Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1929 december 10-én, kedden. 83 a Dunántúli Elektromos Művek létesítésére, tulajdonképpen nem a magyar iparnak, nem a magyar munkásoknak jutott, hanem az angol munkásoknak, az angol tőkének s mi ennek csak a kamatait fogjuk fizetni. Hogy miből? Hát abból a nyomorból, amelyet itt mindenütt látunk. T. Ház! Ezek nem olyan problémák, amelyek nem érdeklik a közvéleményt. Azt hiszem, ez a kérdés sokkal jobban érdekel mindenkit, mert végre egyszer ezért is felelni kell valakinek, hogy a Talbot-ra szükség volt-e akkor, mikör pl. nálunk a Dunántúlon 3—4 elektromos mű van, amelyek összekötésével pótolni lehetett volna a Talbotot, amelyet nem a magyar munkások munkája eredményeiből létesítettek, hanem a külföldről behozott gépekkel. Aki olvassa azokat a közleményeket, amelyeket egy nagy ipari vállalat havonta kibocsát, az örömmel láthatja, hogy ipari vállalataink Egyiptomban rendeznek be nagy elektromos műveket, nagy szivattyútelepeket, s hogy a mi ipari vállalatainkat mindenki megbecsüli, aki külföldön van, csak egyedül mi nem, s mi, mondjuk azt, hogy azok nem képesek ilyesmit alkotni. T. Ház! Azt hiszem, hogy ezek a kérdések elsősorban ide, a nagy nyilvánosság elé valók és a házszabály nem arravaló, hogy a képviselők véleménynyilvánítását lehetetlenné tegye. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Mondom, a házszabály nem arravaló, hogy a képviselők véleménynyilvánítását lehetetlenné tegye, hanem arravaló, hogy a közvélemény által felvetett problémákat itt meg kell tárgyalni, lehetőséget kell adni arra, hogy megszűnjék az a nyomor, az a kétségbeesés, s az a sok elkeseredett ember valamiképpen megnyugvást találjon abban, hogy azok, akiket megválasztott képviselőinek, legalább foglalkoznak ezekkel a problémákkal. Éppen azért javaslom, hogy méltóztassék a népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak a mai napon tartott beszédét a Ház holnapi ülésének napirendjére kitűzni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Képviselőház! Aanidőn a magam részéről kérem a t. Házat, hogy az elnök úr napirendi indítványát fogadja el, ezt felszólalással kapcsolatban csak azért teszem, inert magamnak is az a nézete, ami az előttem szólott igen t. képviselőtársamé, hogy a házszabály tulajdonképpen nem keret arra, hogy az országot és a közvéleményt érintő legfontosabb és legsúlyosabb kérdéseket 5 perces felszólalások körében mondjuk el. En csak mint a kormányt támogató párt egyik tagja, aki bizalommal viseltetem a kormány iránt, megadom a kormánynak azt a bizalmat, hogy megítélje, vájjon az ország és az állam életének rendjében milyen javaslatokat és milyen indítványokat tart sorrendileg elsősorban fontosnak. (Rassay Károly: Önnek könnyű, mert ön be van avatva a bizalmas

1 dolgokba.) Ez az álláspontom azonban nem jelenti azt, hogy ugyanazokat a problémákat, amelyeket itt a mai ülésen Friedrich István t. képviselőtársamtól és előttem szólott t. képviselőtársamtól hallottam, nem tekinteném olyanoknak, amelyekkel ez ország minden faktorának, elsősorban pedig ennek a Képviselőháznak foglalkoznia kellene. Ha most itt szót kértem magam részére, annak különösebb oka is van. