Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-336

48 Az országgyűlés képviselőházának arra, hogy ezt a kérdést objektíve nézzük és tárgyaljuk? (Farkas István: Önök nem objektíven járnak el!) Azt hiszem, az objektivitás hatalmas fegyver, amellyel sok argumentumot meg lehet takarítani és el lehet kerülni sok olyan kérdés és sok olyan dolog felidézését, amilyeneket magunk is tapasztaltunk parlamenti életünkben, de tapasztaltak már hosszú évtizedeken át. Elsősorban arra a puccsszerű eljárásra akarok kitérni, amelyet Peyer Károly képviselőtársunk említett. A képviselő úr először a jelentés felolvasását kérte; kérte pedig azért, mert abban a hiszemben volt, hogy a jelentés nincs meg. (Peyer Károly: Azt nem tetszik tudni, miért kértem! Kértem! Jogom van hozzá! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ez az objektivitás?! Honnan tudja, mit gondoltam?) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Mintha csak iparengedélye volna a gyanúsításra.) Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Erre az előadó úr át akarta adni az általános részre vonatkozó bizottsági jelentést, amelyet én már azelőtt 4—5 nappal ismertem, javítottunk is rajta és amelyet visszaadtam az előadó úrnak. (Felkiáltások jobb felől: Ügy van! — Peyer Károly: Önök mondják, hogy úgy van, akik sohasem voltak az ülésen?!) Ezt azután letisztázták és lekopogtatták. Ezt a jelentést akarta átadni Peyer Károly képviselő úrnak. (Peyer Károly: Csak mutatott valamit! — Zaj.) Elnök: Csendét kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Peyer Károly képviselőtársunk nem vette át azt a jelentést; azt mondotta, hogy ő nem olvassa el, de tessék felolvastatni. Erre a bizottság többi tagjai azt mondották, hogy nem kíváncsiak rá és így a bizottság jelentésének felolvasását nem rendelték el. (Peyer Károly: El lett rendelve! Azt mondtam: Ez a szabály!) Ha méltóztatnék a házszabályokban nekem ezt megmutatni, hogy ez a szabály, akkor én is elismerem, de mivel a házszabályok e tekintetben nem intézkednek, a bizottság tagjai nem kívánták felolvasását. (Peyer Károly: De kívánta a bizottság egy tagja!) De a többség nem kívánta. (Peyer Károly: Akkor is fel kell olvasni a jelentést!) Mondom, nem rendeltetett el és nem olvasták fel. Ez a házszabályok szerint helyesen történt. A képviselő úr második állítása, hogy az elnök úr puccsszerűleg mondta ki a sürgősséget. Amikor az elnök úr először tette fel a kérdést a sürgősségre, akkor magam is azon gondolkoztam, hogy tényleg szükség van-e a sürgősségre, igen-e vagy nem. Ezenközben a képviselő ur feltette a kérdést: határozatképes-e a bizottság, igen vagy nem? Erre az elnök úr konstatálta, hogy nem az, és az ülést öt percre , felfüggesztette. Tény, hogy az elnök úr az óráját mutatta nekünk, hogy nyolc perc múlva lesz két óra. Elmúlt az öt perc, elmúlt nyolc perc is, és akkor nyitotta meg megint az ülést. Több képviselőtársunk innen az ülésteremből — mert itt is felfüggesztették az ülést — lejött a bizottsági terembe; az elnök úr akkor megnyitotta az ülést annak rendje és módja szerint és feltette a kérdést, hogy a bizottság a sürgősséget elfogadja-e, igen vagy nem. A bizottság kijelentette, hogy elfogadja, a nélkül, hogj bárki is kérte volna a határozatképesség megállapítását. (Peyer Károly: Meg kellett volna állapítani, hogy határozatképtelen. — Zaj.) Aki a házszabályokban kis jártassággal bír, tudja, hogy a házszabályok égy esetben sem teszik kötelességévé az elnöknek, hogy hivatalból tartozzék megállapítani . ülése 1929 december 6-án, pénteken. akár a Ház, akár a bizottság tanácskozásai során a határozatképtelenséget. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ez így van!) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez csak abban az esetben kötelessége az elnöknek, ha akár névszerinti szavazás, akár a szavazatok megolvasása során jut arra a meggyőződésre, hogy nincs jelen annyi képviselő, mint amennyi a határozathozatalhoz szükséges. (Esztergályos János: Ez az állítás nem nagyon stabil!) Olyan stabil, mint amilyen stabilitást a házszabályok adnak neki. (Zaj.) Igen, az én álláspontom olyan stabil, amilyen stabilak a házszabályok; sokkal kevésbbé stabil képviselőtársamnak gondolkozása e tekintetben, mert nincs meg az a jártassága a házszabályokban, hogy meggyőződése és tudomása stabil lehetne a házszabályokról. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Ki ellen folyik a per?) Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen t. képviselő úr, én indítottam sajtópert az illető újságíró ellen és addig, amíg ez a kérdés a bíróságnál van, kijelentem, hogy itt a Házban ebben az ügyben nem nyilatkozom. (Folytonos nagy zaj. — Propper Sándor: Tessék lemondani és Gombára menni! —• Farkas István: Könnyű a miniszternek valakit megbüntetni! — Esztergályos János: Ha majd megnyeri a pert, az más, akkor kalapot emelek!) A képviselő úr kalapemelésére nem reflektálok. (Propper Sándor: Nem is tudja kiérdemelni! Nem érdemli ki soha!) En csak azoktól kérek kalapemelést, akik becsülik a becsületet. (Taps a jobboldalon. — Krisztián Imre: Furcsa volna önöktől politikai becsületet tanulni. — Farkas István: Elhiszem, hogy a Titán kalapot emel ön előtt!) Kijelentettem volt, hogy erre az ügyre nem térek ki. A független magyar bíróság előtt van és aki becsüli más becsületét, várja meg, amíg ez a bíróság dönt. Ez a legkevesebb, amit egymástól várhatunk. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Más volna, ha nem mentem volna a bíróság elé. (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Menjen addig vadászni!) Nem vagyok olyanfajta újságíró, aki emberekre vadászik. En állatra sem vadászom. (Farkas István: Csak emberekre!) En nem. (Farkas István: De igen!) Ha azonban kell, teljesítem kötelességemet. (Propper Sándor: Szegény ország, amelynek ilyen miniszterei vannak!) A magam részéről meg kívánom állapítani azt, hogy amióta Magyarországon parlament van, nem volt a nagyobb törvényjavaslatoknál uzuált az, hogy az egész bizottsági jelentés az egész anyaggal együtt terjesztessék a Ház elé. Aki erről a gyakorlatban mást tud, méltóztassék ezt tudomásomra hozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennél az esetnél is a gyakorlat követtetett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az előadó úrnak általános jelentése megvolt, megvan! (Rassay Károly: Nem veit az elnök úr előtt. Tessék megkérdezni!) Megkapta az elnök úr. Hogy a jelentést betették-e, vagy nem tették be, azt nem láttam; tény, hogy a jelentés megvolt, megvan, magam is láttam. Az elnök úr is látta a jelentést. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy benne volt-e a borítékban, azt nem tudom, nem láttam. En csak arról adhatok tudomást, amiről tudok. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nem is volt boríték!) Azt sem tudom. De ezek nem lényeges kérdések. Konstatálom, hogy az egész törvényjavaslat, átszövegezésében, amint azt a bizottság