Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1930 február 18-án, kedden. 145 be ezeket az állásokat, kiket nevez ki ezekre. A főpolgármestertől függ ez, aki a kormánybefolyása alatt áll. Hasonlóan áll a helyzet a számvevőségi szolgálatnál is. Mert a belügyminiszter joghatáskörébe tartozik a főszámvevőnek és annak helyettesének kinevezése. S habár a számvevőségi igazgatót a törvényhatósági tanács választja, a számvevőségi kar többi tagjait azonban már a főpolgármester nevezi ki. Itt tehát a számvevőségi kar kinevezésénél is olyan befolyás, olyan joghatáskör van a főpolgármester kezeibe helyezve, amely teljesen felesleges és teljesen elmellőzendő. Tovább is felsorolhatnám még azokat a joghatásköröket, amelyeket a törvényjavaslat fentart a főpolgármester részére. így van ez a közoktatási intézeteknél és az üzemeknél is. Itt is kinevezési joga van a főpolgármesternek. Mert igaz, hogy a székesfőváros összes közoktatási intézeteinek és intézményeinek, — ideértve az árva- és szeretetházakat — végleges és_ ideiglenes egész oktató- és nevelő személyzetét a polgármester nevezi ki, fenn van azonban tartva a főpolgármester részére az intézetek, közintézmények, közművek és üzemek szolgálatában álló orvosok és állatorvosok kinevezésének a joga. Ez is azt tanúsítja, hogy messzebbmenő jogokat ad a törvényjavaslat a főpolgármester részére, amelyeikkel teljesen uralni akarja a törvényhatóság jogait és azokat meg akarja csorbítani. Éppen ezért joggal kifogásolható ennek a szakasznak a fenntartása és éppen ezért tudom magam is helyesnek tartani Farkas István képviselőtársamnak törlésre vonatkozó indítványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. Házat, szíveskedjék a felsorakoztatott indokokat és ér veket megszívlelni és a törlési indítványt elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Ezt a szakaszt előttem szólott t. képviselőtársaim erősen kimerítették, mégis szükségesnek tartom, hogy röviden megállapítsam azt, ihogy az a körülmény, hogy a főpolgármestert jaz államfő a belügyminiszter úr előterjesztésére bármiikor felmentheti, egészen egyoldalúvá ^teszi. azt a helyzeti energiát, amelyet alpolgármester elfoglal a főváros törvényhatóságában. Magának a törvényhatóságnak nincs módja ezek szerint a maga akaratát a főpolgármester működésével szemben úgy gyakorolni, hogy bizalmatlansági érzülete a főpolgármester úrral szemben hasonló eredményre jusson. Keresni kell tehát a korrektívumot ebben az irányban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből az alkalomból azonban méltóztassanak nekem megengedni, hogy Csik József t. képviselőtársamnak múlt csütörtökön a törvényjavaslat tárgyalásánál megkockáztatott egyik kijelentését szóvá tegyem. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, t. Ház, hogy Csik József t.^képviselőtársamat, ismerve az ő nobilis egyéniségét, ebben a megnyilatkozásában semminemű rosszindulat nem vezette, legfeljebb bizonyos tévedésnek vagy féreértésnek esett áldozatul. A magyar kereskedelem presztízse, de másrészt az ország érdeke is megkívánja azt, hogy mi a mi nyomorral küzködő, exisztene iájában megroppant kereskedelmünket megvédjük és támogassuk, az ő hitelét országvilág előtt csorbítatlanul képviseljük itt a törvényhozásban is. Hiszen a kereskedelem a kultúra egyik olyan munkaterületét jelenti amely az ország jövője szempontjából nem művelhető ki eléggé, és mi mindnyájan, akik itt vagyunk, pártkülönbség nélkül nagy tisztelői és beesülői vagyunk a magyar kereskedelemnek, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely történelmi multunkban, gazdasági életünkben nagy faktora a haladásnak és a fejlődésnek. (Gál Jenő: Az ő hitelük az ország hitele!) Éppen ezért a nélkül, hogy szükségesnek tartanám ismételni, amit t. képviselőtársam mondott, megállapítom azt, hogy a kereskedelem ma a legszolidabb, legbecsületesebb, legtisztességesebb küzdelmet folytatja úgy a maga megélhetéséért, mint ennek a társadalomnak jobb jövő; jéért. Az a motorikus erő, amelyet a kereskedelem jelent az élet vitalitásában, nem becsülhető ; meg eléggé s éppen ezért remélem és hiszem, hogy t. képviselőtársam a maga kijelentését feltétlenül korrigálni fogja olyan értelemben, hogy ; a magyar kereskedelem ma is tisztességgel állja meg helyét. Nem szeretném, ha a kereskedők ; nagy társadalmában keserűséget támasztana a törvényhozásban elhangzott az a szó, amely kétségtelenül nem akart sebezni és bántani, hanem amely talán egyes sporadikus esetekből kiin• dúlva egészen téves megállapításokra vezetett. Hiszen nincs egészen tökéletes intézmény, de ép• pen ezért maga a kereskedelem kívánja meg, hogy az ilyen esetek tudomására jussanak, mert a tisztesség és a kari becsület azt követeli, hogy i az ilyen eseteket maga szüntesse meg. Az a belvárosi kereskedelem és az egész országos magyar kereskedelem, amely ma olyan válsággal ! küzd, hogy exisztenciák pusztulnak el, — látjuk ; azt a rettenetes romlást, amely végigpusztít raj; tuk — megkívánja, hogy különös szeretettel, dédelgető . szeretettel és megbecsüléssel viseltes; sünk iránta. (Ügy van!- a szélsőbaloldalon.) Ezért . én itt a törvényhozás házában tisztelettel hajlom meg a magyar '

r kereskedelem tisztessége előtt az ország presztízse érdekében, a magyar kereskedelem érdekében és annak az idegenforgalomnak érdekében is, amelynek fontosságát éppen úgy átérzi t. barátom, mint mi; ezért kívánom azt, hogy a magyar kereskedelem hírneve a külföldön olyan intakt, korrekt és tiszta fényben világítson ezután is, mint eddig. Remélem és hiszem, hogy Csik József t. képviselőtársam megérti és átérzi- azt az intenciót, amely engem ennél a felszólalásomnál vezetett, és minthogy jóhiszeműségét magam is megállapítom, kérem őt, legyen szíves ebben az irányban nyilatkozatot tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Csik József: Személyes kérdésben kérek szót!) Elnök: A képviselő úr a házszabályok 143. $-ának b) ponti a értelmében kér szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Csik József: T. Ház! A ma^^ar kereskedelmet velem szemben szinte felesleges megvédem. Erre nézve bizonyítéknak felhozom t. képviselőtársamnak, Pakots József képviselő úrnak á felszólalását, aki kijelentette, hogy ebben a kérdésiben sokkal nobilisabban gondolkozónak tart engem, semhogy feltételezné rólam, hogy én rosszakaratúlag támadni akartam volna a magyar kereskedelmet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En nem is támadtam, csupán annak megállaoítására szorítkoztam, hogy nagy általánosságban Budapesten bizonyos unszolíd kereskedelem tapasztalható; ami alatt nem értettem mást, mint azt a rendszert, amely lehetővé teszi a les-több kereskedésben, hogy ott alkudni lehet. Nekem ez az egyéni és szubjektív felfogásóm, hogy ahol alkudni lehet, kereskedem lemre, vagy arra a kereskedésre nem lehet azt