Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. 149 és ha alkalmaztatik egy üven állás, az a fő­polgármesteri állás legyen-e, vagy pedig a többi törvényhatóságnál eddig gyakorlatban volt főispáni állásnak megfelelő állás. Ha böl­csen vissza méltóztatnak emlékezni az 1872-er; törvény tárgyalására, úgy méltóztatnak tudni, hogy éppen ez a kérdés volt az, mely a leg­behatóbb, legerősebb tárgyalást és kritikát provokálta, sőt ha jól emlékszem, az akkori tör­javaslatot a főrendiháztól éppen ennek a kér­désnek tisztázása okából a Házhoz vissza is küldetett újból való megvitatás céljából. Azóta majdnem 60 esztendő mult el. Mi is gondolkoz­tunk azon, hogy megváltoztassuk-e ezt a régi, a gyakorlatban megfelelőnek bizonyult és be­vált szisztémát, vagy pedig térjünk rá egy má­sik szisztémára, és pedig olyanra, amely a fő­polgármestert kizárólag a kormányzat bizalmi­férfiának és képviselőjének akarta volna tekin­teni, vagy egyáltalában szüntessük-e meg a fő­polgármesteri állást, úgy, hogy összeolvasszuk a polgármesteri állással, akképpen, hogy egy személyben legyen egyesítve a kormány ellen­őrzési joga is és az autonómia vitelének kér­dése is, ennek kapcsán viszont felmerült az a kérdés, hogy ennek az állásnak betöltése mi­lyen alakban vagy^ formában, milyen sziszté­mával történjék: választás útján-e, vagy kine­vezés útján. En ezt az utóbbi szisztémát nem tartottam volna helyesnek, mert meggyőződésem szerint az a férfiú, aki erre az állásra választatott vagy kineveztetett volna, éppen két malomkő közé kerülve, őrlődött volna fel a nélkül, hogy leg­szebb ambícióinak s hivatásának meg tudott volna felelni, mert úgy az államhatalom, mint az autonómia részérő^ kívánhattak volna oly intézkedéseket, oly irányban való haladást és esetleg az autonómiának olyan vitelét, vagya kormány célkitűzéseinek olyan megvalósítását, amelyek egymással^ ellentétbe kerülhettek volna. Abban az állásban, amelyet be kellett volna töltenie, úgy is, mint közgyűlési elnök­nek, úgy is, mint az egész adminisztráció fejé­nek, — mint mondottam — két malomkő közé kerülve a maga hivatását semmiesetre sem tudta volna betölteni.' Az, hogy a főpolgármesteri állást a főispáni állásnak megfelelőleg kizárólag kinevezés for­májában állítottuk volna oda a főváros élére, visszafejlesztést jelentett volna .az eddigi törvé­nyes állapottal szemben, és így a magam részé­ről leghelyesebb — már tradiciót is követve — azt a szisztémát megtartani, amely az 1872-es tör­vényben is le van fektetve, hogy a főpolgármes­ter igenis részben bizalmi állást is tölt be, de azáltal, hogy kijelölés útján a székesfőváros törvényhatósági bizottságánaik közgyűlése vá­lasztja, bizonyos autonómiai kapcsolatokat sze­rez, és ezek szorosabban hozzáfűzik a főpolgár­mestert az autonómiához. Az volt az 1872-es tör­vénynek intenciója, ami ennek a törvénynek is intenciója, hogy maga az autonómia csak a kor­mányzat intencióival párhuzamosan, harmóniá­ban tudja a maga helyes működését kifejteni. Ezt a gondolatot kívántam éppen a főpolgár­mesteri állásban is kifejezésre juttatni, meg­tartva azt, hogy igenis^ a belügyminiszter elő­terjesztésére a főméltóságú kormányzó úr, illetve az államfő hármas (kijelölése alapján maga a törvényhatósági .bizottság közgyűlése választja a főpolgármestert. Ez hozza létre azt az állapotot, amelyet a székesfővárosnál látni szeretnénk s amely állapotot óhajtják, kíván­ják minden oldalról, hogy igenis lehetőleg a fő­polgármester e két különböző intenció mellett is egy akaratnak, egy célnak szolgálatában