Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.
Ülésnapok - 1927-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1930. évi február hó 11-én, kedden, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Friedrich István, Wolff Károly, SchandI Károly, Kabók Lajos. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az interpellációs-könyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Scitovszky Béla, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A imái ülés jegyzőkönyvét vezeti Gubieza Ferenc jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Griger Miklós jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Esztergályos János jegyző úr. Jelentem a t. Háznak, hogy holnap, a következő ülés napirendjének megállaptása után írásbeli választ fognak adni: a népjóléti és munkaügyi miniszter úr Bárdos Ferenc képviselő úrnak a hadikölcsönök karitatív valorizációja és a megszavazott 500.000 pengő mikénti szétosztása ügyében folyó hó 5-én előterjesztett írásbeli interpellációra; a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Kéthly Anna képviselőtársunknak egy olasz iskolakönyv tárgyában múlt évi június hó 19-én előterjesztett interpellációjára, valamint az igazságügyminiszter úr Csik József képviselő úrnak az újpesti házhely-rendezéssel kapcsolatos sérelmek tárgyában múlt évi december hó 18-án előterjesztett interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Jelentem továbbá, hogy holnap a most felsorolt válaszok felolvasása után az igazságügyminiszter úr élő szóval fog válaszolni Móser Ernő képviselő úrnak az Ofb. jogerős ítéletével Zuglóban megváltott házhelyeken létesült Köztisztviselők Kertváros Szövetségének lemondott választmánya által elkövetett szabálytalanságok tárgyában folyó hó 5-én előterjesztett interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom a belügyminiszter úr négy rendbeli jelentését, amelyekben >a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. 6. §-ának rendelkezéséhez képest bejelenti, hogy három külföldi gőzhajós társaságnak engedélyét 1930. évi december hó 31-if meghosszabbította, a Lloyd Sabaudo genovai gőzhajós társaság részére pedig új engedélyt adott ki. A belügyminiszteri jelentéseket az engedélyKÉPVISETÁÍHÁZl NAPLÓ. XXV. okiratokkal együtt a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási bizottságnak adja ki. Jelentem a t. Háznak, hogy újabban a következő megkeresések érkeztek a Képviselőház elnökségéhez: a budapesti m. kir. államrendőrséghez kinevezett ügyészi megbízottak vezetőjétől Farkas István képviselő úr mentelmi ügyében ; r Veszprém vármegye tiszti főügyészétől pedig gróf Jankovich-Bésán Endre és Jókai-Ihász Miklós képviselő urak mentelmi ügyében. A megkereséseket a házszabályok 103 % §-a értelmében a mentelmi bizottsághoz tettem át. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Friedrich István képviselő úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülésünkön halasztást kapott. (írom. 865, 880.) A képviselő urat megilleti a szó. Friedrich István: T. Képviselőház! A napirenden levő törvényjavaslat tárgyalásakor mi Budapesttel foglalkozunk közigazgatási és politikai szempontból. Itt is hűek maradunk ahhoz a kormányzati szellemhez, amely szívesen foglalkozik közigazgatási kérdésekkel, ezekre szívesen áldoz a parlament idejéből heteket és^ hónapokat, de nagyon kevés alkalmat ad a Képviselőháznak arra, hogy közgazdasági problémákkal foglalkozzék, hogy foglalkozzék a nemzet jövőjével, a prosperitás és a mindennapi kenyér szempontjából. (Pakots József: ök félnek a jövőtől! — Sándor Pál: Nem a jövő ez!^ A ma. Nincs kenyér!) Heteken, sőt hónapokon át azon vitatkozunk, hogy mi legyen az aránya választott és az egyéb címeken bejutott városatyák között. A kormány pedig, a belügyminiszter úrral az élén, azon töri a fejét, hogy miként tudná magának a városházán a hegemóniát biztosítani. A diplomácia titkos berkeiben pedig arról folyik a tanácskozás és az alku, hogy 140 vagy 150 legyen-e a választott városatya. A kormány még egyéb morzsákra is hajlandó a közigazgatási intézőtanács összeállításánál, vagy az örököstagok jelölése körül, de mégis a kormány minden munkája, minden törekvése abban kulminál, hogy többséget biztosítson magának a városházán. (Wolff Károly: Nem hiszem!) Azt mondj a a képviselőtársam :
