Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.

Ülésnapok - 1927-350

446 Az országgyűlés képviselőházának i azzal, hogy 3—4-szeres szavazati jogot gyakorolhassanak? (Fábián Béla: Csak azt nem értem, hogy az a szegény Józsefváros mit vétett?) Akkor, a háború előtt jóval, ezelőtt körülbelül 25 esztendővel, r országos felháborodást váltott ki a plurális választójog törvény beik Gátasának kísérlete. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma azonban azt látjuk, hogy ugyanez a piaralitás érvényesült eddig is az országgyűlési választásoknál, (Fábián Béla: Csakhogy az nyiií pluralitás volt, ez meg burkolt pluralitás!') érvényesült a kerületi beosztásoknál és érvényesülni akar itt ismét a fővárosi törvényjavaslatnál is. T. Képviselőház! En azt hiszem, ami 25 esztendővel ezelőtt felháborodást váltott ki,ja mai országnak sem jó. (Esztergályos János: L>e milyen nagy felháborodást! Es ma nyugodtan ülhet itt a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr a nélkül, hogy megbuknék ! — Fábián Béla: Hja, akkor még volt nemzeti közvélemény, mely képes volt kormányt buktatni ! — Propper Sándor : Volt gerinces sajtó! — Elnök csenget.) Az a meggyőződésem, hogy ez a beosztás így nem maradhat (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s remélem, — bár nem vagyok valami túlzott reményekkel eltelve — hogy a részletes tárgyalás során talán mégis csak akadnak a túlsó oldalon olyanok, akik ez ellen felszólalnak. (Propper Sándor: Jól ismeri őket! — Fábián Béla: Még vissza akarják fejleszteni! — Esztergályos János: Arról a túlsó oldalról azt feltételezni merészség!) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Némán, nyugodtan bólintgatnak mindenre! -Fábián Béla: Még azt is vissza akarják fejleszteni, amit a bizottságban leszavaztak!) Bárdos Ferenc: De talán mégis akadnak olyanok. (Esztergályos János: Nem akadnak! Fejbólintó Jánosok!) t Elnök: Csendet kérek! Bárdos Ferenc: Túlnyomórészt keresztényemberek vannak a túlsó oldalon, akik mégis csak jobb belátásra fognak jutni és belátják azt, hogy ez a pluralitási módszer helytelen. (Fábián Béla: Csak azt szeretném tudni, hogy mit vétett a szegény Józsefvárost — Esztergályos János: Addig, amíg az a többség ül ott, ilyen reményt ne tápláljon a képviselő úr!) Azt mondják, hogy a tisztviselők kinevezése az autonómiának jogkörébe tartozik. (Esztergályos János: Nem is tartják érdemesnek, hogy az ellenzék bírálatát hallgassák. Tessék csak odanézni!) Hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak, arra nézve elég, ha megnézzük a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését amely megállapítja azt, hogy melyik tisztviselőt ki nevez ki, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Hadd tudja meg az ország!) ki az, aki a tisztviselők kinevezése fölött rendelkezik. Azt mondják, hogy a polgármesternek és az autonómiának... (Bródy Ernő: Tessék csak felolvasni! — Esztergályos János: Tessék felolvasni, hadd lássa az ország!) Fel fogom olvasni. — Azt mondják, hogy a polgármesternek és az önkormányzatnak ügykörébe van utalva a tisztviselők kinevezése. Ez végtére természetes is volna, mert elvégre, ha a főváros népe fizet, akkor a legtermészetesebb az, hogy a főváros népe által választott autonómia legyen az, amelyik alkalmazzon is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Alkotmányos országban ez így van!) De szeretném látni, mit szólnak például akkor, ha — tegyük fel — a Ganz-Danubius fizetné a tisztviselőit, ellenben a kormány nevezné ki azokat. (Fábián Béla: Kérem adjon itt a képviselő úr tanácsokat a 350. ülése 1930 február 7-én, pénteken. kormánynak! