Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-361
Az országgyűlés képviselőházának 361. lat szennye és iszapja Európát el fogja lepni, (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a ba : oldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás íem vita, sem határozathozatal tárgyát nem kéoezheti. Áttérünk mai ülésünk kuajdonkéopeni tárgyára: a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására, (írom. 865, 880). Soron van a 16. § feletti vita folytatása. Szólásra következik Rothenstein Mór képviselő úr, ki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Kíván a képviselő úr szólni? Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az ellenzéknek az a törekvése, hogy az egyes szakaszoknál érveivel hasson az igen t. belügyminiszter úrra, meddőnek mutatkozik. Az a hit, hogy a belügyminiszter úr a vita folyamán mégis meg fogja találni azt a kiutat, hogy egy pártközi konferencián résztvesz és ott igyekszik közös megállapodást találni arra, hogyan lehetne mégis egyrészt megrövidíteni ezt a vitát, másrészt pedig a kornak megfelelő törvényt megteremteni, úgy látszik nem teljesedik be, mert az igent^miniiszter úr makacsul ragaszkodik elgondolásához és semmiféleképpen nem kíván már belőle engedni. A most tárgyalás alatt levő 16. § eléggé bizonyítja, hogy amit a törvény egyik szakaszban nyújt, azt egy másik szakaszban igyekszik ellensúlyozni vagy egészen elvonni a választó polgároktól. Ha van ebben a javaslatiban egy szakasz, amely az általános, titkos választójogról szól, itt viszont a 16. ^-ban azt lehet látni, hogy a választási geometriával ezt az általános választópogot nemcsak ellensúlyozni kívánja, hanem illuzóriussá is teszi. Például e szakasz második bekezdése úgy intézkedik, hogy minden választókerület egyenlő számban választ törvényhatósági bizottsági tagokat. Igaz, hogy az előadó úr egy módosításával ezen enyhíteni vélt, de ez az enyhítés közel sem elég ahhoz, hogy ebből a szakaszból igazságos intézkedést hozzon ki. Ez a szakasz azt mondja, hogy minden választókerület egyenlő számban választ bizottsági tagokat, ebben a konkrét esetben azonban éppen ennek az ellenkezőjét csinálja annak, aminek a választópolgárok egyenlő érvényesülése érdekében történni kellene. Hiszen ha egy kis választókerület, amelyben — mondjuk csak például — tízezer választó van, ugyanannyi bizottsági tagot választ, mint az a kerület, amelynek 40.000 választója van, ebben az igazságtalanságot nem is kell sokáig keresni, anynyira szembeötlő, hogy mindjárt az első pillantásra észre kell hogy vegye az ember. Hiába van tehát még az általános, titkos választójog is, ha ilyen rendelkezésekkel ezt az általános választójogot vagy titkos választójogot ilyeténképpen kívánjuk ellensúlyozni vagy korlátozni. r Amikor a választókerületek beosztásáról van szó, akkor igenis az a javaslat, amelyet Farkas István és társai tesznek, hogy egész Budapest egy választókerület legyen aránylagos alapon, a teljes, azt lehet mondani, az abszolút igazságnak felelne meg, mert ezáltal a választókerületek és a r mandátumok egyenlően lennének felosztva és ez volna ebben az esetben a helyes eljárás. A kormányzat és a többségi párt ezt, úgy látszik, azért nem kívánja, inert ezzel veszélyeztetve látná eddigi uralmát s ezért, ha már nem tudja megakadályozni azt, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok egy részét, — mert az egészről nem intézkedik ez a javaslat, hiszen annak lesznek örököstagjai is és lesznek érdekképviseleti bizottsági tagok is — akiket választanak, az általános titkos választójog ülése 1930 február 27-én, csütörtökön. 307 alapján válasszák meg, legalább ez úton kívánja hatalmát mindenesetre és mindenáron biztosítania Ha nem ez lenne a cél, akkor nem kellene ragaszkodni ezekhez az intézkedésekhez. De én azt hiszem, hogy úgy a kormánynak, mint a többségi pártnak arra is kellene gondolnia, hogy egyszer majd nem ők lesznek többségben, hogy egyszer majd neon ez a kormány és nem ez a többség lesz itt, hanem majd talán csak kisebbségben fognak ide visszakerülni, mert, ha talán nem is olyan gyakran és nem is olyan rohamosan, mint más országokban, de mégis néha Magyarországon is megtörténik az, hogy kormányváltozás van és a pártok csoportosulása ismegváltozhatik. Ha tehát az igen t. többségi párt és a kormány gondolna arra, hogy ez is bekövétkezhetik, akkor mégis csak helyesebb volna elfogadni azt a javaslatot, amelyet Farkas István és társai terjesztettek elő, mert amennyiben ez beállana, előnyösebb helyzetben lennének, mint ha elfogadják ennek a törvényjavaslatnak ezt a 16. §-át, amely ebből a szempontból nagyon is igazságtalan. A 16. § 5. bekezdésébe — amely azt mondja, hogy a szavazóköröket a polgármester állapítja meg — Farkas István és társainak javaslata szerint a «polgármester» szó helyett az «igazolóválasztmány» szavakat kellene felvétetni. Ez egészen természetes. Ez is csak abból a szempontból bírálható el, amelyet az imént kifejtettem. Az igazolóválasztmány egy testület, amely több tagból áll és sokkal nehezebben tud eltérni az objektivitás álláspontjától, mint a mindenkori polgármester. A polgármester ugyebár ahhoz a hivatalos apparátushoz tartozik, amely a városházán működik. A polgármester mindig annak a pártnak, amely őt megválasztja és annak a többségnek, amelynek köszönheti azt, hogy a polgármesterig álláshoz jut, érdekében fog működni. Ez egészen természetes valami. Igyekezni fog tehát a szavazóköröket úgy megállapítani, hogy az a r többség, amely éppen együtt van, az új választások után újból visszakerülhessen, mert akkor, ha az ő tisztsége lejáróban van, újból számíthat a megválasztásra. Ha azonban a szavazóköröket másképpen állapítaná meg, ezzel saját magának is ártana és nem tudom, — emberek, egyének vagyunk — hogy emberektől, egyénektől ellehet-e^ ezt várni, hogy még saját érdekük kockáztatásával is intézkedjenek csak azért, mert az objektivitás ezt kívánja. Azt hiszem, ilyen emberek, vagy ilyen egyének csak nagyon kevesen vannak. Miután ez az intézkedés eddig az igazolóválasztmány feladata volt, nem tudom, milyen tapasztalatokat szerzett a belügyminiszter úr, hogy ezt az intézkedést megakarja változtatni, mégpedig nem a haladás jegyében változtassa meg, mert ez inkább visszafelé irányítást és rosszabbodást jelent. Igen tisztelt Képviselőház! Azt hiszem, ezek az érvek a mellett szólnak, hogy a t. belügyminiszter úr még egyszer meggondolja, nem kellene-e megtenni a 16. §-on^ azokat a változtatásokat, amelyek az igazság szempontjából szükségesek volnának, nem kellene-e mégis közeledni ahhoz az állásponthoz, amelyet mi itt ebben a tekintetben elfoglalunk. Az egész vita folyamán azt látjuk, hogy mi itt beszélünk, érveket érvek mellett sorakoztatunk fel, hogy e reakciós javaslaton olyan változtatásokat eszközöljünk, amelyek a kornak megfelelőek, vagy legalább is megfelelőbbek, mint e javaslat mostani rendelkezései, mégis mindezek a beszédek elhangzanak, de a miniszter úr ezekre csak úgy reagál, hogy nem enged eredeti álláspontjából.