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez a különösebb ok pedig az, hogy az elmúlt 48 órában a francia sajtóban a jóvátételi kérdések komplexumával ikapcsolatban Magyarország úgy állíttatott be rosszindulatú oldalról, mint amelynek gazdasági és pénzügyi helyzete olyan lenne, (Peyer Károly: Azért kell a nyomort feltárni, azért lesz jó ez a vita. — Zaj.) amely ezt az országot képessé teszi a jóvátételi terhek elviselésére. (Zaj. — Rothenstein Mór: Ez az önök politikája!) A munkanélküliségről szóló azok a szomorú adatok, amelyeket Friedrich István képviselőtársam a Ház elé tárt, sajnos, valódiak. A gazdasági pangás a dekonjunktúra egészen nem látott mértékben áll fenn jelenleg Magyarországon. Mi azonban az egyik fő eredendő oka ezeknek a szomorú jelenségeknek? Az oka éppen az az állásfoglalás a győző hatalmak csoportja részéről, amely eleve meggáltoja és lehetetlenné teszi azt, hogy ebben »az országban egészséges gazdasági rend kifejlődhessék. (Rassay Károly: Miért nem tárgyalunk róla? A bolgár a szobranjénak joga van tárgyalni?) En nem mondom, hogy minden, amit ebben az országban mint bajt észlelünk, egyszerűen elintézhető lesz azzal a tipikus felelettel, hogy: Trianon. (Rassay Károly: Trianon plusz kormány!) Ha kezdünk beszélni a munkátlanság problémájáról, meg kell állapítanom, hogy az okozati összefüggés a munkátlanság problémájia és a trianoni szerződés következményei között száz százalékosan fennáll. (Zaj.) Mert mi a munkátlanság problémája? A munkátlanság, a munkanélküliség problémája ugyebár, egyértelmű a tőkehiány problémájával? Tőke kell ahhoz, hogy gyümölcsöztethessük a gazdasági élet vérkeringését és ha ennek a tőkének a fő ere, a fő aortája meg van kötve és iazon keresztül egyetlen fillér tőke sem jöhet be az országba, akkor természetes következményképpen fog mutatkozni, — mutatkozni is kell — a munikahiány, a munkaalkalmak megszűnése e helyzet következtében. (Friedrich István: Tehát tűzzük napirendre! — Zaj.) Azt hiszem, hogy akármilyen vádat emelnek is e kormány ellen, de azt a vádat nem emelhetik ellene, hogy igyekezetét és energiáját nem koncentrálja a legnagyobb, legfontosabb^ kérdésnek, ta reparáció kérdésnek megoldására, (Rassay Károly: Ön tudja, én nem tudom.) pénzügyi önállóságunk visszaszerzésének kérdésére (Rassay Károly: Szófiában tárgyalják, csak itt nem! — Zaj. — Egy hang a baloldalról: Az optánspör! — Elnök, csenget. — Halljuk! Halljuk! — Rub in ek István: Ez éppen olyan fontos! — Györki Imre: Bethlen Istvánnak és érdektársainak igen^ de nem az országnak! — Elnök csenget. — Rubinek István: Ezer embernek a birtokát rabolták el! — Peyer Károly: Ezért nem lehetünk valamennyien adófizetők. —• Felkiáltások a baloldalon: Arról is fogunk beszélni! — Jánossy Gábor: Ebben a kérdésben egyek lehetnénk! — Peyer Károly: Azért tárgyaljuk, tisztázzuk a felfogásokat!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Ebben sem tudunk egyet érteni, ez a szomorú!) Lakatos Gyula: A túloldalról az optáns ügyet méltóztatik említeni, mint gátló akadályát annak, hogy a jóvátétel tekintetében végleges rendezés létrejöhessen. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ez nagyon téves beállítás, mert nem az optánsügyet, hanem a nemzetközi döntőbíróságok előtt függőiben lévő összes ügyeket akarják a másik oldalról beledobni abba a fazékba, amelyben a reparáció kérdése forr. (Zaj.) Márpedig ez nem államtitok és, nemcsak a beavatottak, hanem imindenki tudja... (Rassay Károly: Csak az ügyvédek tudják, képviselő úr!) Rassay Károly képviselőtársamnak, aki az