Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-359

Az országgyűlés képviselőházának 359, Csak azzal törődnek, hogy tetszik-e a kormánynak az, ahogyan ők viselkednek. Ugyanilyen módon meg kell bírálnom az érdekképviseleti rendszernek azt a módját is, amelyet itt érvényesítenek. Az alkotmányos berendezésekben, törvényhozásban és önkormányzatban, az újabb időkben lábrakap az a felfogás, hogy az érdekképviseleteknek megfelelő helyet kell adni. En nem vagyok azon a néze- ' ten, (Pakots József: Nem nagyon alkotmányos berendezkedés!) hogy generaliter ilyen elvet kellene érvényesíteni. Minden tanácskozó testület, amely a köz érdekében szabályrendeletet vagy törvényt alkot, ment kell, hogy legyen az egyes különleges érdekek különleges szolgálatától. .- Abban a pillanatban, amikor vezérelvként beállítják azt, hagy az önkormányzatban az érdekképviseleti rendszer uralkodó legyen, uralkodó legyen a szakszerűség, — amint mondani szokás — azt kell mondanom, hogy ennek a szakértők meghallgatása útján helye van a bizottsági és albizottsági tárgyalásokon, szakértői értekezleteken, de annak az egyetemes nagy érdeknek a szolgálatánál, amelyet a törvényhatóság önkormányzata képez, az érdekképviseleti jognak érvényesítése az általános, titkos választójog 'mellett nem lehet másképpen, mint a polgárok egyetemes akaratán keresztül szűrődve. Tessék csak megfigyelni, már kezdenek mutatkozni egyes mozgolódások, amelyek arra irányulnak, hogy érdekek szerint külön pártok alakuljanak, külön pártok alakuljanak egyéni érdekek és foglalkozási ágak szerint. Annyina szem elől tévesztik már az egyetemes jelléget, hogy próbálkoznak mindenféle pártalakulások foglalkozások szerinti szervezkedéssel. Márpedig ez ellenkezik az önkormányzat vitalitásával, ez ellenkezik azzal a szellemmel, amelyet az autonómia szolgálatába állítottak azok, akik mint valami kincset féltve őrizték azt, hogy az önkormányzat a maga teljességében viruljon és alkothasson. Itt van Budapest múltja. Mélyen t. belügyminiszter úr, nézze meg azokat a palotasorokat, amelyek itt az Önkormányzat idejében, az önkormányzat békeéveiben teremtek. (Bródy Ernő: Hagyták dolgozni az embereket!) Nézze meg mélyen t. miniszter úr a közművek megváltásának azt a rendszerét, amelyet alkottak a régiek, nemcsak a demokrata városatyák, hanem azok is, akik szabad választás alapján nem ragaszkodtak politikai^ megkülönböztetésekhez és világnézeti elgondolásokhoz. Nézze aneg mélyen t. (miniszter úr a vízművek, a gázművek megváltását, tekintsen vissza az elektromosművek megváltásának idejére, a Közúti megváltásának idejére, amit abban az időben kontempláltak, amikor itt még arra gondoltak, hogyha egy üzem a főváros szolgálatába kerül, az legyen a közönség szolgálatára vaíó üzem, ahol nem dús állások szaporítása a cél, ahol nem az a cél, hogy emberek elhelyezkedése, nyugdíjbavonult emberek odavaló menekülése biztosíttassék, mert ez tulajdonképpen az érdekképviselet kifigurázása. Ez paródiája magának a gondolatnak. Ha azt hirdetem, hogy a közönség érdekében, haszonra való törekvés nélkül, lukrativ ^gondolat nélkül alapítok egy közintézetet azért, hogy amit ott termelek, ahhoz az adózó és a közterheket viselő közönség olcsón jusson hozzá, ezt az alapgondolatot hogyan lehet összeegyeztetni azzal, hogy az érdekképviseletnek a törvényhatóságba való benyomulása az érdek szolgálata szerinti tömörülésekben jelentkezzék, úgyhogy nem is az érdekképviselet, nem is a közgyűlésnek a többsége, hem is a város lakosságának ülése 193Ó február 25-én, kedden. 