Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-360

284 Az országgyűlés képviselőházának , négyszer-ötször annyian kell legyenek egy bi­zottsági tag választásához, mint a belvárosi, vagy mint az I—II. kerületi, mint a krisztina­városi, a vízivárosi, a várbeli polgárok. Nem tu­dom, mi érdeke és célja van ennek a különbség­tevésnek, nem tudom belátni, hogy miért különb a budai polgár, mint a józsefvárosi polgár; nem tudom belátni, miért különb a belvárosi polgár, mint a terézvárosi polgár. Nem tudom^ hogy amikor amúgy is oly borzasztó nagy az elégedet­lenség, amikor mindenki nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is elviselhetetlen­nek tartja azt a nyomást, amely a reakciós kor­mányzat következtében ránehezedik, miért kell ezt a súlyt még fokozni, miért kell az állandó elkeseredést és elkedvetlenedést még nagyobbá tenni. Mi ezt a baloldalon nem tudjuk megérteni, nem tudjuk elfogadni és nem tudunk beletö­rődni ebbe. Erre vonatkozólag sokkal jobb ja­vaslatokkal állottunk mi elő és ha a kormányzat egy picikét komolyabban venné azt a sokszor hangoztatott kijelentését, hogy haladni akar a demokratikus fejlődés útján, habár lassabban, mint a baloldal kívánja, akkor nem cselekedné meg ebben a törvényjavaslatban azt, amit meg­cselekszik, ami sem lassú, sem gyors haladást, hanem elég gyors visszafejlődést jelent. A mi javaslatunk az, hogy a 16. § 2. bekez­dése helyett vegyük fel a következő rendelkezést (olvassa): «Budapest egész területe egy választó­kerületnek számít. Az összes választók közül való választás szavazókörökben történik.» Ha tehát a választott bizottsági tagok száma Buda­pesten mondjuk a legutóbbi diszpozíció szerint 150, akkor ezt a 150 tagot egész Budapest vá­lasztja megyés az elosztás pedig a választók számához képest arányosan történik. Ez az egyetlen megbízható és megnyugtató arányos­ság, amely a lakosság körében nem fog felzúdu­lást kelteni, amely azt a megnyugvást hozza, hogy a budai polgár és a belvárosi polgár nem különb mint a ferencvárosi,'a terézvárosi vagy a józsefvárosi polgár. A magam részéről ennek a módosító javas­latnak az elfogadását kérem és figyelmeztetem a mélyen t. kormányt és Képviselőházat arra, hogy ennek a, szakasznak ilyenképpen való tör­vénybe iktatása, az aránytalanság kodifikálása, a rejtett pluralitás behozatala igen nagy nyug­talanságot és elégedetlenséget fog kelteni és én ebbena pillanatban ezt még a kormány szem­pontjából sem látom megokoltnak. Nem tudom, hogy amikor a törvényjavaslat különböző szakaszai, a megelőző és következő szakaszok már olyan alaposan alátámasztják Budapesten a reakció uralmát, amikor a kor­mány százszoros biztosítékot fektetett le a tör­vényjavaslatban, arra, hogy ott más, mint reak­ciós szellem nem érvényesülhet, miért kell akkor még ezt s, t hendikeüet is belevinni a törvényja­vaslatba és miért kell ezt a minősítést törvé­nyestíeni, miért kell polgárok és nolgárok közé éket verni, polgárokat és polgárokat külön mi­nősíteni, holott nagyon jól tudjuk, — amint mondottam — hogy a teherviselés szempontjá­ból viszont ez a különbség nincsen meg, vagy ha megvan, fordított arányban van meg, tudni­illik olyképpen, hogy jobban megterhelik azo­kat, akiknek most kevesebb jogokat akarnak adni. A magam részéről a polgárság érdekében és a megnyugvás érdekében azt kérem, hogy a t. Képviselőház az utolsó pillanatban tegye meg­fontolás tárgyává, hogy bele vigye-e ezt a plura­litást a javaslatba. En nem ajánlom és azt ké­rem, hogy fogadjuk el Farkas István és társai indítványát, amely egyedül jogosult arra, hogy 30. ülése 1930 február 26-án, szerdán. arányosan osszuk fel Budapesten a bizottsági tagokat. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz a technikai korrigálásnak egy sajátszerű instru­mentuma. Jó lesz az előadói módosításnak tör­ténelmi előzményeivel foglalkozni azért, hogy a t. Képviselőház lássa, mennyi alku tárgya volt a szakasz ilyen módosítása és hogy mi van ennek az alkunak a hátterében. Ha az ember a miniszter úr eredeti javasla­tát elolvassa, azt látja, hogy annak alapgondo­lata az volt, hogy a választókerületek a közigaz­gatási kerületekkel azonosak és minden válasz­tókerület egyenlő számban választ törvényható­sági bizottsági tagokat. Itt még legalább a lát­szata meg volt annak, hogy valamiképpen de­mokratikus felfogás érvényesülhessen a tör­vényhatósági bizottsági választásokon. Most mi történt? Nagyon sajátszerű tárgyalási folyamat indult meg, itörvényalkotáshoz egyáltalában nem méltó alkudozás. Es itt szeretném megörö­kíteni és leszögezni a kereszténypárt magatartá­sát. A keresztény községi párt, amikor a város­házán az autonómia elleni merénylet elkövetke­zett, felállott és egy határozati javaslatot foga­dott el, hogy ízig-vérig^ és késhegyig védeni fogja az autonómiát és azt az egyenlőséget, amely a választójogban inkorporálva mutatko­zik. Azután egyszerre észbekapnak, a miniszter úr elé járulnak és azt mondják: lehet velünk be j szelni, mi megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot de kérünk olyan korrektívumokat, amelyek ne künk legalább látszatra kedveznek. Es a minisz­ter úr belebocsátkozik ebbe az alkuba, belebo­csátkozik azzal, hogy megpróbálja magát az alapgondolatot, amely itt elég tetszetős és eléggé elfogadható általános kijelentésbe fog­lalva mutatkozott, a törvényjavaslatából egy­szerűen kivenni. Az előadó úr előterjesztett egy módosítást, amely az aránytalanságoknak superlatiyusát jelenti. Miért? Aki a főváros lakosságát és a közigazgatási kerületek régi beosztását, vala­mint a régi községi választásokat ismeri, azt a tapasztalást nyeri, hogy például a Józsefvá­rosban, vagy a Ferencvárosban egészen más a talaja a kormányt támogató pártoknak, mint volt akkor, amikor a kurzus egyeduralma volt a városházán. Kellett tehát egy olyan korrek­tiyumról gondoskodni, hogy valahonnan el kell csípni a lakosság egy részét, és besorozni, be­skatulyázni egy olyan választási körzetbe, egy olyan választási közigazgatási külön kerü­letbe, ahol a többség folytán fel lehet emelni a létszámot. A létszám felemelése pedig azt je­lenti, hogy nagyobb a kilátása, nagyobb a le­hetősége annak a pártnak, amely magának a kerületi beosztásból előnyt akar származtatni, a jobban való elhelyezkedésre a jelölések kér­désénél, valamint a szavazati körzeteknél. Kér­dezem, mélyen t. Képviselőház, erkölcsös ez? Lehet-e a numerikus beosztást egy alapgondo­lat^ tetejébe tenni, úgy, hogy megváltoztatom akár a törvényjavaslat alapgondolatát is és közigazgatási kerületet kreálok olyanmódon, hogy elvonom egy más közigazgatási kerület­ből a választók létszámát és odaadom aján­dékba egy pártnak, egy párt kérésére cserébe azért,^ hogy ennek ellenében pedig ezt az auto­nómiát ' alászállító törvényjavaslatot meg­szavazzák. Sem a kormány szempontjából, de a t. községi kereszténypárt szempontjából sem tekintem ezt az alkut etikai magaslaton álló­nak. (Tabódy Tibor: Hol volt itt alku? — Ma­lasits Géza: De mennyire volt!) Hol volt itt

Next

/
Thumbnails
Contents