Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-361

Az országgyűlés képviselőházának 361. el javaslatunkat!) TTgylátszik azonban, hogy osak elvben híve az arányos és lajstromos választójognak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a gyakorlatban egészen mást követ, a gyakorlatban egészen máshoz járul hozzá. Mert ha a gyakorlatban is azt tenné, amit elvben elfogad, akkor hozzá kellene járulnia ahhoz az indítványunkhoz.^ amely arányosabban akarja beosztani a választókerületeket, amelynek az a célja, hogy az egyik választókerület polgárát ne beesüljék többre, mint a másikét, hanem egyformán bírálják el minden választókerület választópolgárának szavazati jogát. Éppen azért, mert Petrovácz képviselő úr az arányos és lajstromos választójog elfogadását csak elvben hangoztatja és éppen azért, mert a mellett a ja vaslap mellett áll, amely ezt a 16. §-t magában foglalja, a legnagyobb nyugalommal állíthatom és jelenthetem ki, hogy ő elvben, vagyis szavakban ugyan a lajstromom és arányos választójog híve, tettekben, cselekedetekben és valóságban azonban annak a választójognak és választókerületi beosztásnak híve, amely az arányosságot nem foglalja magában. A 16. § ötödik bekezdése azt írja elő, hogy a szavazóköröket a polgármester állapítja meg. Ez is tarthatatlan és kihagyandó ebből a paragrafusból és pedig azért, mert ha egyszer igazoló választmányi rendszer van, akkor tessék az igazolóválasztmány joghatáskörébe utalni a szavazó körök megállapítását. Nem tartom helyénvalónak, hogy egyetlen ember kezében legyen helyezve egy ilyen joghatáskör, nem tartom helyesnek, hogy a polgármester legyen egyedül az a személy, aki a szavazókörök beosztását megállapítja. Ezt a jogot feltétlenül az igazolóválasztmány hatáskörébe kell utalni, már annál is inkább, mert az igazolóválasztmány nem személy, hanem a törvényhatóság különböző pártjaiból összeállított testület és ily módon az igazolóválasztmányban érvényesülhet mind felfogás, amit az igazság érdekében ott bárki megvalósítani kíván. Ha ellenben a polgármester hatáskörében marad a szavazóköröknek megállapítása, akkor azt mondom, hogy a polgármester mégis csak pártember, hiába iparkodnak a polgármesterre talán azt mondani, hogy a pártokon felül áll, hogy az nem pártember, éppen úgy, mint ahogy a Képviselőház elnöke itt a Képviselőházban a legnagyobb pártnak embere, a polgármester is a törvényhatóságban a legnagyobb párt embere s a polgármester éppúgy igazodik ahhoz a párthoz, amely őt a polgármesteri székbe emelte, ahogy igazodik itt a Házban a Ház elnöke is. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a Ház elnökét a vitából kihagyni! Ez különben sem tartozik a szakaszhoz! (Peidl Gyula: Ezt csak érezni lehet, mondani nem!) Hogy a képviselő úr mit érez, az én rám nem tartozik, sem a Házra! Kabók Lajos: En nem akartam a vitába kapcsolni az elnök személyét, csak hasonlatot tettem. Elnök: A hasonlat nem megfelelő, A Képviselőház elnöke a pártokon kívül áll és akkor, amikor elnöki jogát és hatalmát gyakorolja, tisztán a házszabályok szerint jár el. Kabók Lajos: Mi nem ezt tapasztaljuk, éppen ezért használtam ezt a hasonlatot. Elnök: A képviselő urat ezért rendreutasítom. Tessék a tárgynál maradni s ne tessék foglalkozni a Ház elnökével. Kabók Lajos: Mindezek ellenére újból hangoztatnom kell, hogy tarthatatlannak tartom azt, hogy egy személy kezébe legyen ez a hatáskör letéve, mert mint ahogy már említettem, a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXV. ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. 311 polgármester a legnagyobb párt, vagy több párt összefogása révén kerül a polgármesteri székbe (Farkas István: ö is csak egy ember, tehát^tévedhet!) és így figyelembe tartozik venni pártjának kívánságait, akaratát s tényleg nagyon fontos az, amit Farkas képviselőtársam közbeszólás alakjában mondott, hogy csak egy személy, egy ember, egy ember pedig tévedhet, mégpedig sokszor súlyosan is tévedhet. Ellenben ha egy választmány hatáskörébe utaljuk a szavazókörök megállapítását, abban a választmányban mégis többen vannak, többen vigyázhatnak arra, hogy tévedés ne történjék s^ ha egyik, vagy másik tévedhet is az igazolóválasztmány tagjai közül, a választmány többi tagjainak módjukban áll a tévedést észrevenni és korrigálására javaslatukat megtenni. Éppen ezért el kell fogadnia a miniszter úrnak azokat az indokokat, amely indokok a mellett szólnak, hogy a szavazókörök megállapítása ne lehessen egy személy, a polgármester kezébe letéve, hanem igenis ezt rá kell bízni az igazolóválasztmányra, mert csak egy választmány kezében lehet ezt a hatáskört helyesen gyakorolni. T. Képviselőház! Vissza kell még térnem a 4. bekezdésre is, amely a következőket foglalja magában (olvassa): «Ha a törvényhatóság — e törvény 3. <5>-ának (5) bekezdése értelmében megállapított kerületi beosztás érvénybelépése után — a közigazgatási kerületek számát vagy beosztását megváltoztatja: a törvényhatóság a választókerületeket és azt, hogy az egyes vábeosztását megváltoztatja: a törvényhatósági bizottsági tagot választanak, ismét osak a törvényhozás állapíthatja meg.» Ebben a bekezdésben is olyasmi van, ami feltételhez van kötve, éopen ezért erre vonatkozólag is megvan az észrevételem, mert valójában feltételek nélkül kellene ezt a bekezdésnek magában foglalnia. A 16. ^-ra vonatkozó észrevételeim és aggályaim ezekben nyilvánultak meg; ezeknek legfőbbje a kerületi beosztás igazságtalansága, az az igazságtalanság- amely a választópolgárokat különböző kategóriákra osztja s egyes választópolgárok választójogát magasabbra értékeli, mint a másik választópolgárét és ez a mi megfigyelésünk alapján a pártok, az uralkodó pártok érdekeit szolgálja; ott, ahol az uralkodó pártok a maenuk többségét látják, magasabbra értékeltetik a törvényjavaslatnak ezzel a szakaszával a választópolgárok választójogát. Éppen ezért ez igazságtalan és miután ez ilyen igazságtalanságot foglal magában, a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát nem fogadhatom el, hanem támogatom a Farkas István és társai által benyújtott módosítást. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegvző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A belügyminiszter úrnak, vagy sokkal inkább a minisztériumnak, amely ezt a javaslatot előkészítette, lett volna kötelessége számot adni arról, hogy szokás-e külföldön, a külföldi törvényhozásokban, a külföldi törvényalkotásokban az, hogy amikor egy tanácskozótestületnek összetételéről, működéséről, ellenőrzéséről új szabályokat alkotnak, azok a szabályok annak a tanácskozótestületnek minden iijbóli összetételekor, megváltoztatnak, mint ahogy ez a fővárosi törvénynél történik Mindegyik közgyűlés új és új törvények alapján ül össze s ez úgyszólván azt a képet kelti fel az emberben, mintha a törvény nem volna egyéb, mint ócska csizma, amelyet a gyakorlatban szétrúgnak, tehát minden új felvételnél a csizmát vagy újból kell megcsinálni, vagy legalább újból megfej éltetni, 47