26a többsége az, amely ezeket a kiküldötteket kiválasztja, hanem ez valóságos kiselejtezés abból a tömegből, amely az érdekek nagy szolgálatában áll. Mélyen t. belügyminiszter úr, elhibázott dolog ez és fonák helyzetet teremt. Ön azt akarja, hogy úgy tűnjék fel, hogy ön minden gazdasági érdek képviseletére gondola városházán. Elhibázza azonban a dolgot, mert nem engedi megnyilatkozni az érdekképviseleteket, hanem azt a többséget engedi megnyilatkozni, amelyet ez a törvény biztosít a mindenkori kormány számára. Saját képérc teremti az érdekképviseletet is a kormány, talán nem ez, hanem az, amelyik majd választatni fog annak idején. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem az én álláspontom!) Egészen mindegy. En az önkormányzat kérdésében a mindenkori kormánnyal szemben, amely ezt a centrális irányt képviseli, ellenzékben vagyok és nem adom meg neki azt a hatalmat, amellyel az önkormányzat igazi képét eltorzítjaaz örököstagokíkal és az érdekképviseleti tagokkal és ezzel befolyásolja még azt a kis szabadakaratot is, amely a választottak engedélyezett létszáma mellett ilyen elementáris erővel működhetik. Ez, mélyen t. miniszter úr, kiforgatja jelentőségéből és értékéből az önkormányzatot és megszégyeníti azt a polgárságot, amely eddig büszkén hordozta magában azt a gondolatot, hogy csak ő az

? aki a főváros sorsa felett dönt. Az elromlott pártélet átmenetileg megronthatta ezt a jó viszonyt, egy olyan törvényalkotás azonban, amely intézményesen beleviszi a városházi önkormányzatba ezt a meghamisító gondolatot, nem eltorzítja, hanem megsemmisíti és elpusztítja az önkormányzatot. Már pedig egy olyan' képviselő számára, aki a nép szabad akaratából ül a törvényhozásban s ugyancsak^ a nép szabad akaratából kíván ülni a városházán és kívánja ezt a szabad független gondolatot továblb építeni, ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Ezért nem fogadom el ezt a szakaszt. (Helyslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház! A törvényjavaslat indokolásának egyik legjellemzőbb passzusa az, amely megmagyarázza, mi az alapelve ennek a törvényjavaslatnak. Ez a passzus így szól (oh vssa): «A törvényjavaslatnak alapelve az, hogy az önkormányzati jogok megtartásával, sőt megerősítésével biztosítsa az egyszerű, a jó és a gyors közigazgatást.» , Régi közmondás, igen t. Ház, hogy a pokol útja is jó szándékkal van kikövezve. Amikor mi legelőször hallottunk arról, hogy a t. miniszter úr reformálni akarja a fővárosi törvényt, már akkor gyanakvással éltünk, mert álláspontunk ugyan az volt, hogy az 1872. évi törvényt módosítani kell, illetőleg a főváros fejlődésének óriási arányai miatt kétségtelenül annak adminisztratív részét teljesen át kell dolgozni, de soha nem gondoltunk arra, hogy politikai reform fog ebből következni. Minthogy azonban ismertük a belügyminiszter úr egész gondolkodását, kétségtelennek látszott, hogy az egész reform csak azért szükséges, mert a miniszter úr a maga politikai tendenciáit akarja érvényesíteni az új törvényben. Ezt legjobban jellemzi ez a 11. §, amelyről elmondhatom azt, hogy ennek jelentősége az, mint farsangi bálon az éjféli órának, amikor lekerül az álarc. Ebben a szakaszban lekerül az álarc az egész javaslat tendenciájáról, szelleméről, bár mi előzőleg is, álarcban is, tisztában voltunk azzal, hogy mit rejt magában, és első gondola* tunk az volt: egészen bizonyos, hogy a t. bel-