviselő úr szájából hallottuk, aki azt mondotta, hogy ezekre a korrektívumokra, ezekre a mesterséges irányító eszközökre azért^ van szükség, mert nem akarnak vörös városházát. (Petrovácz Gyula: Ügy van! Ma is vallom ugyanezt a nagy nyilvánosság előtt!) Örülök ennek a második nyilt megnyilatkozásnak. (Peyer Károly: Szóval csak ez menti meg a polgári társadalmat

1

!) En ezzel szemben kijelentem, hogy mi viszont nem akarunk fekete városházát, mi olyan városházát akarunk, amilyen városházát Budapest népe akar. (Petrovácz Gyula: Joguk van hozzá!) Azt hiszem, ennél egyenesebb, becsületesebb és demokratikusabb felfogást ebben a teremben senki sem vall. Ha azután egyforma ezsközökkel, korrektívumok nélkül Budapest népe úgy dönt, hogy neki olyan városházára van szüksége, amilyen 1920 óta volt a fővárosnak, fekete városházára van szüksége: rendben van, akkor Budapest népe így akarta, Budapest népe viselje ennek a konzekvenciáíát. Nem kell nekünk olyan városháza igen t. Petrovácz képviselő úr, ahol Folkusházynak lehet 136.000 pengő fizetése azért, (Petrovácz Gyula: Az önök jóvoltából!) mert a szavazatirtás terén igen nagy érdemeket szerzett magának és a villamoskalauznak és a villamos kocsivezetőnek... Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék a 17. §-nál maradni, és a Folkusházy-kérdést elhagyni. Propper Sándor: Máris befejezem a mondatot, ez retofikai szabály, amelyet én követek. A villamoskalauznak és a kocsivezetőnek, annak, aki reggeltől hajnalig és hajnaltól másnapig állandóan dolgozik és robotol, .akinek egyik lába állandóan a kórházban, másik lába pedig állandóan a börtönben van, mert ő felelős mindenért, ami az utcán történik, annak fizetnek egy egész hónapra 120 pengőt és amikor egy félfilléres fizetésemelésről, nivellálásról van szó, akkor a kereszténypárt az, amely leszavazza és nem adja meg annak a villamoskalauznak. (Petrovácz Gyula: Most is ötszázalékos fizetésemelést adtunk nekik! — Peyer Károly: Félfilléreket megtagadnak!) Nekünk ilyen városháza nem kell (Petrovácz Gyula: Nekünk meg vörös nem kell!) s azért küzdünk s azért egyenes, becsületes eszközökkel akarunk küzdeni s nem kérünk és nem könyörgünk a kormánytól olyan rendszabályokat, amelyek érdemen felül juttatják érvényre a mi akaratunkat. Én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy ez a polgárságmentő munka valójában nern az és a polgárság ebből nem kér. Méltóztatnék talán meghallgatni magát a polgárságot, hiszen a polgárság, beleértve azt, akit polgárként tisztelni lehet, a földön hever. Földön hevernek a kisiparosok és kiskereskedők, földön hever a középosztály és a lateinerosztály, földön hever a munkásság és aki ebben az országban boldogul, az csak az a kicsike kis felső réteg, amely ügyesen és furfangosan hozzá tudott kapcsolódni ahhoz a klikkhez, amely ma a városházán és az országban uralmon van. Igenis ki kell mondani és meg kell állapítani azt, hogy itt nem a polgárság védelméről van szó, itt nem a polgári osztály védelméről van szó, itt egy klikkuralomról van szó, ezt az uralmat akarják fenntartani, ezt az uralmat, amely—az enrichessez vous, gazdagodjatok fiaim — a Thermidor utáni kor jelszavával uralkodik most,már esztendők óta a városházán s a Képviselőházban és teszi tönkre a? országot, az ország polgárságát és az ország munkásságát. Ebben a tönkretevésben és tönkremenésben azután — higyje el a miniszter úr és higyje el a kormány — nincs különbségtevés. Ma már nehéz volna megállapítani azt, hol válasz-