Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-351
g Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930 február 11-én, kedden. vagyunk a dolog végén, mert azt láttam, hogy az összes kis- és nagyburgonyakereskedők, akik közbeesnek, szintén nyomorognak és nem tudnak exisztálni. (Jánossy Gábor: Hova megy a pénz?) Ennek az az oka, hogy az ország gazdasági élete nincs megszervezve. Teljesen lehetetlenség az, hogy szezónról-szezónra, időről-(időre az árak megváltozzanak. Es még valamit. Az ezen nagy tranzakcióhoz f szükséges tőkék nincsenek centrálisán biztosítva. Hiszen látszik, hogy aki adandó pillanatban be tudna dobni azt az egy-kétmilliót, a,z^ le tudja nyomni azon a vidéken a burgonya árát és Budapesten nagyszerűen el tudja adni. Itt látnék gazdaságpolitikai lehetőségeket, ahol az igen t. kormánynak ténvleg kellett volna valamit csinálnia. (Rassay Károly: Azt hiszem, burgonyaszövetkezetekre is odaadtunk néhány százezer pengőt! — Jánossy Gábor: Egy kis egészséges kartell törvény nem ártana! — Zaj. — Elnök csenget.) De nemcsak a burgonyánál van ez így, így van ez a teijel. a bússal és minden más élelmiszerrel is. (Forster Elek: 14 fillért kap a termelő a tejért, itt Budapesten pedig 40 fillért fizet azért a fogyasztó!) Minden vonalon hiányzik a szervezettség. (Berki Gyula: Az adók és illetékek megnyomorítanak mindent! —Jánossy Gábor: Huszonötféle illeték van!) S minél jobban hiányzik ezeken a vonalakon a szervezettség, és minél Jobban elméjyed az ember ezeknek a kérdéseknek a tanulmányozásába, (Jánossy Gábor: Akkor belefullad!) annál inkább az az impressziója, mintha valami ördögi kezek a Verelendungs-Theorie alapiára akarnának minket rávezetni, mintha minden csak azt célozná, hogy mindenki tönkremenjen és elégületlen legyen A gazdát nyomorítják azzal, hogy önköltségi áron alul oda kell adnia a produktumát, a fogyasztót pedig gyötrik azzal, hogy uzsoraáron tud csak hozzájutni a legszükségesebb élelmiszerekhez. S érdekes, hogy a kormány mindezekkel a kérdésekkel szemben csak bizonyos— mondiuk — ünnepies alkalmakkor (Sándor Pál: Szónokol!) hangoztat néhány mondatot. Ha például kisgazda képviselőtársaim összeülnek egy kis konferenciára, akkor a földmívejésügyi miniszter úr megjelenik és megnyngtatia őket. ( Rassay Károly: Alig várják! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Megnyugtatja azt a csoportot, de a gazdasági anarchia — mert másképpen nem nevezhetiük ezt az állapotot — folyton jobban és jobban elmélyül. Es most rátérek, t. képviselőtársam a fővárosi élelmezési üzemre. En is annak vagvok a híve. hogy minden olvan üzemet, amelynek gyakorlása megánvállalkozásra alkalmas, csináljon a, magánvállalkozás és magántőke. (Ügy van.! Vav van! a közéven.) De a fővárosi üzem leállításáról csak akkor lehetne szó, ha a körr many egv megfelelő gazdaságpolitikai programmal az el&hb festett gazdasági anarchiát megszüntetné. Elismerem még azt is, hogv az élelmezési üzemek ma talán még az árm'vó kialakulására sem gyakorolnak döntő befolyást. (Ügy van! Üay von! a jobboldalon és a középen.) Viszont azonban- ha nem volnának, akkor kérdés, ho^v a 2 filléres krumpli csak 16 fillérre emelkednék-e. és kérdés, bogv p% előbbi élelmezési árak tekintetében mérsékeltebb áralakulás következnék-e he. Addig tehát, t- képviselőtársam, ne méltóztassék a fővárossal iszembpn ennek az "zeninek leállítását sürgetni, (Szilágyi Trains! Nem is lebet!) míg odahaza, a kormány berkeiben a, raTd&sági anarchiában rendet nem