Képviselőházi napló, 1927. XXIV. kötet • 1929. december 05. - 1929. február 07.
Ülésnapok - 1927-350
436 Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1930 február 7-én, pénteken. belügyminiszter úr, hogy itt nincs kinevezés, hanem választás van az egész vonalon, hogy választanak itt mindenkit, s a főváros tanácsától kezdve a polgármester és mindenki választás alá kerül. Köszönöm én az ilyen választási rendszert, ahol előbb megalakítják a kijelölő választmányt, és csak azok közül lehet választani például örököstagokat, akiket erre akijelölő választmány érdemeseknek tart. Nézze meg a belügyminiszter úr, hány tagból és kikből áll a kijelölő választmány. Amikor a kormány bizalmát élvező főpolgármester befolyásának túltengésével állunk szemben, s amikor annak olyan regulatort adnak a kezébe, amellyel akkép alakítja a kijelölő választmányt, hogy ott mindig csak az a többség határoz, amely a miniszter úrnak tetszetős, amely a kormány kezében van: akkor nem beszélhetünk választásról. (Zaj. — Scitovszky Béla belügyminiszter közbeszól.) A közgyűlés többségének 140 tagból való összealkotása mellett, ha ehhez hozzávesszük az örököstagokat és a kinevezetteket s hozzávesszük a pártok megosztását, akkor azt kell mondanom: ne játsszunk ezekkel a kitételekkel. Ez nem közgyűlés lesz, hanem dirigálható apparátus. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ma van ígyl A jövőben nem kell, hogy így legyen!) Bocsánatot kérek, ha a mélyen t. miniszter úr szabad választási rendszert ad és nem nyírbálja össze a kerületeket a szerint, hogy a maga képére, a mindenkori kormány képére teremtse meg a polgárság széttagolását, akkor lehetne erről szó. De ön egyidejűleg azt csinálja, hogy megengedi... (Scitovszy Béla belügyminiszter: Bródy képviselő úr indítványát fogadjam el*?) Azt el lebet fogadni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Bródy képviselő úr azonban visszavonta indítványát, annyira jó volt! — Bródy Ernő: Ezek után indítványomat fenntartom! Tévedtem a visszavonásban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: A kerületi beosztás és a választási rendszer adja meg egy Önkormányzat igazi jellegét. En megint Angliára hivatkozom. Ott vannak a grófságok, például London grófság. Tessék megnézni, hogy van-e ott korrektivum abból a szempontból, hogy az önkormányzatnak például a listák összeállításában való funkcióit kikre bízzák. Nézzék meg ott a szavazási rendszert és a szavazási módszert: van-e ott a kormányig terjedő ellenőrzés^ ebben? Ott ehhez semmi köze sincs a kormánynak. Ezt elvégzi maga az autonóm szervezet, amely érett és komoly arra, hogy a maga polgári jogait megóvja. A kórházügy /az (autonómiában már olyan, amelynél a kormány kegye szükséges? Nézzék, hová vezet ez a gondolat. Itt van a Rókus-kórház, itt van a Kún-uteai kórház szörnyűséges ügye, amelyet itt tegnap Esztergályos János képviselőtársam, olyan borzasztó színekkel festett meg, hogy szörnyülködtünk itt, hogy igaz lehet-e az, T. Képviselőház! Legyen szabad felolvasnom egy levelet, amely mutatja, hogy nemcsak hogy igaz, de van fokozat is ebben, tehát még szörnyűségesebben igazabb. Ma a következő levelet kaptam dr. Klár Zoltán főorvos úrtól (olvassa): «A mai országgyűlési tudósításokból olyasom, hogy a Kép viselőház felháborodással tárgyalta azokat a sérelmeket és azokat a szörnyű állapotokat, amelyek a Rókus- és a Kún-uteai kórházakban uralkodnak, azonban