Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

Az országgyűlés képviselőházának 35

If. hogy a színek a mai szituációban a viszonyoknak és a körülményeknek megfelelően változtattassanak meg, de azután ne adassék könynyelmű. változtatásokra lehetőség, és hogy abba is beleszólása legyen a törvényhozásnak, hogy az ország székesfővárosa milyen színeket használ. Kérem, méltóztassék az előadó úr indítványának elfogadásával egyébként az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az előadó úr indítványát, szemben az eredeti szöveggel, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. §-t az előadó úr módosításával fogadta el. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa az 5. §-t). Elnök: Szólásra következik 1 Esztergályos János jegyző: Bródy Ernő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, indítványa töröltetik. Kíván valaki szólni? Senki nem kíván szólni. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. §. Kérem anniak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 6. §-t.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Hegymegi Kiss Pál. Elnök: A képviselő úr nincs itt, indítványa töröltetik. Következik? Esztergályos János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál döntünk tulajdonképpen abban a kérdésben, hogy törvényhatósági tanács legyen-e, vagy nem. (Egy hang bal felől: Legyen!) Nekem a belügyminiszter úr tegnapi felszólalásáig az volt az álláspontom, hogy törvényhatósági tanács ne legyen, mert abban a formában, ahogyan az tervezve volt, abban a formában, ahogyan a köziigazgatási bizottság a törvényhatósági tanács összetételét megszavazta, én a törvényhatósági tanács gondolatát magamévá tenni nem tudtam. Tegnap azonban a belügyminiszter úr — és ez volt a tegnapi beszédének legjelentősebb része — bejelentette azt^a szándékát, hogy a választott tagok arányszámát lényegesen felemeli, (Ügy van! balfelől.) úgyhogy a törvényhatósági tanács iránt most már nincs az az aggodalmam, ami volt, amennyiben 20 választott tag áll szemben a főpolgármester által kinevezett hat taggal. Ilyen összetételében már a törvényhatósági tanácsot magam is akceptálom, ebből kifolyólag azt az indítványomat, amely azt célozta, hogy a törvényhatósági tanács mint az önkormányzat szerve ebből a szakasziból töröltessék, ezennel vissza vonom. ' A szakaszra vonatkozólag azonban még van két megjegyzésem. Az egyik megjegyzésem a következő: A szakasz a közigazgatási bizottságot az önkormányzati közigazgatás központi hatóságai közé sorozza. Ez egy teljesen új dolog, nóvum. Mi a közigazgatási bizottságot akár a megyéknél. akár a városoknál, akár a székesfővárosnál sohasem tekintettük az önkormányzat szervének és e mellett szól a közigazgatási bizottságokról szóló 1876 : VI. te. is, amely már a címében kifejezi azt, hogy a közigazgatási bizottság egy idegen szerv, mert hiszen az 1876 : VI. te. is úgy szól címében, hogy az a közigazgatási bízottság viszonyát <az államkormányhoz és a törvényhatósághoz tartalmazza. En tehát aggodalmamat fejeztem ki a közigazgatási bizottság ülésén, ülése 1930 február 1^-én, pénteken. 123 idevonatkozólag indítványt is tettem, a többség leszavazott, de itt mégegyszer megismétlem, hogy az én alkotmányos felfogásom szerint a közigazgatási bizottságok nem lehetnek az önkormányzati közigazgatás szervei, tehát tévesen soroltatnak fel itt ebben a szakaszban. A második megjegyzésem arra a képviseltetésre vonatkozik, ahol a törvényjavaslat a székesfőváros főpolgármesterét bizonyos esetekben, mint a törvényhatósági bizottság elnökét, a székesfőváros képviseletére jogosítja fel. Itt a tiszta helyzet szempontjából ezt kifogásolom. En a főpolgármester hatáskörét teljesen különválasztanám a polgármesterétől minden vonatkozásban és élesen elkülöníteném. A törvényjavaslat egész tárgyalása alatt minden paragrafusnál a főpolgármestert úgy kezelném, mint a kormány emberét, annak ellenére is, hogy másképpen kerül be a pozíciójába, mint egy főispán. A főpolgármestert soha semmi körülmények között nem jogosítanám fel arra, hogy ő képviselje a székesfővárost. A székesfővárost képviselje annak első tisztviselője, a polgármester. Ez az őszinte nyilt helyzet, ez az egészséges dolog, a másik nem egészséges. Ha pedig én arra gondolok, hogy milyen apró kis érzékenységből keletkezett a székesfővárosnál ez az egész képviseltetési kérdés, mint vitatott kérdés, akkor még annál inkább mondom azt, hogy itt senkinek az érzékenységét nem lehet okul felhozniarra, hogy a törvényjavaslatban ilyen módosítást eszközöljünk. En tehát elvi tiltakozásomat jelentem be az ellen, hogy a székesfőváros főpolgármestere bármilyen körülmények között a székesfőváros közönségét, magát a székesfővárost valamiképpen képviselje. Ebből kifolyólag nem fogadom el azt a közbeeső indítványt sem, amelyet Buday Dezső képviselőtársam ebben a tekintetben benyújtott. Ez az indítvány kecske is, káposzta is, ez nem tiszta helyzet. En azt proponálnálnám az igen t. belügyminiszter úrnak: maradjunk a mellett az egészséges felfogás mellett, hogy a főpolgármester a kormánv embere, a polgármester a székesfőváros embere (Helyeslés balfelől.); a székesfővárost képviselje a polgármester, a kormányt kénviselje a székesfővárosnál a főpolgármester. Ha ezt keresztül visszük a törvényjavaslategész tárgyalása folyamán, akkor ezzel sok kontroverziának vesszük elejét. Míg így, ahogyan most a törvényjavaslatban van, olyan zűrzavaros állapot keletkezik, amelyet valószínűleg az igen t. kormány sem akar. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! Azokat, amiket Szilágyi Lajos t. képviselőtársam elmondott, a magam részéről is megfontolás tárgyává tettem. Ügy látom, hogy a' törvényjavaslatban még nincs sikeresen elintézve az a kérdés, amely a főpolgármester és a polgármester hatásköre tekintetében — sajnosán kell megállapítanom — a legújabb időben felvetődött. Azelőtt is volt a városnak főpolgármestere is, meg polgármesertere is, s ezek a kérdések ^ egészen szépen, simán intéződtek el. (Szilágyi Lajos: Soha vita tárgyát nem képezte!) E tekintetben soha összeütközések nem voltak. Most azonban valamiképpen a főpolgármester pozíciójának megnöveléséről van szó, a főpolgármester tekintélyének öregbítéséről, és pedig valakinek a rovására, — nyíltan kell kifejeznem azt, hogy a polgármester rovására. A javaslat a reprezentálás, meg a presztízs, kérdését akarja elintézni. Szerintem ebben a kérdésben nem lehet új momentumot felvetni, 18*