halad­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXV. jon azon az úton, amelyen el tudja érni a szé­kesfőváros autonómiájának kivirágzásával is azokat a célokat, amelyek nemcsak a székesfő­városnak, de magának az országnak érdekét is képviselik. Ez döntötte el azután ennek a kér­désnek ilyen módon való megoldását, hogy igenis, a régi állapotot, az 1872-es állapotot tar­tottam íenntartandónak a jövőre nézve is. Így került be ez a stipuláció a törvényjavaslatba a székesfőváros főpolgármesteri állásának betöl­tését illetően. Itt most felvetődtek gondolatok, hogy bi­zalmi állás lévén a főpolgármesteri állás, a tör­vényhatóságnak, vagy az autonómiának a fő­polgármesterrel szemben a represszáliákat ille­tőleg semmiféle jogköre és hatásköre nincs, mert fegyelmi jogkört nem gyakorolhat, azon­felül pedig a közigazgatási bizottság megtol­dotta volt e szakaszt azzal a rendelkezéssel, hogy az államfő a főpolgármestert a belügymi­niszter előterjesztésére bármikor fel is mentheti, ezzel szemben bizalmatlansági szavazat, vagy vótum esetében ez a jog az autonómiát nem illeti meg. Ha most behatóbban és nemcsak a felszínen maradva méltóztatnak.ezeket a kérdé­seket és a felvetett gondolatokat bírálat tár­gyává tenni, rá 'méltóztatnak jönni, hogy sem a fegyelmi jogkör, sem pedig a közgyűlés részéről a bizalmatlansági vótum felvetése ezekben a kérdésekben nem indokolt, sőt, tovább menve, nem is helyes. Mert ha a főpolgármesteri állás bizalmi állás a kormányzat részéről, akkor a főpolgár­mester fegyelmi eljárás alá nem vonható. Eb­ben a tekintetben ugyanaz alá az elbírálás alá esik, mint amilyen elbírálás alá a főispánok es­nek. Ez, azt hiszem, magától értetődő. De viszont eontradictio in adjecto-nak látom azt, hogy az autonómiának bizalmától függjön, hogy az az egyén, akit odaküldenek a főváros élére, hogy ellenőrizzen és felügyeljen, ezt az ellenőrzést és felügyeletet gyakorolhassa. Ez lehetetlenség. Mert ahol szükség van erélyesebb belenyúlásra, ez feltétlenül visszahatással kell hogy legyen magára a közgyűlésre is, mert hiszen különböző várospolitikai pártok vannak ott, amelyek nem mindenben fogják ezt helyeselni, s habár ob­jektív szempontból talán helyesek is ezek az in­tézkedések, de —• mondjuk — várospolitikai vagy városi pártpolitikai szempontokból nem tartják ezeket az intézkedéseket helyeseknek, mert ezek­ben a kérdésekben nem csak objektív, hanem szubjektív és más szempontok is szoktak irányi­tólag hatni a cselekvésekre. Lehetetlen tehát, hogy ezt az ellenőrző és felügyeleti hatóságot megbénítsa az a lehetőség, hogy maga az auto­nómia vele szemben bizalmatlanságát, ha kvali­fikált többséggel is, kifejezésre juttathassa, s ez rá befolyással lehessen. Ez ugyanis sérti az ő függetlenségét, sérti teljes önállóságát és feszé­lyezi annak a jogkörnek gyakorlásában, amely­nek gyakorlása végett ő a törvényhatóság élére állíttatott. Megbénítja az ő felügyeleti és ellen­őrzési jogkörét és ennek hatályosságát éppen azáltal, mert azok részéről kerülhet bizalmatlan­sági vótummal szembe, akiknek ellenőrzése rá van bízva. Ez teszi lehetetlenné, hogy az auto­nómiáknak ezt a hatáskört ebben a tekintetben megadjuk. De indokolt, mégpedig az autonómia^ szem­pont já,ból is és a kormányzat szempontjából is az, — ezért járultam hozzá^ a magam részéről Szilágyi Lajos képviselő úr indítványához a közigazgatási bizottságban — hogy lehetséges legyen a főpolgármesternek állásától való fel­mentése, a kormányzat hatáskörébe utalván ezt a hatáskört. A főpolgármestert hat évre választ­22

Next

/
Thumbnails
Contents