ugyanakkor ezen adatok hitelességét, voltak, akik kétségbevonták. Engedd meg, hogy közölhessem veled az alábbiakat, mert meggyőződésem, hogy ezeknek feltárása után a népjóléti minisztérium azonnal hozzá fog járulni az új Rókus-kórház felépítésének költségeihez és eltűnik a jövő évre már Budapestnek e szégyenhelye. Megállapítottam — tehát saját észleleteiről szól, felelőssége tudatában — hivatalos funkcionáriusok jelenlétében, hogy a Rókus hullakamrájában oly tömegesen vannak a patkányok, hogy a hullákat éhségükben kikezdik, összerágják. Elképesztő dolog, hogy éjjelre a főorvos nagy farkaskutyája volt összezárva a hullákkal, hogy összefogdossa a holttesteknél lakmározó patkányokat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzalmas!) A Kún-uteai kórházban a steril-műtő egyszersmind iroda. Ugyanitt a betegszobában egy" lepedővel elkerített helyen van az orvosi laboratórium és a kötöző. Gyógyíthatatlan betegeket néni szabad felvenni a kórházaknak, mert nincs hová tenni éppen azokat, akiknek utolsó heteit kellene elviselhetővé tenni. A szülőnők a folyosókon hordagyakon feküsznek, frissen operáltakat nem lehet ágyba tenni helyhiány miatt. Haldokló betegek ott feküsznek a többiek között a szomszédságban, a gyógyulást várók végigremegik ezt a szörnyű aktustr a hozzátartozók nem lehetnek az utolsó óráit élő mellett, mert nincsen hely.» T. Képviselőház! Amikor egy orvos hivatalos funkcionáriusok jelenlétében ezt konstatálta és felelőssége teljes tudatában olyan helyen mondja el, ahol helyt kell állania érte, akkor beszélünk mi itt arról, hogy nekünk valami jogi konstrukcióra van szükségünk arra r nézve, hogy a felügyelet hogyan legyen körülírva és az autonómia hogyan legyen körülbástyázva ilyen látszatokkal, amikor ma is ilyen szörnyű helyzetben vagyunk és ilyen állapotok vannak, amelyeken a kormánynak és a városnak karöltve kellene segíteni? Ezen miért nem változtatunk? Van előbbre való feladat, mint a közegészségügy ápolása? Van -szörnyűbb mulasztás, tmint amit itt ismertettem? Hát az a híres keresztény kegyelet és szeretet... (Wolff Károly: Hát nincsen elhatározva az új Rókus megépítése? — Rothenstein Mór: Már régen el van határozva! Wolff Károly: Csak pénzkérdés az egész! El van határozva!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) — Rothenstein Mór: Végrehajtva nem lesz! — Zaj. — Wolff Károly: Önök is benne voltak! — Bródy Ernő: Bárczy nem a demokraták kegyéből lett a Beszkárt igazgatósági tagia! Nem én választottam be 'a Beszkárt-ba Bárczvt! A Beszkárt igazgatósági tagjai nem egyedül a demokraták! Tessék ezt tudomásul venni! — Simon András: Mi az? Énekkar? — Strausz István: En meff fogom mondani, mire megy a pénz! A kórházi alapok rosszul vannak dotálva! — Wolff Károly: Ügy van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő (a balkörét) felé): Önök választották Bárczyt. nem mi! — Wolff Károly: Jól tudja, hogy.mi történt és mégis beszél!) Gál Jenő: En is azt mondom, hogy pénz kell hozzá, de én azt is mondom, (Wolff Károly: Nahát! Félre is tettünk már 4 milliót! — Esztergályos János: Az a-baj, hogy félretették! — Rothenstein Mór: Másra tették félre!) hogy annak a szegény embernek, aki az ön választója a Józsefvárosban és Budán, nem megy a fejébe, annak hiába 'mondja, hogy megszavaznak 130.000 pengőt egy szinekuráért és akkor, ha ő neki beteg a gyermeke, elküldik a kórházból, hogy nincs hely, hogy arra nincs pénz. (Wolff