Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-337

62 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Csendet és figyelmet kérek! Ne zavarják a szónokot minden oldalon. (Farkas István: Meskó ne zavarja a miniszter urat!) Kabók Lajos: Miután a munkanéküliség széleskörű, az egész ország lakosságára kiterjedő társadalmi probléma, ez okból a munkanélküliség kérdésével sok tényező foglalkozik. A napisajtó ebben a kérdésben figyelő állást foglal el és most éttől a felszólalástól várja azoknak a módszereknek megjelölését, amelyekkel a munkanélküliséget .megszüntetni vagy enyhíteni lehet. A félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem, hogy felszólalásom elsősorban és főképpen a munkanélküliség esetére szóló biztosításra vonatkozik, de foglalkozni kívánok azokkal a problémákkal is, amelyek a munkanélküliséget előidézik, fokozzák, úgyszintén azokkal is, amelyekkel a munkanélküliséget enyhíteni lehet. A munkanélküliség nem speciális magyar jelenség, mert Európaszerte ezzel a problémámal mindenütt foglalkoznak. Míg azonban Európa számos államaiban intézményesen gondoskodtak a munkanélküliség enyhítéséről, addig nálunk Magyarországon ebben a kérdésben a törvényhozás teljesen elzárkózó álláspontra helyezkedett. A munkanélküliség esetére szóló biztosítást már megvalósították Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Norvégiában, Finnországban, Lengyelországban, Svájcban, Cseh-Szlovákiában, Spanyolországban, Ausztráliában, sőt Oroszországban is. A felsorolt államokban a biztosítás a munkanélküliség esetére szól és a legkülönbözőbb módozatokat veszi igénybe a megvalósítás terén. Van kényszerbiztosítás, amikor a munkások kötelezően biztosíttatnak munkahiány esetére és bizonyos járulék lefizetése ellenében meghatározott segélyösszegben réeszesülnek meghatározott időn keresztül. Van önkéntes biztosítás is, van biztosítás meghatározott kategóriákra és foglalkozásokra. A munkahiány esetére szóló biztosítás további módja az, hogy a városok a maguk területén valósi-* tották meg a biztosítást és részesítik rendszeres segélyben a saját hibájukon kívül munkanélkül lévő munkásokat, alkalmazottakat. A biztosítás költségeihez a mnkások és a munkáltatók járulékain kívül legnagyobbrészben az állam és az autonómiák járulnak hozzá. A munkanélküli biztosítás elől egyetlenegy állam sem zárkózhatik el. Olyan szociális kötelezettség ez, amely a termelés költségeiben az első helyet kell, hogy elfoglalja. A munkanélküliségi biztosítás töryénybeiktatásáért a szociáldemokratapárt részéről itt bent a parlamentben, de a parlamenten kívül is régóta folyik a küzdelem. Már 1923-ban, a december 19-én tartott ülésen néhai Jászai Samu volt képviselőtársam nyújtott be határozati javaslatot a munkanélküliség elleni kötelező biztosításról. A Nemzetgyűlés 1924. január hó 29-iki ülésén Walkó Lajos akkori kereskedelemügyi miniszter a következő pártoló szavakkal ajánlotta a javaslat elfogadását (olvassa): «Ami a munkanélküliség elleni biztosítást illeti, a magam részéről nem látnám akadályát annak, hogy e tekintetben a nemzetgyűlés elé törvényjavaslat terjesztessék, és kötelességünk iSj hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, úgyhogy ennek elfogadása ellen nem is tennék észrevételt.» Ennek alapján a nemzetgyűlés el is fogadta Jászai Samu indítványát, azonban nem történt semmi, és így 1924. július 7-én a '. ülése 1929 december 10-én, kedden. Szakszervezeti Tanács küldöttsége megjelent a kereskedelemügyi és a népjóléti miniszter uraknál. Walkó Lajos akkori kereskedelemügyi miniszter azt felelte a küldöttségnek, bogy a munkanélküliség elleni biztosítás megvalósítását már nem lehet halogatni. Vass József népjóléti miniszter kijelentette a küldöttségnek, hogy ő már hosszabb ideje foglalkozik ezzel a kérdéssel, sőt már hónapokkal ezelőtt felhívta a kereskedelemügyi miniszter és a minisztertanács figyelmét a munkanélküliségre. A népjóléti miniszter még a következőket mondotta (olvassa): «Hónapok óta látom a bajt és azóta állandóan azon vagyok, hogy a kérdés megoldassék. Módomban volt a nemzetgyűlésnek említett határozatához is hozzájárulni és már jelentést is tettem a minisztertanácsnak, hogy a január hó 29-iki határozatot nem sikkasztottam el, (Farkas István: Azóta már elsikkasztotta!) mert utasítottam a törvényelőkészítő osztályt, hogy ez irányban törvényjavaslatot dolgozzon ki.» A miniszter még a törvényjavaslat alapelveiről is nyilatkozott, amikor azt mondotta: «Helyes volna az a megoldás, ha a kereső munkás és munkáltató egyharmadegyharmadát fedezné a költségeknek és szej rintem — mondotta a miniszter — a fennmaradó egyharmadot az állam viselné, sőt szeretném a kérdést még a téli időszak előtt tető alá juttatni.» 1924-ben ilyen miniszteri nyilatkozatok, kijelentések történtek erről a kérdésről, ' sőt a miniszter úr akkor még felkérte a Szakszervezeti Tanácsot, hogy szerzett tapasztalataival, vezetőik tudásával legyen segítségére és egy tervezet elkészítésével foglalkozzék. A munkanélküliség emelkedő mértéke még Rakovszky Iván akkori belügyminisztert is megszólaltatta, aki kívánatosnak tartotta, hogy a kormány az érdekeltek bevonásával ankétet hívjon össze, hogy az a munkanélküliség kérdését közmegelégedésre elintézze. 1924 október 22-én interpelláltam a népjóléti miniszter urat, hogy mi van a munkanélküliség esetére szóló biztosítással. A válasz a következő volt (olvassa): «Még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot haladéktalanul be tudnám nyújtani, ellenben azt hiszem, hogy egészen rövid ido múlva a szakemberek, a szakférfiak, a szakkörök és akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, befejezik tanulmányaikat, és abban a helyzetben leszek, hogy a Nemzetgyűlés elé léphetek ilyen javaslattal.» Azonban ezután sem történt meg az ígéret beváltása, és így 1924 november hó 13-án nyilatkozni tartotta szükségesnek a népjóléti miniszter, amikor is ezt mondotta (olvassa): «A munkanélküliség esetére szólói biztosítás törvényjavaslatát már legközelebb a parlament elé fogom terjeszteni.» Ez a kijelentés történt 1924 november hó 13-án és ugyanez év december 21-én félhivatalos tájékoztató jelent még a munkanélküliségi biztosítás alapelveiről és annak rendelkezéseiről, majd hét nappal később, december 28-án a félhivatalos közlése szerint Walko Lajos akkori kereskedelemügyi miniszter és Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint a munkanélküliség ellen küzdő magyarországi egyesületek a munkanélküliségi biztosítást- a közéleti kérdések előterébe állították. A munkálatok elkészítésével Papp Géza államtitkárt bízták meg, aki a tervezetet már el is készítette, és azt legközelebb — mondotta a félhivatalos közlemény — megküldik az érdekeltségeknek, azután a Nemzetgyűlés elé kerül. Már ki is jelölték azt a nemzetgyűlési képviselőt, aki a javaslat előadója lesz; a kérdés tanul-