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Mindenki felháborodnék ezen. Mit látunk azonban itt? Azt látjuk, hogy a kormány nevezi ki a tisztviselőket, a főváros pedig fizeti. (Esztergályos János: Ugyanígy csinálta annak idején Bach is. Ez egészen a Bach-rendszer, ugyanolyan! — Farkas István: A főpolgármester fizetését is a városnak kell folyósítani!) Igaz, hogy a polgármester nevezi ki a tanácsi fogalmazót, ellenben tanácsi fogalmazó rendszerint csak az lehet, aki előzőleg már tanácsi segédfogalmazó volt... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Bárdos Ferenc:... a tanácsi segédfogalmazót azonban a kormány exponense, bizalmasa, a főpolgármester nevezi ki. A belügyminiszter nevezi ki a főszámvevőt és a helyettes-főszámvevőt. Milyen alapon, azt nem tudom. (Esztergályos János: De ki fizeti?) A főváros. (Esztergályos János: A főváros dolgozó népe fizeti!) Az sem igaz, hogy a főpolgármester a főváros által választott közeg, mert hiszen nem nagyon lehet választani. Ugyanis hármat jelölnek ki, a háromból az egyiket kell választani. Ez nem választás, mert akkor, amikor nekem csak három közül (Bródy Ernő: Akiket ők jelölnek!) lehet választanom, végeredményében mégis mind a három olyan lesz, aki a kormányt képviseli. Kénytelenek vagyunk tehát elfogadni a három közül egyet. Ilyen körülmények között nem lehet azt mondani, hogy a főpolgármestert a közgyűlés, az autonómia választja, mert ez csak akkor volna igaz, ha szabadon választhatna a közgyűlés a főváros polgárai közül. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már most nézzük: a főpolgármester nevezi ki a tanácsi segédfogalmazót, az árvaszéki segédfogalmazót, az ügyészi fogalmazót, a segédmérnököt, a segédvegyészt, a tisztifőorvoshelyettest, a tisztiorvost, a kerületi orvost, a központi és a kerületi igazgatás szolgálatában álló állatorvosokat, a számvevőségi főtanácsost, a tanácsost, a főtisztet, a tisztet, mind-mind a főpolgármester nevezi ki. (Fábián Bélta: A logika azt kívánná, hogy ezeket a polgármester nevezze ki, mégis a főpolgármester nevezi ki! — Farkas István: Válassza őket a közgyűlés!) A törvényhatósági bizottságnak marad a polgármester megválasztása. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy a polgármestert rendszerint nem kivülről hozzák, nem megyünk Beludzsisztánba polgármesterért, de még Tiszazugba sem, hanem a polgármestert rendszerint a tisztviselők közül választjuk. (Fábián Béla: Rendszerint, de nem feltétlenül kell!) Minthogy pedig a polgármester rendszerint a fogalmazói szakba tartozik, következésképpen csak az választható meg még polgármesterré is majd a jövőben, akit annak idején alkalmasnak ítélt a székesfőváros főpolgármestere, vagyis a kormány, mert hiszen segédfogalmazó nem lehet más, mint csak az, akit kormány a főpolgármester útján kinevez. (Pakots József: Végül az egész tisztviselői kar a fővárosnál a kormány által kinevezett emberekből fog állani!) Ugyanez a helyzet az alpolgármestereknél, az árvaszéki elnöknél, a tisztifőügyésznél és a tisztifőorvosnál is. Vájjon elképzelhető-e az, hogy a tisztifőügyészt, a tisztifőorvost kívülről hozzuk be? Megint csak olyat kell megválasztanunk ezekbe az állásokba, akik ott már esetleg évtizedeken keresztül működtek. A törvényhatósági tanács hatáskörébe van utalva azután megint csak egy sereg olyan tisztviselő, akik szintén csak olyan alapon jutI hattak odáig, hogy a tanács őket megválassza,