Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-336
46 Az országgyűlés képviselőházának 33i Usetty Béla (lejőve a padokba): T. Ház! Az előbb beterjesztettem jelentésemet és azt méltóztatott mondani, hogy a jelentés nines kész. (Rassay Károly: Nincs! Nem az volt beterjesztve!) Bocsánatot kérek, méltóztassék meghallgatni, így nem lehet tárgyalni. Önök állandóan reklamálják a szólásszabadságot, provokálják az embert és azután nem engedik, hogy válaszoljon. (Esztergályos János: Önök a hóhérai a szólásszabadságnak! — Peyer Károly: Inkább az elvszabadság mellé álljon! Ne választassa meg ' magát keresztény programmal és azután átcsúszik a kormánypártba! — Jánossy Gábor: Hol vagyunk tulajdonképpen? A kocsmában vagyunk? Ez nem kocsma, ez a magyar Képviselőház! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Én a jelentésemet beterjesztettem, (Baracs Marcell: Azt fogják kinyomatni?) átadtam az elnök úrnak az egész paksamétát. (Rassay Károly: Melyiket?) Méltóztatott látni. (Rassay Károly: Az elnök úr csak egy papírlapot kapott! — Györki Imre: Ne állítson valótlanságot, csak egy papírlapot adott át! — Peyer Károly: Nem volt aláírva! — Györki Imre: Nyilatkozzék az elnök úr, hogy má e t vett-e át, mint egy papírlapot! — Peyer Károly: Semmit nem kapott az elnök! — Szűnni nem, akaró nagy zaj ) Egy géppel írott egész íves nyomtatványt adtam át, amelyet elkészítettem, s az elnök úrtól megkértem a hozzájárulást, kértem, olvassa el, helyes-e vagy nem helyes. Az elnök úr azt helyesnek tartotta. Erre nan-nan után elkészítettük a mindennapi anyagot. Méltóztassék megnézni, géppel van írva, benne van a kisebbségi vélemény is, amelyet Peyer Károly és Györki Imre képviselő urak adtak be, és amelyet az elnök úr nekem, mint előadónak átadott. Méltóztassék megnézni, hogy az a példány-e? Mi lemásoltuk már. Méltóztassék tudomásul venni, hogy már le is van másolva. Tessék megnézni. Nap-nap után minden anyagot feldolgoztunk, és itt van a jelentés, bárki megtekintheti. Ezek után tehát az, amit mondani méltóztatott, hogy nincs jelentés, nem fedi a valóságot. (Peyer Károly: Nem volt jelentés!) A jelentés megvan és a ielenté«t én megtehettem. (Györki Imre: j (Usetty Bélához megy.) Hadd tekintsem meg azt a jelentést!) Senki sem kérte a közigazgatási bizottságban azt, hogy az egész jelentés szövegét olvassuk fel. (Peyer Károly: En kértem!) Peyer képviselő úr azt mondotta nekem, hogy én olvassam fel. (Peyer Károly: Ügyvan, hogy az előadó olvassa fel!) Erre én kijelentettem, hogy itt van, tessék elolvasni, s odanyújtottam Peyer képviselő úrnak. Hogy Peyer képviselő úr nem akarta elolvasni, arról nem tehetek. Maga a bizottság nem kérte és nem rendelte el ezt. Ha elrendelte volna, akkor meg is történt volna. Ha a bizottság eltekint tőle, nem kell felolvasni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tisztelettel visszautasítom azt a gyanúsítást, amelyet velem szemben itt alkalmazni méltóztatott. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Rassay Károly képviselő úr a házszabályokhoz kért szót. (Györki Imre (Odamegy Usetty Bélához): Nem igaz! Ez is valótlanság! Mert ez a törvény és nem jelentés! — Peyer Károly: Klozettpapirost rakott össze! — Györki Imre: Most megint valótlanságot beszélt, mert a I törvényt hozta ide és nem a jelentést! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ülést felfüggesztem! (Szünet után.) '. ülése 1929 december 6-án, pénteken. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő^ urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és Rassay Károly képviselő urat, aki a házszbályokhoz kért szót, csendben, figyelemmel meghallgatni. Rassay Károly: T. Képviselőház! A magam részéről a legnagyobb mértékben diffikultálom azt, ami itt történt. Erre az én ismereteim szerint még nem volt példa. Az igen t. előadó úr felment az előadói székbe és egy olyan bejelentést tett, ami nem felelt meg a valóságnak. (Usetty Béla: Megfelelt a valóságnak!) Az előadó úr kijelentette itt a Ház előtt, hogy benyújtja a közigazgatási bizottság jelentését a készülő fővárosi törvényjavaslatra vonatkozólag. (Usetty Béla: Ügy van!) Ez nem felelt meg a valóságnak. Mert lehet, hogy az előadó úr nagyon szorgalmasan dolgozott a bizottság ülései alatt, lehet, hogy jegyzeteket csinált magának, lehet, hogy ezeket a jegyzeteket megmutatta a bizottsági elnök úrnak, ellenben jelentést nem terjesztett be mást^mint egy egyszerű ív papirost, amelyre az volt írva, hogy tisztelettel beterjesztem a jelentést. Ez az ív ott feküdt az elnök úrnál. Saját szemeimmel láttam. (Friedrich István: Az elnök úr meg is mutatta!) E mellett az ív papír mellett semmi nem feküdt. Ami most itt szerepel, az mind utólag a kitört felháborodás nyomása alatt készült. (Rakovszky Iván: Egy egész paksametaD Nem tudom, hogy milyen páksamétáról tetőik beszélni. (Peyer Károly: Abban cak klozettpapiros van! — Zaj a Ház minden oldalán, í Elnök: Peyer Károly képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Rassay Károly: A t. képviselő úr, úgy látszik, nem tudja, miről van szó. Azok jegyzetek, amelyeket az előadó úr csinált a bizottsági ülés alatt. Amiről itt szó van, az a házszabályokban megkívánt előterjesztés, előadói jelentés. Ez a bizottsági jelentés nem lett benyújtva, tehát az elnök úr nem is volt abban a helyzetben, hogy ez iránt a Háznak javaslatot tegyen. Készséggel megengedem, hogy az elnök úr teljesen jóhiszeműen járt el, félre volt vezetve, mert nem tételezhette fel, hogyha a Háznak egy tagja, mint előadó felnyújt neki egy ív papirost, amelyre rá yan írva, hogy ezennel beterjesztem a jelentést, hogy ugyanakkor a jelentés nem készült el és nem lett benyújtva. Amit mint paksamétát jelez a t. képviselő úr, azok kötetlen formában való jegyzetei a t. előadó úrnak a bizottsági ülésekről. Ez nem bizottsági jelentés^ A bizottsági jelentés közokirat, amelyet aláír az elnök és az előadó és ennek a közokiratnak tartalmaznia kell hitelesen mindazokat a fontos momentumokat, amelyeket a három hétig tartó tárgyalás produkált. (Ügy van! balfelől.) Ebben a jelentésben benne kell lenniök azoknak a módosításoknak, amelyeket a bizottság az elnök felhívására szavazással elhatározott. Semmi sincs benn ezekből. Kénytelen vagyok tehát újra megállapítani, — bármilyen nehezemre is esik — mert erre még nem volt példa, hogy az előadó úr olyat jelentett a Háznak, ami nem felel meg a valóságnak. Hogy mi történt itt, hogy miért volt szükség erre, azt nem tudom. Ezzel a javaslattal kezdettől fogva olyan csodálatos játék folyik, mintha egyenesen provokálni akarnák vele a Házat és a közvéleményt. Hogy mi történt, nem tudom, de az előadó úr még azt az elemi kötelességét sem teljesítette, hogy a házszabályoknak megfelelően a kisebbségi véleményt is előterjesztette volna. Köteles lett volna bejelenteni, itt van a házszabály és én úgy Iá-