teremtenek! (.Taunus v Gábor: Az az egy a hasznos üzem! — Berki Gyula: A fővárosi adókról és illetékekről is méltóztassék egy kicsit megemlékezni! —• Rassay Károly: Ezek azért szükségesek, hogy Károlyi-palotát vegyenek! Itt van az alapbaj! — Berki Gyula: Nekünk ahhoz kevés közünk van! — Jánossy Gábor: Ezt a főváros csinálta, nem az állam! — Elnök csenget. — Rassay Károly: Hát nem a belügyminiszter úr hagyta jóvá? — Egy hang a jobboldalon: Csinálás és jóváhagyás, az kettő! — Zaj.) Elnök: Minden oldalon csendet kérek, képviselő urak! (Rassay Károly: Nem. lehet elbújni a felelősség elől!) Friedrich István: Ezeket a gazdasági problémákat (Zaj. — Elnök csenget.) csak azért voltam bátor említeni, mert ezek azok az életbevágó problémák, atnelyek a főváros felett kóvályognak akkor, (Jánossy Gábor: Az egész ország felett!) amikor mi itt ^politikai és adminisztratív szempontból a fővárossal foglalkozunk. Nem tartôtta/m és ma sem tartom szükségesnek a fővárosnak politikai szempontból való átszervezését. Az adminisztráció tekintetében közelállók a miniszter úr álláspontjához, de — amint ezt Wolff igen t. kéoviselőtár«am é« más urak is többször ki feltették — politikai változtatásokra nincs szűk«ég. (Szilágyi Lajos: Politikai reformra szükség nincs!) En szeretném Budapestet más minőségben látni. Szeretném a nyomort eltüntetni; (ffelveslés a jobboldalon.} szeretném egyik oldalon a ledér könnyelmű 0 éget eltüntetni, (Helyeslés a Jobboldalon és a középen.) a másik oldalon azonban gondokat okoz a na fry proletariátus, (Ürni van! Tip'» van! a baloldalon.) amely ma már nemesak Budapest külvárosait, hanem belső kerületeit is elleni. (Bródv Ernő: A. nole-árság proleta rí halódása!) Aggodalommal tölt el az anaprv nroletár gvűrű. az a több százezer embe^. akik Budapest körül letelepedtek. (Jánossy Gábor: Ebben egyetértünk!) « akiknek exisztenciáia és jövője bizonvtalan. (Malasits Géza: Ezt a kormáiiv nolitikáia okolta!) Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, ne zavaria a szónokot. Friedrich István: Vágyódom egy olyan gazdasági programm után. vágyódom egy olvan kormány után, amely olyan országos gazdaságpolitikát tudna inaugurálni, amelybe azután a főváros kisebb keretekhen bele tudna kapcsolódni. De ígv. külön-külön Utakon járva, —mert az egyik oldalon el kell ismernem a főváros részéről sok vonatkozásban a jóindulatot, a törekvést, a, másik oldalon pedig nagy kérdésekben a kormány teljes passzivitását — így nem tudunk előbbre jutni, így Budapest nem fogja tudni Közép-Európa kialakulásában azt a szerepet betölteni, amelyre földrajzi helyzete predesztinálja. T. Ház! Most rátérek magára a javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt ki kell jelentenem, hogy én annyira szembenállók ennek a javaslatnak vezérgondolatával és alapgondolatával, hogy én azt semmi körülmények között magamévá tenni nem tudom. En azt látom, hogy a kormány mindenáron hegemóniára törekszik a városházán. (Szilágyi Lajos: Holott megegyeztünk, hogy az országos politikát nem visszük bele a községi politikába!) és ezért energikusan belenyúl a városházába úgy. hogy a városatyáknak egyharmadát kihasítja, és azt mondja, hogy ezek majd nem választottság címén, hanem más címen jönnek be a városházára, a másik kétharmaddal Dedig csináli'anak a választótömegek, amit gondolnak. En voltam bátor egy kis matematikai összeállítást elkészíteni annak illusztrálására, hosry az igen t. belügyminiszter úr milyen zseniális matematikus. Nem is tudtam,
